Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-06 / 15. szám
Ha valaki szívvel dolgozik A Mindent az emberért mozgalom aranyérmes járása 1982. március 13-án tartotta konferenciáját, amelyen elemezték a járás szervezett asszonyainak tevékenységét. Az elmúlt hónapokban 69 alapszervezetben bonyolították le sikeresen az évzáró tagsági gyűléseket, amelyeken három év sikereiről, kudarcairól adtak számot. A járási konferencia összefoglalta a taggyűlések eredményeit. A 21 tagú elnökség közt ott voltak az SZNSZ KB képviselői is: Farkas Mária, Anna Ferenceiová.Valéria Hargasová és Anna Violová mérnökök; az SZLKP Járási Bizottságát Vladislav Kmef, Paksi László és Bohus Zoltán képviselte. A bevezetőben JUDr. Matilda Terenová, az SZNSZ Dunaszerdahelyi JB elnöke ismertette a tagsággal a három év alatt végbement változásokat a szervezetben, amelyek közül a legfontosabb volt a szövetség átszervezése. A munkahelyi alapszervezeteket felszámolták, s a tagságot a lakhely szerinti szervezetekbe tömörítették. A folyamat még nem ért véget, a következő évekre maradt a lakótelepi és az utcai alapszervezetek kialakításának befejezése Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), Somorján (Samorín) és Nagymegyeren (Calovo). Haizok Mária, a járási szervezet titkára foglalta el ezután az emelvényt, aki a konkrét eredményekkel ismertette meg a küldötteket. Elsőként említette meg, hogy egyre több a politikailag szervezett nö, jelenleg a tagság 16 százaléka tagja az SZLKP-nak. A járásban 14 825 nő dolgozik, ami a dolgozóknak 38 százalékát teszi ki, mégpedig az iparban dolgozók 50 %-át, a mezőgazdaságban dolgozók 25 %-át. Sok helyen vezető beosztásban találkozunk velük. A járásban 3 helyen nö áll a hnb élén, 4 helyen nő tölti be a hnb-titkár szerepét, 1 5 pártelnöknővel és 46 szakszervezeti elnöknővel dicsekedhetnek, s a megválasztott képviselők 31 százaléka nő. Haizok Mária a szemléletesség kedvéért sok adatot összehasonlított az 1975. évivel, így kimutatható, hogy azóta 20 %-kal nőtt a nők foglalkoztatottsága. Legtöbben közülük az iskolaügy (78 %) és az egészségügy (76 %) területén dolgoznak. Nagy mértékben sikerült megoldaniuk a gondokat, amelyek abból a tényből adódnak, hogy járásuk a nyugat-szlovákiai kerületben a legnagyobb népszaporulatú járások közé tartozik. A fiatal nők részére évente három alkalommal Kis családi iskolát szerveznek, melynek keretében felkészítik őket a család - alapításra és a szocialista együttélésre. A gyermekgondozási szabadságon levő nők száma 1/3-ával emelkedett. Ezzel arányosan növekszik a tanácsadók és gyermekgondozó intézmények száma. A bölcsődék száma az elmúlt hat év alatt 5-ről 13-ra emelkedett, az óvodák száma 5-tel szaporodott, az ilyen módon elhelyezett gyermekek száma pedig 1450-röl 5219-re nőtt. A beiskolázásnál előnyben részesítik a dolgozó anyák gyermekeit. Új feladatként szerepelt a konferencián a szülési és gyermekgondozási szabadságon levő anyák bekapcsolódása a lakótelepi és utcai alapszervezetek munkájába. Az eddiginél nagyobb segítséget kell nyújtani a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak és a sokgyer mekes családoknak. „El kell érni a cigány polgárok ügyeit intéző járási bizottsággal együttműködve, hogy a cigány nők dolgozzanak alapszervezeteinkben. Úgyszintén hatást kell gyakorolnunk gyermekeik nevelésére." 1975-ben az iskolai éttermekben a tanulóknak csupán 40 %-a étkezett, 1981-re ez az idegenkedés csaknem teljesen megszűnt, most a gyermekek több mint 62 %-a étkezik ilyen módon. Jó eredményeket értek el a felnőttek továbbképzésében is. 1970-hez képest 10 %-kal nőtt a középiskolát és 4 %-kal a főiskolát végzett lakosok száma. A Mindent az emberért mozgalom első három évében a hangsúly a gyermekintézmények, az üzlethálózat kiépítésén, az önellátás elérésén volt. A következő három év feladataiként említette Haizok Mária a háztáji zöldség- és gyümölcstermesztést, hústermelést, és azt, hogy a nőszervezetek pozitívan befolyásolják az élelmiszerekkel való takarékosságot a háztartásokban. „A kötelezettségvállalási mozgalomban