Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-30 / 14. szám

\ Úton, útfélen Már többször tapasztaltam, milyen találékonyak az érsekújvári (Nővé Zámky) emberek. Ha kényes helyzetbe kerülnek, egy-egy ügyes ötlettel huszárosán kivágják magukat, vagy humorral hárítják el a támadásokat. Egyetlen délután történt: FÉL KETTŐ Az új állomás olvasótermé­ben egy telhetetlen bácsi tíz különböző lapot, újságot hal­moz maga elé. A többiek hi­ába tekingetnek jobbra-balra, a buzgó olvasó mindent „be­gyűjtött”. Egy hoppon ma­radt férfi megszólítja: — Ugye, a lapokat abban a sorrendben kívánja olvasni, ahogyan egymásra helyezte őket? Az újsággyűjtő csak bólint. A másik folytatja: — Akkor a legalsóra csak este hatkor lesz szüksége. Kölcsönözné addig? Megértő mosollyal végre felnéz a bácsi és szívélyesen átnyújtja a kért, legalsó lapot. FÉL NÉGY A főutcán tilosat mutat a szemafor, ennek ellenére egy férfi nekiiramodik, de a köz­lekedési rendőr megállítja: — Nem látja, hogy pirosat mutat a lámpa? — Elnézést kérek, de szín­vak vagyok... FÉL ÖT Az autóbuszon nagy a to­longás. Valaki véletlenül ráta­pos egy férfi vadonatúj cipő­jére. Illedelmes bocsánatké­rés, de a cipőjét féltő dühösen mordul: — Semmi bocsánat! Tisz­títsa meg a cipőmet! A féllábon is nehezen álló válasza sem késik: — Azt már nem! De itt van öt korona, ennyiért kitisz­títhatja maga is, ha leszáll. SZÁRAZ PÁL Semmiség Kora reggel. Az utcán nagy a forgalom. Mindenki siet, ki munkába, ki iskolába, ki bevásárolni. Egy teherautó valami bútorfé­lét szállít, papírokba csomagol­va. A szél egyszercsak letép a lobogó papírokból egy darabot és a járdára fújja. Az emberek rohannak, piros, nem piros a szemafor, nincs megállás, ráta­posnak a papírra. Belerúgnak. Megint rátaposnak. Tovább rúg­ják. viszik a lábukon. Már elég hosszú utat megtett így a papír az emberek és a szél segítségével, de senki nem veszi fel. s nem teszi a szemétbe. Néhányan jóin­dulatúan elrúgják az útból, hogy az utánuk jövők és a szembejö­vők előtt ne legyen akadály. Nem tudni, meddig fújdogálta a szél a szerencsétlen papírdara­bot. harmadnap azonban már nem látható. Hosszas keresgélés után talán fellelhető lenne vala­melyik közeli utcában. Netán va­laki felvette volna? Ha igen. csak utcaseprő lehe­tett. Veszélyes játék A város forgalmas utcáján a járókelők közt egy erősen im­bolygó fiatal férfi. Egyik kezében iskolatáska, a másikat egy 6—7 év körüli kisfiú szorongatja. Apa és fia lehet, csak azt nem tudom eldönteni, melyik vezeti a másikat. Valahányszor át kell menniük az úttesten, a kisfiú elveszi apjától a táskát, megállít­ja őt — már ahogyan egy gyerek meg tud állítani egy felnőttet — és csak miután körülnézett enge­di, hogy az útra lépjenek. A nagy útkereszteződésben pi­rosán világít a lámpa, de a férfi nem akar. talán nem is tud meg­állni. A kisfiú elébe áll, nehogy kilépjen az úttestre az autók elé. Két kezét kitárva védi a saját testével. Könnycsordító látvány. Az apának azonban fogy a türel­me, újra indulni akar. A kisfiú kétségbeesetten néz körül, mint­ha segítséget várna. De szeren­csére felvillan a zöld fény. és kezdődhet elölről a veszélyes já­ték az autók között. PLEVA ÉVA Miért nincs, ha van? — Hogy már ez is a hiánycikkek listáján szerepel, azt akkor vettem észre, amikor a fiam tanulókönyvé­be bekerült a figyelmeztető megjegyzés: a matemati­kaórán nem tud dolgozni, napok óta nincs körzője! — Miért nem vettél már? Futná a zsebpénzedből — vontam felelősségre. — Mert az üzletben sincs — felelte megszeppenve. — És nem én vagyok az egyedüli az osztályban, akinek nincs körzője, de a tanító néni nem akarja elhinni, hogy nem lehet kapni, azt mondta, hogy a legközelebbi órán ötöst ad. Mit meg nem tesz a szülő gyermekéért. . . Bejár­tam a várost. Az eredmény: nincs körző. Mitévők legyünk?A tanító néni hajthatatlan, a kereskedelem közömbös, a gyártó pedig