Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-06 / 2. szám
J Hej, tél, hideg tél OROSZ NÉPKÖLTÉS Hej, tél, hideg tél, hóval-jéggel megjöttél mindent hóba temettél! Besöpörtél utat, ösvényt — kedvesemhez hogy jutok? Vicán átalmegyek vadruca képében sáron is átrebbenek fürjecske képében, szobájába röppenek hajadon képében. RAB ZSUZSA fordítása KÁNYÁDI SÁNDOR A kisfiú három kívánsága Jó hírrel kopogott be az új esztendő a kisfiúk ablakán. Azt hírelte. hogy egész végig a gyermekek szolgálatára lnsz. Nekik kedvez mindenben. S még a esínytevésekre, rosszalkodásokra is szelídebb. elnézőbb tekintettel néz. mint általában szokott. Egyszóval, gyermekpártinak ígérte magát az új esztendő. — És három kívánságomat is teljesíted? — kapott az alkalmon a kisfiú, aki mostanában egyik meséskönyvből a másikba költözik. így nem csoda, ha ilyen gondolat pattan elő az ő egyébként fürge eszű fejéből. — Neked külön három kívánságodat? — ámult el az esztendő. — Nekem külön, három kívánságomat — erősködött a kisfiú. — Jó. nem bánom, teljesítem — egyezett bele az esztendő —. halljam máris az elsőt. A kisfiú nem akarta nagyon megerőltetni a még alig párnapos esztendőt, gondolta, elsőül olyat kér, ami igazán könnyen teljesíthető, s ami a nagy fiúnak is örömére szolgálna. Hallott ő különben is fél füllel olyasmit, hogy egy új szánkát kellene venni, ha kapni lehetne a sportüzletben. — Azt kívánom elsőül, hogy legyen egy új szánkónk. Alighogy kimondta, csöngetnek. Siet ajtót nyitni. S hát az ajtóban ott áll a bátyja, a nagy fiú, vadonatúj, pirosra meg zöldre festett kormányozható szánkóval. — Nahát! — ámult el a kisfiú. nem akart hinni a szemének. Mondanom sem kell. hogy ami még hátra volt a vakációból. annak nagy részét az új szánkón töltötték, valahol kint a Hója erdő északra néző, havat őrző lejtőin. És bizony sokszor a megengedettnél is tovább időztek ott. Szidta is őket az édesanyjuk. De mintha őt is elvarázsolta volna ez a gyermekpárti új esztendő, a szidása zsörtölődéssé szelídült, mihelyt meglátta két kipirult arcú fiát. — Azért vigyázhatnátok. Nem kellene sötétedésig a hóban fetrengenetek. Teljesen átázott cipő, ruha, minden rajtatok. Aztán nyomhatjátok nekem itt az ágyat. — Ilyeneket és ehhez hasonlókat mondott az édesanyjuk, — miközben segített vetkőzné s a kisfiú jéghideg ujjacskáit melengette a maga meleg tenyerében. így ment ez napról napra. A vakáció vége meg veszedelmesen közeledett. — Ó, bár egy hétig még legalább ne kéne iskolába mennem — sóhajtotta el magát a kisfiú, amint a vakáció utolsó estéjén kihevülve hazafelé vonszolták a szánkót. Most még a szokásosnál is tovább maradtak. Az édesanyjuk eddigi szelíd zsörtölődése szigorúra keményült, azaz csak keményült volna. mert amikor meglátta égő arcú, égő szemű kisfiát, egyből annak homlokára tette a tenyerét. — Na, ezt jól megcsináltátok. — Csak ennyit sóhajtott és szemrehányóan a nagy fiára nézett. — Neked is hiába beszél az ember. Segíts vetkőzni az öcsédnek — és ment a hőmérőért. A kisfiú meg. ahogy ült a konyhaszéken, már a hőmérővel a hóna alatt, érezte, hogy a második kívánsága is teljesült. De bárcsak ne teljesült volna — gondolta magában szomorúan. mert ez már nem vakáció, hanem ágybafekvés. Nyomta is aztán az ágyat kerek egy hétig. Most már újra egészséges. Iskolába jár. Délutánonként, bár még hó is van. de a kisfiúnak nincs ideje szánkázni. be kell pótolnia egyheti lecke-lemaradását. De azért egy-egy kurta hógolyócsatára le-leszalad az udvarra. Olykor egy-egy könyv vagy füzet fölött elmélázva azon tűnődik, hogy abból a nagy-nagy lázzal járó betegségből hogy is sikerült ilyen gyorsan talpra állnia. Vajon a gondos ápolásnak köszönheti-e, vagy a harmadik kívánsága teljesülésének. Mert ágyban fekvő nagy nyomorúságában arra kérte ő az új esztendőt, állítsa, ha tudja, minél előbb lábra, segítse legalább, hogy hassanak a gyógyszerek, hogy minél hamarább újra iskolába járhasson, és ha még marad a hóból, szánkózhassanak is egy-egy órácskányit. Ez volt a harmadik kívánsága-Pedig azt igazából az iskolaév végére tartogatta, hogy akkor azt kéri majd ettől a magamagát gyermekpártinak mondó esztendőtől, hogy fogadta volna föl a napot s növesztette volna meg a nyarat két-háromszor akkorára, mint amekkora eddig lenni szokott. Ha nem is örökre, legalább az idénre. (nől6) SZÁMÚIÉ MARSAK Hóvihar Hóvihar, zord förgeteg, hordd a havat, hordjad; kavard föl a pelyheket. mint a libatollat. Hófúvások. viharok szorgalmas takácsok; a fenyőre adjatok szí várvány-brokátot. Te meg.'fagy-kovács, siess, hogy a nyír nyakára ötvözött éket tehess újév éjszakára. FODOR ANDRÁS fordítású KEDVES GYEREKEK! Új esztendő, vígságszerző — tartja a mondás, s mi is szeretnénk örömet szerezni nektek. Ebben a számunkban azzal hogy tudassuk veletek, kinek kedvezett a szerencse azok közül, akik az elmúlt évi rejtvényeket helyesen fejtették meg. 43. számunkban keresztrejtvény megfejtését kaptátok feladatul. Daniel Defoe a közkedvelt ifjúsági regény írója, melynek címe Robinson Crusoe. Pandy Sándornak Bélybe (Biel), Mács Attilának Rimaszombatba (Rim. Sobota), Juhász Barnának Tornaijára (Safarikovo) küldünk egy-egy szép, dedikált könyvet jutalmul. 46. számunkban névrejtvényeket találtatok. Az egyes személyek foglalkozása: tornatanár, rendőrőrnagy, virágkertész. A helyes megfejtésért ugyancsak könyvjutalomban részesül Csekes Zoltánka Búcsról (Búé), Kázmér Enikő és Jutka Perbenyíkből (Perbenik) és a simonyii (Simonovce) Balog Zsolt. A királyfi rózsás arcúnak, karcsú derekúnak, dallamos hangúnak, hullámos hajúnak szeretné kedvesét. 49. számunk rejtvényének helyes megfejtése ez. A jó megoldást beküldők közül Váradi Júlia Galsa (HoliSa), Szőke Judit nagycétényi (Vei. Cetín) és Tóth Csilla százdi (Sazdice) kis olvasónk nevét soroltuk ki. Reméljük, hogy az új esztendőben épp olyan nagy lelkesedéssel, épp olyan szorgalmasan külditek a rejtvényeket és a megfejtéseket, mint az ó évben, nagy örömet szerezve ezzel szerkesztőségünknek, magatoknak és egymásnak!
