Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-30 / 14. szám
■■ ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE FERÓ SPÁCIL méterén új kezdett növekedni hamarosan és gyors tempóban. A hatalmas csarnokok futószalagjait minden húsz percben hagyja el egy csillogó-villogó, vadonatúj Ikarusbusz. Naponta huszonnégy darab. S hogy minden nap ennyi legyen és eggyel sem kevesebb, az a gyár mindegyik alkalmazottjának külön-külön is érdeke: ugyanis ha négy egymás utáni napon nem teljesítik a termelési tervet, a 4100 alkalmazott közül arra a hónapra egyetlenegy sem kap prémiumot. A szakmai utánpótlásról a gyár hároméves szakmunkásképzője gondoskodik, egy-egy évfolyamba ötven-ötven tanuló jár. Ezen a téren okultak a múlt tapasztalataiból. Ha ma egy kitanított szakmunkás az iskola befejezését követő öt éven belül elhagyja az üzemet, vissza kell fizetnie a kitaníttatására fordított összeget. De ilyesmi csak ritkán fordul elő, mert éppen a fiataloknak van a legkevésbé okuk rá, hogy kilépjenek az üzemből. Az átlagkereset tekintetében a megyében az élen állnak. Az üzem folyamatosan épít lakásokat és hiteleket nyújt egyéni építkezéshez. A szociális program keretében öt vállalati üdülőben pihenhetnek a dolgozók, öt üzemi orvos, két fogorvos gondoskodik az egészségükről. Művelődési ház, saját mozi, bölcsödé, óvoda és más létesítmények már a hétköznapok természetes dolgai közé számítanak. Az üzem így teremti meg a szocialista életmód feltételeit. Az Ikarus termelési programjának teljesítését négy üzeme — Móron, Szegeden, Budapesten, Székesfehérvárott — biztosítja. Gyártmányaink 80—85 százaléka exportra készül, sőt újabban már elérik a 90 százalékot is. Három évvel ezelőtt nagy sikerrel mutatta be László Anna konstruktőr az Egyesült Államokban az új típust, a 18,5 méter hosszú csuklós Ikarus—286-ot. Az eredmény: 1981 óta Los Angelesben már száz ilyen busz közlekedik. Elmondták, hogy a kifejezetten luxus-buszokat a gazdag olajország, Kuwait vásárolja, s hogy amikor a madagaszkáriak először láttak Ikarust, elnevezték „nagy falónak", ugyanis Madagaszkár szigetén 1979-ig olyan tömegközlekedési eszközök bonyolították le a forgalmat, amelybe legföljebb tíz ember fért el, s a hatalmas busz a trójai falovat juttatta az eszükbe ... A Szovjetunión kívül, ahová az Ikarus termelésének 50 százalékát szállítja, kereskedelmi partnerei az NDK, Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia. De találkozni Ikarusokkal Irakban, Angolában, tavaly óta pedig Görögországban és Törökországban is, s nemsokára Líbia és Mozambik is felsorakozik a megrendelők közé. Nem minden kivitelre szánt autóbusz hagyja el az üzemet saját kerekein. Sok csomagban érkezik rendeltetési helyére, ahol a megrendelt darabokból állítják össze a végterméket. Ez azt jelenti, hogy a megrendelők „egyéni" kívánalmainak is eleget tudnak tenni. Ez természetesen nem mindig könnyű feladat a termelés megszervezése, illetve a gyártmányfejlesztés szempontjából sem. Sőt megköveteli a kooperációt a hazai partnereken — a Csepelen és a Rábán — kívül külföldi cégekkel is például Scániával. a Volvóval, az Ifával, a mi Aviánkkal és még továbbiakkal. Mi lesz az Ikarus legközelebbi újdonsága? Megtudtuk, hogy jónéhány új típus tervrajza már készen áll, ezekből lehet válogatni. Mind természetesen nem kerül gyártásra, de azt tartják, hogy a választéknak bőnek kell lennie. Úgy láttuk, hogy Magyarországnak ebben a csücskében — ahol állítólag a legjobb kukorica terem — az új, progresszív ötletek is jó talajra találnak. A tizenkilencedik században a ma kitünően termő földek nagy része nádas, mocsaras terület volt, amelyet lecsapoltak, s vizeit új mederbe kényszerítették. A huszadik század második felének éveiben viszont az ősi város világhírének szabtak új medret, mely kivezet a nagyvilágba ... Indulásra készen a nagyvilágba A szerelőcsarnokban. Itt mindennek ,,klappolni" kell...
