Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-30 / 14. szám
ven MUDr. Matej Hindik nőgyógyász Tavaly ősszel tizenöt cseh és szlovák orvos hathetes tanfolyamon vett részt a Szovjetunióban. Hivatásuk gyakorlása mellett valamennyien egészségügyünk szervezői, egészségügyi intézetek vezető tisztségviselői. Tanulmányútjuk célja a különféle típusú szovjet egészségügyi létesítmények gyakorlati irányításának és szervezésének megismerése volt. A küldöttség tagjai már korábban részt vettek egy hoszszabb, háromhónapos tanfolyamon Moszkvában. így nem idegenekhez és nem is idegenekként érkeztek a szovjet fővárosba. A Szovjetunióba látogató csoport tagja volt MUDr. Matej Hladik nőgyógyász, a károlyfalusi új poliklinika igazgatója is, akit olvasóink a Barátnő hasábjairól ismerhetnek. Vele beszélgetünk el tapasztalatairól, azok alkalmazásának lehetőségeiről hazai viszonyaink közepette. Az orvos úgy él a köztudatban, mint fehér köpenyes személy, aki pulzusunkat tapintja, szívverésünket hallgatja és receptet ir. Pedig a gyógykezelést gyakran számos bonyolult szervezési probléma megoldása előzi meg .. . — Igen. Hiába lennének kiváló orvosaink, kórházaink, műszereink, gyógyszereink, ha a beteget nem állna módunkban kellő időben orvosi ellátásban részesítenünk. Az emberi élet megmentése sokszor perceken múlik, a gyors orvosi segély pedig alapos, körültekintő szervezést igényel. A Szovjetunióban tett látogatás során az egészségügyi ellátás irányítását és szervezését teljes egészében tanulmányozták? — Elsősorban a közép-, azaz a mi járásainknak és nagyobb városainknak megfe lelő szinten. Foglalkoztunk az irányítás, a tervezés és a szervezés elméleti és gyakorlati kérdéseivel, valamint az ezzel kapcsolatos gazdasági problémákkal. Természetesen tudományos-szakmai tapasztalatcserére is szakítottunk időt. S nemcsak mi gyarapítottuk ismereteinket, hanem a szovjet kollégák is rendkívüli érdeklődést tanúsítottak a csehszlovák egészségügy irányítása és szervezése iránt, s nem tagadták, hogy nagy figyelemmel kísérik a nálunk bevált módszereket. Sok elismerő szó hangzott el a szocialista egészségügyünk szervezettségéről. Országaink eltérő körülményei ellenére is bizonyára akadnak átvehető, kölcsönösen alkalmazható módszerek. — Természetesen. Vegyünk egy egészen egyszerű példát: a Szovjetunió egész területén azonos számon hívható a mentőszolgálat. Moszkvától kezdve a legkisebb városkáig, faluig. Nálunk nem egy esetben mennyi időt vesz igénybe csupán a telefonszám kikeresése! Pedig gyakran minden másodperc drága! A szovjet mentőszolgálatnak — tekintettel a nagy területekre és távolságokra — megvannak a sajátosságai. Akadnak így is általánosítható tapasztalatok? — Az óriási távolságok és éghajlati viszonyok valóban a mieinktől eltérő megöl dósokat igényelnek. A mentőautókon kívül például igénybe vesznek helikoptereket, vízi járműveket, sőt szánokat is. Persze ez csak műszaki kérdés. Ám megemlíteném a novokuznyecki mentőszolgálatot, ahol figyelemreméltó újdonságot vezettek be. Az első érdekesség, hogy az ügyeletes, aki a bejelentést felveszi, igyekszik előzetes diagnózist megállapítani. Eredeti módon: a diszpécser tapasztalt egészségügyi középkáder, tehát nem orvos. Előtte egy táblán, alaposan kidolgozott, rendszerezett kérdések. A bejelentő válaszai alapján bizonyos lehetőségeket folyamatosan kizár, egészen addig, amig el nem jut egy előzetes kór megállapításhoz. Nem felesleges időfecsérelés a sok kérdezősködés, hisz addig a mentőautó már száguldhatna, és az orvos úgyis megállapítja a diagnózist? — Éppen itt következik a lényeg. A mentőszolgálat szakosított. Öt szakmai csoport létezik: traumás esetek (sérülések) sokkos esetek (szívinfarktus, agyvérzés), idegi jellegű megbetegedések, nőgyógyászat-szülészet és gyermekbetegségek. A diszpécser az előzetes kórmegállapítás szerint küldi ki a megfelelő szakcsoportot. Minden csoportban van egy szakorvos, egy nővér és egy gépkocsivezető. A mentőautók is a szakosításnak megfelelően vannak felszerelve, például infúzió, sebészi beavatkozás lehetőségével. így a beteg ellátása gyorsabb, már az úton megkezdődhet. Ennek a diszpécser-szolgálatnak még egy előnye van: ha egyszerre több hívás érkezik, a távdiagnózis alapján megállapítják az igényelt segélynyújtás sürgősségi sorrendjét is. így megint az részesül korábban orvosi ellátásban, akinek az állapota