Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-04-06 / 15. szám

Ha valaki szívvel dolgozik A Mindent az emberért mozgalom arany­érmes járása 1982. március 13-án tartot­ta konferenciáját, amelyen elemezték a járás szervezett asszonyainak tevékenységét. Az elmúlt hónapokban 69 alapszervezetben bo­nyolították le sikeresen az évzáró tagsági gyűléseket, amelyeken három év sikereiről, kudarcairól adtak számot. A járási konferencia összefoglalta a tag­gyűlések eredményeit. A 21 tagú elnökség közt ott voltak az SZNSZ KB képviselői is: Farkas Mária, Anna Ferenceiová.Valéria Har­­gasová és Anna Violová mérnökök; az SZLKP Járási Bizottságát Vladislav Kmef, Paksi László és Bohus Zoltán képviselte. A bevezetőben JUDr. Matilda Terenová, az SZNSZ Dunaszerdahelyi JB elnöke ismer­tette a tagsággal a három év alatt végbe­ment változásokat a szervezetben, amelyek közül a legfontosabb volt a szövetség átszer­vezése. A munkahelyi alapszervezeteket fel­számolták, s a tagságot a lakhely szerinti szervezetekbe tömörítették. A folyamat még nem ért véget, a következő évekre maradt a lakótelepi és az utcai alapszervezetek kiala­kításának befejezése Dunaszerdahelyen (Du­­najská Streda), Somorján (Samorín) és Nagy­­megyeren (Calovo). Haizok Mária, a járási szervezet titkára foglalta el ezután az emelvényt, aki a konkrét eredményekkel ismertette meg a küldötte­ket. Elsőként említette meg, hogy egyre több a politikailag szervezett nö, jelenleg a tagság 16 százaléka tagja az SZLKP-nak. A járásban 14 825 nő dolgozik, ami a dolgozóknak 38 százalékát teszi ki, mégpedig az iparban dolgozók 50 %-át, a mezőgazdaságban dol­gozók 25 %-át. Sok helyen vezető beosztás­ban találkozunk velük. A járásban 3 helyen nö áll a hnb élén, 4 helyen nő tölti be a hnb-titkár szerepét, 1 5 pártelnöknővel és 46 szakszervezeti elnöknővel dicsekedhetnek, s a megválasztott képviselők 31 százaléka nő. Haizok Mária a szemléletesség kedvéért sok adatot összehasonlított az 1975. évivel, így kimutatható, hogy azóta 20 %-kal nőtt a nők foglalkoztatottsága. Legtöbben közülük az iskolaügy (78 %) és az egészségügy (76 %) területén dolgoznak. Nagy mértékben sikerült megoldaniuk a gondokat, amelyek abból a tényből adódnak, hogy járásuk a nyugat-szlovákiai kerületben a legnagyobb népszaporulatú járások közé tartozik. A fiatal nők részére évente három alkalommal Kis családi iskolát szerveznek, melynek keretében felkészítik őket a család - alapításra és a szocialista együttélésre. A gyermekgondozási szabadságon levő nők száma 1/3-ával emelkedett. Ezzel arányosan növekszik a tanácsadók és gyermekgondozó intézmények száma. A bölcsődék száma az elmúlt hat év alatt 5-ről 13-ra emelkedett, az óvodák száma 5-tel szaporodott, az ilyen módon elhelye­zett gyermekek száma pedig 1450-röl 5219-re nőtt. A beiskolázásnál előnyben részesítik a dolgozó anyák gyermekeit. Új feladatként szerepelt a konferencián a szülé­si és gyermekgondozási szabadságon levő anyák bekapcsolódása a lakótelepi és utcai alapszervezetek munkájába. Az eddiginél nagyobb segítséget kell nyújtani a gyerme­küket egyedül nevelő anyáknak és a sokgyer mekes családoknak. „El kell érni a cigány polgárok ügyeit intéző járási bizottsággal együttműködve, hogy a cigány nők dolgoz­zanak alapszervezeteinkben. Úgyszintén ha­tást kell gyakorolnunk gyermekeik nevelésé­re." 1975-ben az iskolai éttermekben a tanulóknak csupán 40 %-a étkezett, 1981-re ez az idegenkedés csaknem telje­sen megszűnt, most a gyermekek több mint 62 %-a étkezik ilyen módon. Jó eredményeket értek el a felnőttek to­vábbképzésében is. 1970-hez képest 10 %-kal nőtt a középiskolát és 4 %-kal a főiskolát végzett lakosok száma. A Mindent az emberért mozgalom első három évében a hangsúly a gyermekintézmények, az üzlethá­lózat kiépítésén, az önellátás elérésén volt. A következő három év feladataiként említette Haizok Mária a háztáji zöldség- és gyümölcs­­termesztést, hústermelést, és azt, hogy a nőszervezetek pozitívan befolyásolják az élelmiszerekkel való takarékosságot a ház­tartásokban. „A kötelezettségvállalási moz­galomban tagjaink segítséget nyújtanak