egyszerűen nem akarja tudomásul venni, hogy az alapiskola növendékeinek a geometria elsajátításához körző is kell. Arról már meggyőződtem, hogy nem „helyi ellátá­si zavarról” van szó. Dél-Szlovákia több városában kerestem, hiába. Tehát nem én vagyok az egyetlen szülő, aki ilyen gondokkal küzd. Mert a körzőt eltörni, elveszteni lehet. De kölcsönkérni, cserével beszerezni, aligha. Ki tart ma otthon körzőket raktáron ? Nem cukor, só, rizs ez, amelyből több kilónyit szokás tárolni. . . Körző vagy van, vagy nincs. Vagyis: nincs. Hogy miért, nem tudom. Azt azonban igen, hogy a fiamnak — és rajta kívül még sok gyereknek — ígért ötöst más valakinek kellene megkapni. Mondjuk a kereskedelem felelős dolgozó­jának. rí/t. fórum Kérdez: Kocsis Ilona fúleki (Fiíakovo) lakos Nagyon örülünk annak, hogy az ejtőernyős világ­­bajnokságot a mi járásunkban rendezik meg. Gon­dolom, ez jó ok lesz arra, hogy Losonc várost és környékét rendbetegyék. Mivel kecsegtet a város­­fejlesztés terve? Válaszol: Endrődy Pál építészmérnök, a losonci (Luéenec) juh építészeti és területrendezési szakosztályának vezetője A Nemzetközi Repülőszövetség 1980 januárjában elfogadta Csehszlovákia ajánlatát, hogy a XVI. ejtőer­nyős világbajnokságot hazánkban rendezzék meg. A Csehszlovák Honvédelmi Szövetség Központi Bizottsá­ga helyszínül a bofkovcei repülőteret választotta. Ez számunkra nagy megtiszteltetés, de rengeteg kötelesség­gel és felelősséggel jár. hiszen a világbajnokság nemcsak kimagasló sportesemény, hanem jelentős politikai és társadalmi rendezvény is. melynek sikeréhez járásunk minden lakosa hozzájárulhat. Már hónapok óta az előkészület lázában élünk, mert nagyon rövid időt — nem egészen egy évet — kaptunk, hogy kellően felkészítsük városunkat és környékét erre a nagy sporteseményre. Losonc területi átrendezés alatt áll, a régi városból csak a történelmi központ marad meg, a többi része átépül. Nekünk ezt a távlati tervet egy kicsit előbbre kellett hozni, úgy igyekezni, hogy legalább a fő útvonalak és a központ új arculatot kapjon. A Marx és a Vajansky utca házainak homlokza­tát felújítjuk, átfestjük, az utca kövezetét rendbetesszük. Májusban az építészeknek át kell adniuk az új Prior áruházat, amelyre régóta vár járásunk lakossága. Ugyancsak elkészül az apátfalvi (Opatovce) vasúti átjá­ró. amely egyszerűsíti a városi forgalmat. E világbajnokságnak köszönhető, hogy városunk új szállodát kap, amelyet a Banská Byslrica-i építkezési vállalat losonci üzeme nem egészen egy év alatt épít fel. Az úttörőligeti II. lakótelep új étteremmel gazdagodik s még több kisebb beruházásra kerül sor. például kiépül az autóbuszállomás, elkészül az autocamping, a szolgál­tatások háza. korszerűsítjük az éttermeket, megjavítjuk a város közvilágítását, rendbetesszük az emlékműveket. Természetesen, megfelelően elő kell készíteni a repü­lőteret: felépíteni mindazokat az épületeket, helyisége­ket, amelyekre a világbajnokság megrendezésével kap­csolatban szükség lesz. Szeretnénk a világ harminc országából hozzánk érkező ejtőernyősöknek olyan felté­teleket teremteni, hogy jól érezzék magukat, s a legjobb teljesítményt nyújthassák a versenyen. Aki e napokban látogat Losoncra, annak úgy tűnik, az egész város egy óriási felvonulási terület: fölásott utcák, körülállványozott házak mindenütt. Minden vál­lalat, üzem, szervezet arra törekszik, hogy minél méltób­ban fogadhassuk augusztusban a világbajnokság részt­vevőit, vendégeit és minden turistát, aki ez alkalomból felkeresi járásunkat. A Nő olvasóit már most szeretettel meghívom e nagyon jelentős sportversenyre. Köszönöm a tájékoztatást! Az a nagy lelke­sedés, igyekezet, amely a világbajnokság elő­készületét jellemzi, bizonyára meghozza gyü­mölcsét. Jó alkalom lesz arra, hogy Losonc vendégszeretetét megismerje ne csak az or­szág, hanem a világ is. H. ZSEBIK SAROLTA (nör)

Next

/
Thumbnails
Contents