Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-06 / 15. szám
V r; r........... Úton, útfélen A postahivatal ablakánál reszkető kezű idős bácsi várakozik. Kezében boríték. — Ajánlva kérném szépen — mondja illedelmesen, és benyújtja a levelet egy tízkoronás kíséretében. A hivatalnoknö oda sem figyelve eléje dob egy kitöltendő szelvényt. A bácsi várakozóan néz, a hölgy azonban nem hajlandó észrevenni, hogy némi felvilágosításra lenne szükség. Ez nem az ő kötelessége. A bácsika egy darabig tűnődve nézegeti az üres cédulát, majd kétfelé hajtja és gondosan beteszi a belső zsebébe. Azután elballag. Hogy mi is lett a kitöltetlen szelvény sorsa? Ez a postai hivatalnoknak egyáltalán nem fontos. Hiszen a tízkoronás ott maradt ... Budai Mária ember társas lény — szól a filozofikus mondás rólunk. Jónéhány évtized mögöttem, háborúk, forradalmak, rombolás és építés és sok minden még, mégis vallom a mondat igazát. S hogy vallom, az az optimizmus is diktálja, amely az én — háborút, sőt kettőt is megélt — nemzedékemet hatja át, minden tagjában, szinte kivétel nélkül, él a közeledési vágy, az embertársi kapcsolatok kialakítása, megtartása utáni óhaj. A napokban a fővárosból hazatérőben vonaton utaztam. A nyolcszemélyes fülkében a vonat indulása előtt fél órával még csak ketten ültek, egy fiatal pár. Köszöntem, s megkérdeztem, van-e szabad hely. Némi csodálkozás után valamit mormolt a férfi, nem tudom, köszönt-e vagy kérdésemre válaszolt. Aztán lassacskán megtelt a fülke, megindultak vagy folytatódtak a beszélgetések, s aki éppen hallgatott, ismeretlen emberekről hallhatott dicshimnuszokat, vagy éppen megtudhatta, milyen utálatos a beszélgetők közös ismerőse. Közben cserélődtek az utasok, a témák, a tájszólások. Csak egyetlen dolog maradt vál tozatlan: senki sem búcsúzott a továbbutazóktól. Pedig az ember társas lény. Akarva-akaratlanul „társasági" életet él még a vonaton is. Csak az emberi kapcsolatok legalapvetőbbjéről feledkezik meg: köszönni nem tud, üdvözölni egymást. Ezáltal pedig, mintha a tisztelet és a megbecsülés veszne ki az emberekből. Hofer Lajos A telefon Amióta Bell felfedezte a telefont, a másik nagy felfedezőnek a telefonfülke felfedezőjét tartom. De még nem tökéletes! Legalább az utcai telefonbódé nem az. Nemrégiben egyik ismerősöm így panaszkodott: — Tudod, hogy nekünk nincs otthon telefonkészülékünk, így ha telefonálni akarok, vagy az ismerősöket molesztálom, vagy utcai bódéból hívok. Pontosan a házunk előtt van egy telefonfülke, de akárhányszor próbáltam eddig telefonálni. sosem sikerült. A telefon kuka. A minap hirtelen kellett elintéznem valamit telefonon. Mielőtt felfedezőútra indultam, kipróbáltam a telefonfülkénket, megint nem működött. A második, a harmadik sem. Végre a negyedik! A jelek szerint. . . Mert olyan embertömeg vette körül, hogy alig láttam tőlük a telefonfülkét. Hideg, szeles idő volt, a bódéban, mint egy kis földi paradicsomban, egy csinos fiatal lány telefonált mosolyogva. Persze lehet, hogy csak én láttam mindenkit szépnek, mert végre találtam egy működő telefont. Örömöm azonban várakozásom arányában csökkent. Mert ilyen dühös kiáltásokat hallhattam: Döntse fel már valaki azt az átkozott bódét! Szemtelenség, megfagyunk! A sor elején két suhanc állt. akik humorral fogták fel a dolgot, és közvetítették a dühös közönségnek: — Türelem! Ez már a befejezés lesz. Azt mondja a kislány, hogy másfél óra múlva indul haza a vonat. Csak ki kell várni! — Ahá, valami diáklány, mert most meg éppen azt mondja, hogy azért nem mehetett a vizsgára, mert nem voltak könyvei. — Hallatlan! Ez már tűrhetetlen — mondta egy terebélyes asszonyság és körülnézett kitárt karokkal, segítséget keresve. — Emberek! Hát hagyhatjuk ezt? Hirtelen azonban kinyílt a bűvös kis bódé ajtaja. A lány befejezte a telefonálást, s nyakát behúzva sietett az őt „ünneplő” közönség közt utat tömi magának. Én meg titkon aggódtam kicsit, mert a fülkébe rontó asszonyság úgy nézett ki, hogy pár perc múlva nemigen hagyja abba a telefonbeszélgetést. Hívott azonban egyszer, tárcsázott kétszer, nem sajnálta, hogy az egykoronás ötször is bentragadt. Öt perc múlva kirobban az ajtón: — Rossz a telefon! A tömeg lassan oszlott szél. mintha nem akarnák elhinni, én pedig, nem tudtam miért, de megkönnyebbültem, és elindultam gyalog, autóbuszon sürgős dolgomat intézni. Pleva Éva Miért nincs, ha van? A háztartásvezetésben nem vagyok hagyománytisztelő. Megtanultam, hogy a nap huszonnégy óráját okosan kell beosztani: jusson is, maradjon is. Ezért a főzéshez való és a lakás karbantartását szolgáló eszközeimet — amennyire lehet — korszerűsítem. Amint kipróbálok minden új receptet, vagy