Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Szeretettel váltunk el egymástól, és szeretettel találkoztunk huszonöt év után. Negyed század múltán ismét halljuk az iskola csengőjét. Igaz, naponta is, de mennyire más!' A mostani által mi szólunk: vége az órának, kezdődik az óra. Az a régi pedig bennünket szólított, akkori diákokat. A huszonnyolc lány közül csak tizenöt jött el. A távolmaradottak helyett a jelenlevők beszéltek. Többnyire édesanyák és nagymamák lettünk, de az osztályfőnöki órán csak lányok. A „Fényes szelek" lányai, akik indulókat énekeltek meg népdalokat, és megtanulták a tanagyagon kívül, hogy néptanítók lesznek, apró falvak és városkák mindenesei. S vajon azok lettünk-e? Szigorú szemmel tekint ránk volt osztályfőnökünk Medricky Ilona. Talán ki kellene húznom e szót, hogy volt, mert még ma is az, lélekben legalább. Nem tanáros, hanem anyai gonddal érdeklődik. Milyen a munkánk, a sorsunk, hogy van a családunk, kapunk-e elég tiszteletet és elismerést, annyit, amennyi egy jubiláló pedagógust negyed évszázados munkája után megillet. T^lán ez jutott eszébe a volt osztálytársaknak is, mikor a járás vezetőitől átvették az elismerő oklevelet, meg a borítékot, aminek a tartalmát eleve nem magunknak, unokáknak szánták. Mindenkori asszonysors. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ Nekünk annak idején úgy mondták, a jó pedagógus, ha belép az osztályba, az ajtón kívül hagyja személyes gondjait. Ha nem is sikerült mindig, legalább igyekeztünk. Valami hasonlóról beszélt a jelképes osztályfőnöki órán Kocsisné Nagy Ilonka „példás tanító". Figyeltünk rá, de gondolataink néha azért másfelé szálltak. Nem mindegyikünknek lett sze- «» rencsés a magánélete, olyan, amilyennek azt régen elképzelte. De hagyjuk. Inkább azokról szóljunk, akik „többre vitték". Nem az egyéni karrier a fontos itt, hanem az, ki milyen lehetőséget kapott tehetségének, szervezőkészségének kibontakoztatására. A pálya kezdetén még feladataink közé tartozott a falu szocializálása, a tömegszervezetek megalakítása. Vagyunk még ma is képviselők, polgári ügyek intézői, iskolareform végrehajtói, „csak" alsótagozatos tanító nénik, szaktanítók, sőt szakfelügyelők is. Bíznak bennünk, feladatokkal látnak el, s még mindig nem tudunk, nem is akarunk különbséget tenni az önként vállalt és a kötelező munka között. Fegyelem kellett hozzá és elkötelezettség. Odaadás az eszme, a haza és a nemzetiség ügye iránt. Nem nagy szavak ezek, ha éppen annak is látszanak. A volt pedagógiai gimnázium növendékei „falujáró diákok" voltak. Éppen Medricky tanárnő vezetésével. Nemcsak ö, bár talán mégis ő oltotta belénk a soha nem lankadó lelkesedést. Csak tisztelettel s szinte gyermeki szeretettel tudunk gondolni akkori tanárainkra. És kicsit fáj, hogy a bratislavai Duna utcai gimnázium 25 éves évfordulóján szó sem esett a volt tanítóképzőről. Mi, ha betérünk volt iskolánk épületébe — ne haragudjanak érte a mai gimnazisták —, a pedagógiai gimnázium kapuján lépünk be ma is. Nem szégyellem a szót, szinte áhítattal. Mi ebből az épületből nem csupán tudást, felkészültséget, emberséget is hoztunk. Jó ezt így egy szuszra elmondani. Jó rá visszagondolni. Erőt ad és bátorítást. „Minden boldogság bátorságból és munkából fakad." Hirtelen nem is tudom, kit idéztem. Úgy érzem, ideillik. Ezt a gondolatot ajánlom azoknak a fiataloknak, akik egykori padjainkban ülnek. Akkor is, ha nem lesznek pedagógusok, vagy csak kevesen. Mert lesznek értelmiség, akikre ugyanaz a feladat vár/ mint ami nekünk jutott huszonöt esztendővel ezelőtt. HAJTMAN KORNÉLIA Ketten jönnek a havas úton. Nem is jönnek, inkább csak botorkálnak. Egymásba kapaszkodva, szikáran. Az idős asszony egy kicsit biztosabban lépdel. — Ne siess úgy! — zsörtölődik az öregember, és botjával az utat tapogatja. — Vigyázz, ott jeges! — az asszony hangja csupa aggodalom. ÚTON, ÚTFÉLEN — Jó-jó, látom magam is. — Csak ne legénykedj, kapaszkodj belém! — Az öregember szinte észrevétlenül jobban belekapaszkodik az asszonyba, és együtt, egymásra támaszkodva kelnek át az úttest legsíkosabb részén. — No látod, öregem, nem is olyan ördöngösség! — most mintha kifényesedne a remegő hang. Az öregember nem válaszol. Most ő lépdel elöl, egy kicsit még ki is húzza magát. Száraz Pál Miért nincs, ha van? Valakik valahol a kereskedelemben és a szolgáltatásokban agyonkomplikálják az életemet, bosszantanak és dühítenek, egypár koronával megemelik a telefonszámlámat, és rabolják az időmet. Hogy mivel, miként? A boltok, javítóműhelyek, tisztítók, mosodák stb. nyitva- és főképpen — zárvatartási idejével. Tehát bolt van, stabil nyitvatartási idő nincs. Az ember gyanútlan cipeli az üres