Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-06 / 15. szám
MIT ESZIK RAJTA? Szép lehetsz, de okos nem ... Igaz, ezt nem kizárólag a női nemre találták ki, mégis a nők helyzetét jellemzi legjobban. Az 1800-as évek első évtizedeiben közbotrányt okozott volna, ha felvételüket kérik az egyetemre. A főzőkanál-forgatás tudománya azonban nem volt mindenkinek elég egy életre. A tizenkilencedik század második felének feministái nemcsak a nők választójogát, hanem a művelődéshez, tanuláshoz való jogát is követelték. S a férfiak irányította államhatalom végül is engedni volt kénytelen, 1863-ban Franciaországban, 1867-ben Svájcban, majd Angliában és jócskán megkésve, 1895-ben Magyarországon is megnyíltak az egyetemek a nők előtt. A nők egyetemi felvételét feltételekhez szabták, és csak a bölcsész-, az orvosi és a gyógyszerészkaron tanulhattak lányok. Akárhogy volt is, a „szebbik nem" egyre több tagja, ha módja, anyagi lehetősége és tehetsége volt, bebocsátást nyert a tudományok világába. Manapság pedig már senkinek sem jut eszébe a középiskolákat, az egyetemeket vagy a Tudományos Akadémiát félteni a nőktől. Szép lehetsz, de okos nem! Mert azt ma sem nagyon szeretik! Aki valóban bölcs, tudását, fürge észjárását, szellemességét csak baráti társaságban engedi szabadjára. A munkahelyén mindezt a nőiesség mögé rejti, mert ha valaki kellemes jelenség, akkor még azt is megbocsátják neki, hogy nem „ostobácska". A férfiak abba már beletörődtek, hogy elveszítették privilégiumaikat, de még mindig ragaszkodnak az „erősebb nem" státusához. Ez persze durva általánosítás, hisz nyilván nem mindenki gondolkodik így. A Marie Claire francia nőmagazin különböző korú nőket és férfiakat kérdezett erről a témáról. Arra a kérdésre, hogy feszélyezi-e az okos nő a férfiakat, a nők kórusban válaszolták: „De még mennyire!" A férfiak azonban mind kijelentették, hogy imádják az okos lányokat, asszonyokat. Ennek ellenére a cikkben a magukat értelmesnek tartó nők azt panaszolják, hogy az intelligens férfiak többsége butuska nőt vesz feleségül. Vivian Forester írónő pedig így nyilatkozott: „Az édesanyám figyelmeztetett: ha fitogtatod az okosságodat, a fiúk úgy elszöknek tőled, mint annak a rendje. Anyámnak a maga módján igaza volt, az okosság magányosságra ítéli a nőt, mert túl finnyás lesz a partnerválasztásban." Az „okos" nők gyakorta sokáig válogatnak, túl magas mércével mérik barátaikat és társaikat egyaránt. Nem sietnek a párválasztással, hisz munkájuk egyben hivatásuk is, és kitölti az életüket. Nem érzik egyedül magukat, hisz ritkán vannak üres óráik, amikor nyomasztóvá válik a magány. Amennyiben pedig egyetemet végzett emberekről van szó, meghatárózza gondolkodásukat az is, hogy a tanulás éveivel kitolódott a gyermekkoruk, vagy inkább a „félfelnőtt" koruk. S amikor már régen dolgoznak, anyagilag függetlenek, érzelmileg még mindig nehezen fogadják el, hogy már visszavonhatatlanul felnőttek. Nem siettetik a házasságot vagy a tartós együttélést valakivel. Fenyegeti viszont őket az a veszély, hogy az évek múlásával az igényességüket, elvárásaikat megrögzött szokásaik,sőt néha rigolyáik határozzák meg. A két nem kapcsolatában természetesen meghatározó a szexualitás is. Itt aztán végképp nem lehet egyenjogúságról beszélni. Tavalyi szenzáció: egy New York i kiadó piacra dobta Shere Hite írónő könyvét a férfiak szexuális szokásairól. A szerző neve a siker garanciája volt, hisz öt évvel azelőtt óriási port vert fel a női szexualitásról szóló könyve. Hite mostani művében 119 000 kérdőív alapján vonta le következtetéseit. Többek között azt, hogy a férfiak közül sokan szoronganak a szexuális életben, mert „több gyöngédségre vágynak, mint amennyit szerepük megenged". A kezdeményezésben túl sokat várnak tőlük, a „férfias hódítóktól" a nők. Újabban pedig zavarja őket az is, hogy a nők sokkal kevésbé megbocsátóak egy-egy számukra rosszul sikerült szexuális együttlétkor. Shere Hite a két nem viszonyának jövőjéről azt írja: „Nem biztos, hogy az egyenjogúság boldogabbá teszi a nőt vagy a férfit szexuálisan, de valószínű, hogy növekszik majd közöttük az érzelmi harmónia." A témához tartozik egy fricska a Marie Claire magazin cikkéből. Csupán két férfi vallotta: „Minél okosabb a nő, annál jobb!" Biztosan véletlen, hogy mindkét úr — homoszexuális volt. Természetes, hogy az emberi kapcsolatok kialakulásában meghatározó a külső megjelenés, de azon nők számára, akik többre tartják magukat egy jó karosszériánál, nem éppen öröm, hogy a motorra és a kormányszerkezetre senki sem kíváncsi. Vagy legalábbis kevesebben a kelleténél. Pedig a családokban később a „motortól" függ, bírja-e a hivatást, a gyermeknevelést és az otthoni teendők sokaságát a feleség. Mert nem könnyű úgy szervezni az életet, hogy a család ne