Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-30 / 14. szám

Székesfehérvár. Magyarország egyik legrégibb telepü lése, még a Birodalom limeseit őrző rómaiak építették; Alba Regia néven is ismert, a legenda szerint Árpád vezér — miután honfoglaini átkelt a Kárpátokon — valahol errefelé aludt először Pannónia földjén. Az azon­ban már nem legenda, hogy István király, az államalapí­tó, itt tartott udvart harminchét esztendei uralkodása idején (1038-ban halt meg). S azontúl vagy háromszáz esztendeig volt a magyar királyok székhelye, s még azon is túl sokáig koronázó város volt. Itt koronázták meg az Árpád-háziakon kívül az Anjou-kat, Róbert Károlyt és Nagy Lajost, később Corvin Mátyást is. A Halotti Beszédben említett „hodu utu" ma nagyszerű autópá­lya, s a ma vándora ezen jut a legújabbkori Székesfehérvárra, a modern ipari városba, amelynek la­kói új történelmet írnak. Az ész, a műszaki fejlesztés és haladás törté­nelmét. Új lakóhelyeket, kultúrájuk­nak új szentélyeket építettek, és új munkalehetőségeket teremtettek maguknak. A második világháború az ősi várost nem kímélte. Csak egy adat: a város 7189 lakásából a há­ború után mindössze 1250 volt lak­ható ... Az egyházi rendek korlát­lan hatalmának múltával hamar hozzáláttak az újjáépítéshez, és 1949-ben a városnak minden har­madik lakója már az iparban dolgo­zott. A további összehasonlító ada­tok is elképesztőek: a második vi­lágháború előtt a városnak mind­össze négy polgára rendelkezett gépkocsivezetői jogosítvánnyal — ma csak a városi közlekedés alkal­maz nyolcszáz gépkocsivezetőt. A város peremén épült az a nagy gyár, amelynek kapuja felett szá­munkra is oly jól ismert felirat dí­szeleg: Ikarus. A kapun belépve, az első pillanatban kissé ódon hangu­lat fogad: mintha csak tanulmány­útra indulnánk egy régi-régi kaszár­nyába. És első benyomásunkban nem is tévedünk. 1918-ig ez a hely valóban vezényszavaktól volt han­gos, később pedig, egészen 1958-ig repülögépmotorok zúgtak benne, kavarták a levegőt. Magyar­­országon ekkoriban szüntették meg a belföldi légiforgalmat, s a repülő­tereket átvette a Magyar Honvédel­mi Szövetség. A fehérváriaknak te­hát valami újat kellett kitalálni­uk... Szerencsénk van, mert azok tájé­koztatnak, akik hű krónikásai az üzem történetének. Szabó István mérnök, gyártásvezető és Gulyás Antal, vezető konstruktőr a buda­pesti műszaki egyetem elvégzése után jöttek ide, — akkor még „álta­lános gépgyárnak" hívták az üze­met —, és itt is maradtak. A gép­gyárnak akkor ugyan már 450 al­kalmazottja volt, de csupán egyet­len mérnöke. Hogy hány mérnök dolgozik ma az üzemben, hirtelen meg sem tudták mondani. S hogy mikor lett Ikarus? Nos, a budapesti Ikarus — amelyet 1892- ben alapítottak s a favázas lovas­szekerektől jutott el az autóbusz­­gyártásig, amelyet negyven évig, úgymond, monopolhelyzetben gyár­tott —, amikor már nem tudott eleget tenni a piac követelménye­inek, 1967-ben kitette a székesfe­hérvári gyárkapu fölé az lkarus-t. A régi üzem 28 000 négyzetkilo-

Next

/
Thumbnails
Contents