ezt inkább megkívánja. A bejelentéseket, illetve hívásokat és a diszpécseri diagnózist magnószalagra veszik, így utólag ellenőrizhető az előzetes diagnózis helyessége. Gyümölcsöztethető-e ebből valami hazai viszonyaink közepette is? — Tervbe vettük hasonló mentőszolgálat megszervezését Szlovákia fővárosában — Bratislavában. Négy ilyen diszpécserközpontot tervezünk: a Bezruc és a Smidke utcai, a Karlova Vés — Záluhy-i és a petrzalkai kórházban. Feltehető, hogy ezzel is tovább javul az egészségügyi mentőszolgálat fővárosunkban. Bizonyára szakmai látnivaló is akadt... — Láttunk néhány valóban érdekes, világszínvonalú egészségügyi létesítményt. Ide sorolnám a Moszkvai Rákkutató Intézetet a legkorszerűbb felszereléssel. Saját szakmámban főképp a moszkvai és a jereváni szülészeten akadt látnivaló. Itt több szakmai érdekesség is megragadta a figyelmünket. így például a monitor, amely lehetővé teszi a szülő mama és a magzat szívműködésének állandó figyelését. A fönövér az irányitópultnál ül, állandó kapcsolatban van a páciensekkel, figyelemmel kísérheti a szülés utáni állapotukat. A szülészet előcsarnokában pedig a leendő vagy már tényleges apák rendelkezésére videotelefon áll, ezen keresztül beszélhetnek élettársukkal a szülés után, s láthatják a boldog mamát és gyermeküket is. Befejezésül ? — Talán annyit, hogy hat hét alatt sokat láttunk, hallottunk. Mindebből a gyakorlatban folyamatosan sok mindent kamatoztathatunk. A tanulmányút a tapasztalatokon kívül azt is eredményezte, hogy az egészségügy irányítását és szervezését más és több szempontból volt alkalmunk látni. így szükségszerűen születnek az ötletek új, korszerűbb és intenzívebb módszerek alkalmazására a lakosságnak nyújtott egészségügyi szolgáltatásokban. Ez pedig szocialista társadalmunk egyik leghumánusabb küldetése. Nádasdi Éva Szülészeti és nőgyógyászati tudományos kísérleti intézet Jerevánban. Lassan ejti a szavakat Bornemissza János, mert parázsként égeti őt minden, amit beszél. S amit el se mond. az még fájdalmasabb . . . Hisz nem vak Fekete Mihály, látja ő a rongyos, karddal hasogatott kuruc dolmányokat. a tátogó talpú roggyam csizmákat, a kenyeret alig sejtető iszákokat. Az üres. nem kotyogó kulacsok is ínségről tanúskodtak. Hogyan? (gy tartja a fejedelem hűséges kurucait, talpasait, ilyen sorban, ilyen koszton? Szótlan előkotor a zsákjából Fekete Miska egy jókora sózott szalonnát, görbe bicskája úgy vagdalja a darabokat, mint a vajat. A szürke só durva szemcséi szebben csillognak, mint a gyémántok. Legalábbis a megéhezett kurucok és erdeiek szemében ... És hogy a kínálás rossz ízét elvegye. Fekete Miska a maga dolgáról is morgott egy' sort: — ... A mi sorsunk se lakodalom . .. mindig az erdőben, a nádban, szeretőnk a kardunk, a kaszánk, azzal alszunk, azt ápolgatjuk . . . Hiába segíted a szegényt, a mi hírünk mégse más. csak kóbor, lézengő haramja ... Ezért is a labancnak fizetünk, a sok legyalázásunkért. a rongy életért. No de mit ér az átok .. . Olyan ez a cudar élet. mint a kurta pipám: szutykos. keserű. — Ezzel már tömküdi is maga faragta meggyfa pipáját a háborgó Fekete Miska. Törekes dohánya megfullasztja a keserűségét, bodor, büdös füstfelhője gondolatokba kergeti Bornemisszát. Suhajdát, a kél egymás mellett heverő, cimboráló és falatozó éhes csapatot. Ahogy a nap fölfelé halad kiszabott pályáján. visszahúzódnak a fák közé. bokrok tövébe heverednek. lehajtják a fejüket, szundítanak egyet. Az erdő szüntelen zsongása altatja el őket. Ámbár nem kell altatódal annak, akinek az éjszaka a menetideje . .. Délután felé Bornemissza János távoli, de jól odacsendülő hangokra riadt fel. Felkapta a fejét a maga alá gyűrt dolmányáról. Harangszó? A réihei templomé. Csak az hangzik ide. másé soha. Tudta jól, hisz ez az erdő volt a réthei kölykek örökös birtoka. Kutyabőrrel meg nem erősített, mégis valóságos, senkitől sem háborgatott donációja.** János oldalba taszította az alvó Suhajdát, aki egy puha. porhanyós vakondtúrásra hajtotta le a fejét. — István, le. hallgasd csak. nem Réthéről szól? Suhajda öklével törli az álmot gyulladt szeméből. — Onnan, csakis onnét! — Tűz lenne, vagy mi? — töri a fejét Bornemissza, de Fekete Mihály felel neki. Csontos, girhes lovát már vezeti is, nyergeli is . . . — Nem tűz ez, hanem nyúzás, falurablás. Ötszörös dézsma. —folytatjuk— * bratislavai, * Reca. ** adománya (FTött)
