Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-06 / 2. szám
/SZELLEMISÉGI/ KULCSKERESŐK- Örkény-bemutató a MATESZ Thália Színpadán Van-e kezdete a kulcskeresésnek, és van-e vége? Honnan indult el minden-idegenítő bizarr útjára, és megállítható-e valaha is? Állunk a végeláthatatlan panelházak rengetegében, az egyetemes és dömpinggiccs csodálatos eldorádójábán, az arctalanság kubista torzójában, és minden nyegle hajlandóságunk ellenére belénkivódik a törpeség félelme. A reggeli tükörbe - nézés groteszk önvizsgálatakor furcsa beletörődéssel legyintünk: ez van ... Mosolygunk és komolykodunk, hajlongunk és szigorkodunk ... és bekattan mögöttünk lakásunk ajtaja, amelyhez saját kulcsunk van, és azt mondjuk végre. (!) Aztán leeresztjük a kettős redőnyt, aztán bekapcsoljuk a minden-kultúrát-osztó televíziót, aztán . . . reggel kezdődik minden elölről. Hacsak .. . hacsak nem jön a szerelő, hacsak nincs népszámlálás, hacsak nem helyeznek karantén alá. hacsak nem kallódik el a kulcs, amely az ajtót nyitja. Kimerevített szituáció az Örkényi bűvös kör határán: ereje leküzdhetetlen, beszippant, magához vonz, mint a polip tapadógorongja, s csiribi-csiribá: egy semleges térbe helyezett semleges lakásban viszontláthatjuk önmagunkat. Nézzük Örkény kulcskeresőit, nézzük az elibénk tartott tükröt. Kényelmetlen helyzetbe kerültünk, és nevetgélünk a Fóris nevű pilóta — aki mi vagyunk — botlásain. óvatosan kuncogunk az Erika nevű vénlány utolsó lehetőségén, és a saját utolsó lehetőségünket fontolgatjuk; hahotázunk a Benedek nevű lakatos és ezermester együgyű fondorlatosságán, s aüg vesszük észre, hogy mi javítjuk a vízcsapot, mi reszeljük az álkulcsot. Nézzük magunkat elképedve az Örkényi tükörben, kudarc lebilincselő varázsában, mert szentül hiszszük, hogy ez a kudarc nem bennünket ért, hanem a LAJOST, vagy — hogy markánsabb legyen a kárörömünk — a LAJOSOKAT. Igenám, de hogy kerül ide. ebbe a szeretetreméltó és sajnálnivaló családba ez a mi csodálatos sablongondolkodásunktól idegen Bolyongó nevű manipulátor, vagy ez a Bodó nevű akárki, aki mindig el akar menni, holott olyan szépen összejöttünk?! De nézzük mit adott Örkény István Kulcskeresők-je Gágyor Péter rendezői és Szigeti László dramaturgiai megfogalmazásában. Bizarr lehetőséget: gyökértelenségből táplálkozó optimizmust, s a lázadás sikerébe vetett töretlen hitet, annak ellenére is. hogy a lázadás (lázadások) a Kulcskeresők-ben eleve kudarcra ítéltetett. Naív és utópisztikus gondolkodásnak tűnhet ez mindaddig, amíg föl nem fedezzük a Gávendégün gyor — Szigeti kettős formanyelvében a sarkítást és a fegyelmezett tudatossággal alkalmazott túlzások tömkelegét. Hangsúlyozni kívánom a tudatosságot, amit csak akkor foghatunk föl, ha a művet, mint egészet vizsgáljuk: a kezdés a vígjátéki kacagtató lehetőségek ellenére is visszafogott, majdnem tartózkodó. Bolyongó fölbukkanása groteszkségében is titokzatossá fokozza a feszültséget. Á feszültséget föloldani hivatott az örökös jószándékú és eleve kudarcot valló Benedek mindig késleltetett megjelenése. Az odafigyelő számára tartalmasán kitöltött szünet. Bolyongó tudathasadása, a jóságos manipulátorból a mefísztóivá fajuló jellemváltozása. A tudatosan alkalmazott giccs- és operett- jelenség ellenpontozása, a kitörni akaró Bodó ajtófeszegető tusája. S a vég: a tudott kudarc ellenére is önelégült, tunya öröm. Lehet, hogy a rendezés nem volt hibáktól mentes (mint ahogy nem is volt az), de a szándék, amelyet az A búsképü lovag ... színrevite-lekor világosan megfogalmazott a Gágyor—Szigeti kettős egyértelműen nyomonkövethető a Kulcskeresők-ben is. Csendes László Bolyongója mindvégig kiegyensúlyozott volt, a második felvonásban határozottabban érvényesült dinamikus lénye. Kövesdi Szabó Mária Nelli szerepében izgalmas lehetőséget kapott, s ezt nem engedte ki a kezéből. Szellemileg és fizikailag is helytállt ebben a különös töltetű asszonyi szerepben. László Géza Fóris szerepében markáns jelenségként indul, és végez. Gesztusaiban az önfegyelem hiánya érezhető. Murányi Anikó Katinkája és Kiss Ágnes Erikája akkor volt hiteles, amikor sikerült lerázniok a szerep diktálta kötöttséget. Kovács József Örkényi karakter. Ezt bizonyította a Tótékban. s ezt bizonyította most is: Benedekje maradandó élményt adott. Nem úgy, mint a kulcsszerepet játszó Krausz Tivadar Bodója. Suta volt a lázadása, és suta a kudarca is. Hiszem, hogy még kap bizonyítási lehetőséget. Kopócs Tibor díszlete minden részletében szolgálta az Örkényi mondanivalót, ezáltal a rendezői koncepciót is. A leszűkített és semleges térbe helyezett játéktér a mikroszkopikus vizsgálódás lehetőségére biztatott, s a színházból hazafelé menet a kassai ködben és esőben önvizsgálatra és naprakész tudatos kulcskeresésre. Mert Örkény szelleme a mi szellemiségünk ajtaján is kopogtat. Ideje lenne sürgősen hozzálátni a kulcskereséshez, hogy még időben ajtót nyithassunk! SOÓKY LÁSZLÓ