tagjaink segítséget nyújtanak a tavaszi és őszi mezőgazdasági munkák elvégzéséhez, főleg a zöldség, a gyümölcs, a széna és a takarmányok begyűjtésénél". Átlagosan a járás területén 24 %-os a nők szervezettsége, a következő időszakban szeretnék elérni a 25 %-os szervezettséget új tagok bekapcsolásával. Némely községben — Apácaszakállason (Opatovsky Sokolec), Sárosfán (Blatná n/Ostrove), Gombán (Hubice), Balonyban (Balon) — ez a szám már eléri a 40 %-ot. A beszámoló nem kendőzte el a hibákat sem. Legégetőbbként emelte ki az egyes szolgáltatások hiányát, konkrétan a szőnyeg tisztítást, egyes árucikkek házhozszállítását és a harisnyafelszedést, amelyek lehet hogy kicsiségeknek tűnnek, azonban sok bosszúságot okoz hiányuk. A társadalom érdekében kifejtett tevékenységből a nők jelentősen kivették részüket. A három év alatt összesen 340 ezer órát dolgoztak le társadalmi munkában, 127 354 kg papírt, 28 381 kg textilhulladékot, 104 880 kg vasat és 9501 db üveget gyűjtöttek össze. Mindezek ellenére maradt idejük az aktiv kikapcsolódásra, a kultúrára is. „Az élet szépsége" kulturális-nevelő és szakköri-művészeti mozgalom keretén belül igyekeztek bekapcsolni a nőket az olvasókörökbe. Az olvasómozgalomban 37 alapszervezetben közel ezer nö olvas szervezetten. Gyakoriak voltak a könyvviták, kiállítások, iró-olvasó találkozások. A járás asszonyainak többsége rendszeres olvasója a Nö-nek, Barátnőnek, Dorkának. Az utóbbi két újságból több is elfogyna, mint amennyit kapnak. A szervezet tevékenységét a járási újságban és a szövetség folyóiratában népszerűsítik. A beszámolók után következett a Járási Revíziós Bizottság, a választó, a javasló, a számláló bizottság jelentése, amelyből megtudtuk, hogy a konferenciára 154 küldött érkezett, ami a tervezett 93 %-a. A magyar nyelven lefolyt konferencián 14 szlovák és 140 magyar nő vett részt, közülük 55 tagja az SZLKP-nak. Két alapszervezet nem képviseltette magát. Az elmúlt időszak aktív tevékenységét igazolta a 17 kitüntetett tag. Hatan kapták meg a SZNSZ bronzérmét és oklevelét, kilencen az ezüstérmet, Paksi Vilma és Farkas Mária pedig az aranyérmet. A felszólalásokat Marta Habanová kezdte meg. aki a gyermekproblémákról beszélt. Pozitívan értékelte a somorjai gyermekotthonnal kialakított együttműködést. A jól felszerelt gyermekotthon lakóinak nem anyagi, hanem érzelmi támogatásra van szüksége. Egyes felszólalások a szervezetek átcsoportosításában szerzett tapasztalatokról, mások a három év alatti sikeres akciókról számoltak be. (Varró- és főzőtanfolyamokról, racionális háztartásvezetésröl, kultúrált lakásról szóló előadások). Paksi László, a járási pártbizottság titkára értékelte a nők bekapcsolódását a társadalmi életbe, meglátása szerint már kezd eltűnni nemcsak a családi, hanem a társadalmi életben is a női és a férfi munka megkülönböztetése. Szerinte az embereken múlik a termelés minősége, „hiába dolgoznak az okos gépekkel lelketlen emberek". Kiemelte a nők világbékéért folytatott küzdelmét. Feszült csend támadt a teremben, amikor Paksi elvtárs arról kezdett beszélni, hogy egy-egy hadi tengeralattjáró rakéta árán hány iskolát, kórházat lehetne felépíteni, hány embert kitanitani, hány éhező szájat jóllakatni. Somogyi elvtársnő felszólalása szintén nagy figyelmet keltett. A „nyílt titokról", a pult alatti cikkekről, áruhalmozásról és arról beszélt, hogy a körzeti orvosoknak miért nem kell sorba állniuk. Bár az oly eseten, amikor az öreg néni 5 kg kávét vásárolt attól félve, hogy felmegy az ára, s aztán, hogy ebből semmi nem lett, vissza akarta az üzletbe vinni, mindenki mosolygott. A mosolygáson túl azonban ez a felszólalás mindenkit elgondolkoztatott. A nukleáris katasztrófa elhárításáért vivott küzdelem napját öt nappal követő konferencia határozati javaslatának utolsó pontja kifejezi a járás minden asszonyának közös vágyát: „Szorgalmazni, hogy tagjaink és a nem szervezett nők is becsületes munkával támogassák a világbéke megvédéséért folyó harcot". A konferencia minden téren hasznos volt, kitűzött feladatai figyelemreméltóak. —pé— (nő~e)