két régiből egy újat — ésszerűbbet olcsóbbat, gyorsabbat — kreálok, hasonlóképpen megveszek valamennyi piacra kerülő háztartási gépet ami a házimunkát gyorsabbá, ügyesebbé teszi. Remoska zárt villanysütőt például kettőt is szereztem magamnak. A hétvégi házban se érezzem hiányát. Micsoda nagyszerű ételeket lehet benne készíteni! Minden zamatja megmarad a benne sült húsnak, ropogós pirosra sülnek benne a néhány vajdarabkával megijesztett burgonyaszeletek. Sülhet benne rétes és túrós metélt is. Azóta, hogy kitaláltam a „remoskás túróst", nem is csinálom másképpen. A sós vízben kifőtt tésztát füstölt szalonna zsírjára teszem, két réteg tészta közé kerül a túró, meglocsolom tejföllel és összesütöm. Királyi eledel! Mindenkinek ajánlhatom, akinek Remoskája van. Akinek még nincs, ugyancsak beszerezheti, — valamennyi háztartási és villamossági üzletben van belőle két-háromféle is, éppien csak használni, működtetni nem tudja ... Esküvőre voltam hivatalos vagy két hónapja. A menyasszonyt — közeli rokonomat — megkérdeztem, mit vegyek neki nászajándékba. Nem sokat gondolkodott: Remoskát! Ennél okosabbat nem is kérhetett volna. Azóta azonban már tudom, hogy egyszerűbbet igen. Aminek azonnal hasznát látja. Mert ezt a sokak által agyondícsért villanysütőt ugyan megvettem, de azóta is a skatulyában várja, mikor lesz már az üzletekben olyan villás kapcsoló, amely számára az áramot szállítja... fórum Kérdez: Szabó Erzsébet rozsnyói (Roznava) lakos Az utóbbi hetekben egyre több falusi rokonunk kér bennünket, hogy szerezzünk nekik gabonát az állatok etetésére, mert a Jednota üzletei keveset vagy egyáltalán néni kapnak. Szeretném tudni, mi okozta az ésszerűtlen helyzetet, s meddig fog tartani? Válaszol: Bohutnil kosík, a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége árualapszakosztályának vezetője Az, hogy üzleteink jelenleg már nem árusítanak — vagy csak nagyon kis mennyiségben — gabonaneműeket takarmányozási célra, szorosan összefügg a mezőgazdasági problémákkal. Mindnyájan jól tudjuk, hogy tavaly gabonából a tervezettnél sokkal kevesebb termett, ugyanakkor országunk korlátozta a szemestermények behozatalát is. Takarmányból tehát az egész országban kevesebb van a tervezettnél. Üzleteink az utóbbi években az állami alapokból kétezer tonna körül kaptak. 1982-re 4 320 tonnát kértünk, de csak 2 200 tonnát hagytak jóvá, ám ebből a mennyiségből még egy dekát sem kaptunk. Amit üzleteinkben az év elején árultak, az a múlt évi kiutalásból származott. Az 1982-re kiutalt mennyiséget az előző évek tapasztalata alapján szétírtuk az egyes járásokra, azok a községekre. Amint megkapjuk, megkezdjük az árusítást. Természetesen, ha további csökkentésre kerül sor, arányosan csökkentenünk kell mindenütt az eladásra kerülő mennyiséget. Szeretnénk bevezetni azt is, hogy elsősorban azok kapjanak a takarmányból, akik ellenértékként tojást adnak el a Jednotának. Tavaly több mint 13 millió tojást vásároltunk fel a lakosságtól, idén 15 millió szerepel a tervünkben. A kistenyésztők kedvét akarjuk növelni azzal is, hogy a szemestakarmányt a tojásért cserébe adjuk. Azoknak a tenyésztőknek, akiknek hozzátartozói közül senki sem dolgozik földművesszövetkezetben. körülményes a háziállatok részére szemestakarmányt szerezni. Ezt a nehéz helyzetet, az aratásig hátralévő néhány hónapot át kell hidalni. De nem úgy, hogy friss kenyérrel, tejjel etetjük az állatokat, mert ezzel még nagyobb nemzetgazdasági kárt okozunk. Ha az üzletekben maradt száraz kenyeret — kedvezményes áron vehető takarmányozási célra — feletetik, az jó. A Jednota vendéglátó egységeivel is köthető szerződés konyhai hulladékuk átvételére. A kistenyésztők ezzel is próbálkozhatnak. És még sok tartalék van. például háztartási, iskolai étkezdéi, feldolgozó üzemi hulladékok. Meg kell érteni, ha kevesebb a szemestermény, kevesebbet tudunk elosztani is. Van még egy lehetőség: szerződésesen hizlaljunk több sertést, mert rájuk megkapjuk a kiutalt takarmányt, s a többi állat mellett — más hulladékok felhasználásával — megtakaríthatunk annyi szemestakarmánvt. hogy egy disznót a család számára is nevelhetünk. I Köszönöm a tájékoztatást! Hozzáfűzöm még, hogy tavaly Szlovákiában 640 ezer tonna gabonaneművel termett kevesebb a tervezettnél. Arányosan csökkent a takarmányalapok feltöltése is, ami megmutatkozott a Jednotának ígért mennyiségben is. Ám az, hogy a kistenyésztők kenyérrel, tejjel etessék az állatokat, felelőtlenség. Az elmúlt napokban a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumtól ígéretet kaptunk, hogy a helyzet felmérése, mérlegelése után rövid időn belül megoldást keresnek e gondra. H. ZSEBIK SAROLTA (nö~7)
