Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-06 / 15. szám
lássa a kárát annak: a mama fontosnak tartja a munkáját is. Ész és ötletesség kell hozzá. A munka is sok lehetőséget ad a két nem összeütközésére. Még akkor is, ha — mint általában — a főnök-beosztott kapcsolatban a nő az alárendelt. Tény, hogy egy minisztertől vagy államfőtől senkinek sem jut eszébe számonkérni, elég jóképű-e. Ha viszont nő foglalja el ugyanezt a posztot, a megjelenése, a külleme az első, ami szóbeszéd lesz. A brit miniszterelnöknőről például azt senki sem terjesztette, hogy a férfiválasztók elfogultsága juttatta el a bársonyszékig. Más dolog az, hogy a „Vas Lady" a róla kialakított képet a munkásságával sem festette szelídebbre. Görögország új kulturális miniszteréről, a világhírű színésznőről, Melina Mercuriról viszont így kezdi írását a The Times című napilap: „Nem volna méltányos, ha csak azzal jellemezném Melina Mercurit, hogy ő a Papandreu-kormány legelbűvölőbb tagja ..." A kellemes külső tehát belépőjegy a sikerhez. Igaz, csak belépőjegy. Nos „odafent". Nagyon odafent, persze, csak elvétve. A nők az alacsonyabb vezetői beosztásokra számíthatnak leginkább. Nagy-Britanniában a nők a vezető és a diplomához kötött állásoknak csupán két százalékát töltik be. Svájcban a vezetőknek alig több mint egytizede lány vagy asszony. Magyarországon pedig a vállalatok és intézmények igazgatói közül 1980-ban 12 százaléknyi volt a nő. Ennél többen kapnak viszont alacsonyabb szintű vezetői munkakört. Tagadhatatlan a fejlődés, de ez sem jelenti azt, hogy egy nő azonos eséllyel indul egy-egy tisztség megszerzéséért a férfiakkal. Néha előnyt élvez, mert az adott helyen javítani kell a vezetésben a nők arányát. Többször előfordul viszont az: hátrány számára, hogy nem fiúnak született. A női főnökökkel egyébként nemcsak a férfiak, hanem a nők is bizalmatlanok, s nem mindig indokolatlanul. Simone de Beauvoir a zseniket hiányolja a „másik nemből".: „Vannak őrült nők és vannak tehetségesek. De egyikben sem párosul a tehetség azzal a csipetnyi őrültséggel, mely nélkül nincs lángész." Nem könnyű tehát annak az asszonynak vagy lánynak, aki az átlagosnál többre vágyik. Egy lap tavaly júniusban ilyen tanácsokat adott: „Légy kétszer olyan elhivatott, kétszer olyan diplomás, mint férfi versenytársaid, ha legalább közel azonos elbírálásra vágysz. Válassz olyan férjet, aki elviseli azt a tekintélyén esett csorbát, hogy a felesége fontos munkát végez, sőt esetleg többet is keres." Nehéz nőnek is és vezetőnek is lenni egyszerre. A hagyományos női vetélkedés, amit a környezet elvár, nem alkalmas tekintélyteremtésre. A férfias viselkedésformákat sem ajánlatos felvenni, mert ezek úgy állnak egy nőnek, mint a hajdan volt intézők lovaglónadrágja csizmával és ostorral kiegészítve. S miután a XX. század asszonyainak, lányainak új viselkedésminta nem áll rendelkezésére, kénytelenek maguk kísérletezni, milyen is az okos nő, aki ahhoz is elég okos, hogy elfogadtassa magát és emberi értékeit a környezetével. Néha egy kis egészséges pimaszság is segít. Olyasmi, mint a Marie Claire magazin egyik 17 éves riporteralanyának nyegle magabiztossága. A kamaszlány így válaszolt a „félnek-e a férfiak az okos nőktől" kérdésre: „Mit tudom én! Fütyülök rá!" VÖLGYI VERA Vidám zárszámadás hogy „elhúzzák a nótáját". Két zenekart is fölszerelt, felöltöztetett a szövetkezet, s a zárszámadási ünnepi vacsorához nemcsak kitűnő ételtitalt tálaltak, jó dalos-zenés műsort is. Újpál József, Pongó Károly, Halászi Irén, Váradi Béla, Juhász Anna, Váradi Géza — a szövetkezet dolgozói — szólóénekesként is megállták a helyüket. Tapsolt az összes meghívott — munkatársaik —, de legjobban izgult a sikerért az elnök. A többi róla költött anekdota mellett a jókedvtől hangos asztaloknál azt suttogták, szereti, ha harmonikusan, egy ütemre, közös dallamra dalol« nak. S hogy amilyen sok okos szakembert „szelj dett össze" maga köré, biztosan még azt is kisütötték, hogy a jókedvet, az örömet, a munkájú lendületet fokozó „rejtett tartalékok" közé sorolz ják. 2 Ha így van, Juhász elnök „receptjét" bátran £ áruljuk el a többi szövetkezetnek! Könnyű ott vidámnak lenni, ahol gyarapodik a közös vagyon, biztos a tagok jövedelme, ahol fillérre pontos a gazdálkodás, s éppúgy megadják a választ arra, hogy miért zárták kitünően az elmúlt évet, mint arra, hogy mit remélnek az idei esztendőtől. A rimaszécsi (Rim. Sec) szövetkezet gazdasági-szervezési módszereiről, eredményeiről lapunk 11. számában írtunk. E néhány képpel riportunkat szeretnénk kiegészíteni, bizonyítván: nemcsak közös erőfeszítéssel dolgoznak, együtt is örülnek — mert van minek! Juhász István elnök időben gondoskodott róla. rnö a)