üvegeket vagy a mosnivalót, esetleg a javításra szoruló lábbelit, harisnyát, ébresztőórát vasalót esernyőt retikült, s csak mikor odaér a megfelelő helyre, megdöbbenve és dühösen tudatosítja — a cédula jóvoltából — hogy nem a megfelelő időben jött. Mert: csak páros (páratlan) héten tartanak nyitva délután, mert nem reggel nyolckor nyitnak, hanem csak tízkor, mert nem hatkor csuknak, hanem háromnegyed ötkor, mert „betegség" miatt zárva, mert „leltár" miatt zárva, mert „mindjárt jövök" miatt zárva, mert „orvoshoz mentem" miatt zárva, mert „ebédre mentem " miatt zárva, mert „áru átvevés" miatt zárva, mert „áru kicsomagolás" miatt zárva, mert „összüzemi gyűlés" miatt zárva, mert. . . mert.. . mert. .. Aztán van olyan tábla is a lakat mellé kifüggesztve, hogy „aszanációs nap", vagyis karbantartás, sőt, a mi a mi boltunkon jó két hónapig függött a közlés, hogy haláleset miatt zárva — a ilyen és amolyan főhivatal pecsétjeivel s a hozzájuk tartozó olvashatatlan aláírásokkal ellátva. Bizony, ezen el is töprenghetett az ember, hogy egy haláleset hogy tarthat egyfolytában két hónapig.. . Egy szó mint száz: a lakásomban gyűlnek a kisebb-nagyobb javításra szoruló holmik, bennem gyülemlik a méreg és a kíváncsiság, hogy is van ez az egész; hol kapok választ, hol a megoldás. Lelki szemeimmel már látom a hivatalt ahol ezt intézik majd. De mi lesz, ha ajtaján, mire odaérek megjelenik a cédula: „Az üzletek nyitvatartását tárgyaló gyűlés miatt zárva ".... ? fórum Kérdez: Rafai Lajos ekecsi (Okoc) lakos A kiskertészek hiányolják a jó minőségű vetőmagot, ültetőanyagot, a kis csomagolású műtrágyát és növényvédöszereket. Várhatunk ezen a téren az új évben javulást? Válaszol: Németh Jenő mérnök, az SZSZK mezőgazda sági és élelmezésü gyi miniszterhelyet tese Szlovákiában jelenleg 74 ezer hektáron kertészkednek, ebből 9500 hektárt a kiskertészek szövetségének tagjai művelnek. Az e területről származó zöldség és gyümölcs elsősorban a kistermelők családjának ellátását szolgálja, csupán kis része jut a piacra. Követelményünk, hogy a kistermelők olyan nélkülözhetetlen zöldségfélék termesztésére szakosítsák magukat, mint a karfiol, a kel, a padlizsán, a zöldbab, a bimbóskel, a fokhagyma, a paradicsom, a paprika és a leveszöldség. A kistermelők termelőképességének hatékonyabb növelését a jövőben megerősíti és állandósítja a szerződések által biztosított termelés és értékesítés. Úgy vélem, ezt elősegíti az adó eltörlése is. A kistermelők zöldség- és gyümölcstermésének nagyobb fokú értékesítése érdekében a felvásárló szervezetek bővítik felvásárlóhelyeiket, hogy ezek megfeleljenek a termelők követelményeinek, beleértve a kiskereskedelmi üzlethálózat általi egyenes felvásárlást és azonnali árusítást is. A kistermelők piaci termelésének támogatására az SZS2K Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a jövőben rendszeresen (minden évben) kiutal majd a kiskertészek szövetségének műtrágyát, vegyszereket, hogy a szövetség tagjai ezzel biztosítani tudják kertészetük táp- és védőanyag szükségletét. A biológiai anyagellátás érdekében a kertészeti szolgáltatók kötelesek a bratislavai Semex szaküzemmel hosszúlejáratú szerződések alapján biztosítani a kertészkedök részére szükséges vető- és ültetőanyagot, gyümölcs- és díszfákat, bokrokat. A kertészeti szolgáltatások és a Semex szaküzem feladatul kapták azon üzletek korszerűsítését és bővítését, amelyek a kistermelőknek árusítanak, hogy lehetőség nyíljon a nagyobb választékra, beleértve a gyümölcsfákat is. A kertészeti szolgáltatások közvetítésével gyümölcsfákat a kistermelők közvetlenül a faiskolákban is vásárolhatnak. Meg kell jegyeznem, hogy zöldségfélékből van elég vetőmag mind a szocialista üzemek, mind a kistermelők részére, sőt a választékot még keresztezett vetőmaggal is bővítettük. Néhány fajtánál a hiányzó mennyiséget behozatallal biztosítottuk. A kedvezőtlen időjárási viszonyok, főleg a tavaszi fagyok kárt tettek a melegkedvelő gyümölcsfákban, ezért jelenleg a szükségesnél kevesebb a facsemete. Számolunk azzal, hogy az év folyamán fokozatosan javul a helyzet. Szükség esetén kijelölünk néhány faiskolát, amelyben a kistermelők maguk is nevelhetnek gyümölcsfákat. Szeretnénk, ha a zöldség- és gyümölcstermesztés mellett a kistermelők segítenének néhány olyan kézi munkaigényes zöldségmag előállításában is, amelyből jelenleg még kevés van. Biztatásként fogadhatjuk a miniszterhelyettes elvtárs szavait, ígéretét, remélve, hogy az elhangzottak az év folyamán maradéktalanul meg is valósulnak. Nagy szükség lesz erre, ha azt akarjuk, hogy a kistermelők teljesítsék mindazokat a feladatokat, amelyeket társadalmunk elvár tőlük. H. Zsebík Sarolta (nű/s)