a tavaszi és őszi mezőgazdasági munkák el­végzéséhez, főleg a zöldség, a gyümölcs, a széna és a takarmányok begyűjtésénél". Átlagosan a járás területén 24 %-os a nők szervezettsége, a következő időszakban sze­retnék elérni a 25 %-os szervezettséget új tagok bekapcsolásával. Némely községben — Apácaszakállason (Opatovsky Sokolec), Sárosfán (Blatná n/Ostrove), Gombán (Hubi­­ce), Balonyban (Balon) — ez a szám már eléri a 40 %-ot. A beszámoló nem kendőzte el a hibákat sem. Legégetőbbként emelte ki az egyes szolgáltatások hiányát, konkrétan a szőnyeg tisztítást, egyes árucikkek házhozszállítását és a harisnyafelszedést, amelyek lehet hogy kicsiségeknek tűnnek, azonban sok bosszú­ságot okoz hiányuk. A társadalom érdekében kifejtett tevé­kenységből a nők jelentősen kivették részü­ket. A három év alatt összesen 340 ezer órát dolgoztak le társadalmi munkában, 127 354 kg papírt, 28 381 kg textilhulladé­kot, 104 880 kg vasat és 9501 db üveget gyűjtöttek össze. Mindezek ellenére maradt idejük az aktiv kikapcsolódásra, a kultúrára is. „Az élet szépsége" kulturális-nevelő és szakköri-művészeti mozgalom keretén belül igyekeztek bekapcsolni a nőket az olvasókö­rökbe. Az olvasómozgalomban 37 alapszer­vezetben közel ezer nö olvas szervezetten. Gyakoriak voltak a könyvviták, kiállítások, iró-olvasó találkozások. A járás asszonya­inak többsége rendszeres olvasója a Nö-nek, Barátnőnek, Dorkának. Az utóbbi két újság­ból több is elfogyna, mint amennyit kapnak. A szervezet tevékenységét a járási újságban és a szövetség folyóiratában népszerűsítik. A beszámolók után következett a Járási Revíziós Bizottság, a választó, a javasló, a számláló bizottság jelentése, amelyből meg­tudtuk, hogy a konferenciára 154 küldött érkezett, ami a tervezett 93 %-a. A magyar nyelven lefolyt konferencián 14 szlovák és 140 magyar nő vett részt, közülük 55 tagja az SZLKP-nak. Két alapszervezet nem képvi­seltette magát. Az elmúlt időszak aktív tevé­kenységét igazolta a 17 kitüntetett tag. Ha­tan kapták meg a SZNSZ bronzérmét és oklevelét, kilencen az ezüstérmet, Paksi Vil­ma és Farkas Mária pedig az aranyérmet. A felszólalásokat Marta Habanová kezdte meg. aki a gyermekproblémákról beszélt. Pozití­van értékelte a somorjai gyermekotthonnal kialakított együttműködést. A jól felszerelt gyermekotthon lakóinak nem anyagi, hanem érzelmi támogatásra van szüksége. Egyes felszólalások a szervezetek átcsoportosítá­sában szerzett tapasztalatokról, mások a három év alatti sikeres akciókról számoltak be. (Varró- és főzőtanfolyamokról, racionális háztartásvezetésröl, kultúrált lakásról szóló előadások). Paksi László, a járási pártbizottság titkára értékelte a nők bekapcsolódását a társadal­mi életbe, meglátása szerint már kezd eltűn­ni nemcsak a családi, hanem a társadalmi életben is a női és a férfi munka megkülön­böztetése. Szerinte az embereken múlik a termelés minősége, „hiába dolgoznak az okos gépekkel lelketlen emberek". Kiemelte a nők világbékéért folytatott küzdelmét. Fe­szült csend támadt a teremben, amikor Paksi elvtárs arról kezdett beszélni, hogy egy-egy hadi tengeralattjáró rakéta árán hány iskolát, kórházat lehetne felépíteni, hány embert ki­­tanitani, hány éhező szájat jóllakatni. Somo­gyi elvtársnő felszólalása szintén nagy figyel­met keltett. A „nyílt titokról", a pult alatti cikkekről, áruhalmozásról és arról beszélt, hogy a körzeti orvosoknak miért nem kell sorba állniuk. Bár az oly eseten, amikor az öreg néni 5 kg kávét vásárolt attól félve, hogy felmegy az ára, s aztán, hogy ebből semmi nem lett, vissza akarta az üzletbe vinni, mindenki mosolygott. A mosolygáson túl azonban ez a felszólalás mindenkit elgon­dolkoztatott. A nukleáris katasztrófa elhárításáért vivott küzdelem napját öt nappal követő konferen­cia határozati javaslatának utolsó pontja kife­jezi a járás minden asszonyának közös vá­gyát: „Szorgalmazni, hogy tagjaink és a nem szervezett nők is becsületes munkával tá­mogassák a világbéke megvédéséért folyó harcot". A konferencia minden téren hasznos volt, kitűzött feladatai figyelemreméltóak. —pé— (nő~e)

Next

/
Thumbnails
Contents