Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-06 / 2. szám

V

ycsaládi kör

Móser Zoltán: Kezek

Hrapka Tibor, Dunaszerdahely (Dun. Streda): Bárány him lő

Fehér kezek, és még fehérebb ráncok" — Móser Zoltán fotója Pilinszky János versét idézi. A töredék egyik legszebb verséből való, a Piétából, amelyet Michelangelo csodálatos, a képzőművészet egyik legszebb anyai témájú alkotása ihletett. Anyaság, gyermek és szülő, a gyermekvilág csodái, az ifjúság felszabadult öröme, a felnőtt-világ küzdelmes szépsége — maga az élet. A legszebb, a legörömtelibb pillanatok varázsa hatalmába kerít, de másnap már csak mint távoli emlékre gondoljunk rá. A fájdalom mélyebbre ássa magát, de ennek képe is elmosódik, megszépül, vagy a feledésig halványul az évek, évtizedek során.

Megragadni az egyetlen pillanatot — ahogy a ráncos, öregember-kéz simogatón, mint pelyhes kiscsibét érinti az erős, kidolgozott, eres kézbe kapaszkodó gyerektenyeret. Nagyszülő és unokája kapcsolata lehet csak ilyen. Az idegen kéz felé máshogy közelít a gyerek. Szavakban talán csak a költő tudná megragadni a kép lényegét. Flivatásos fotós alkotása.

S az amatőrök? A kedvtelésből, csak a saját örömükre, az emlék megörökítéséért fényképezök? Látóhatára tágításával, merészséggel, a szép fölfedezésének készségével sokan eljuthatnak oda, hogy számukra nemcsak a születésnapi torta lefényképezése legyen jelentős, hanem ami mögötte van. Az ezt megelőző, és az ezt követő idő. Az anya féltése, a gyermek bátortalan lépései, a segítségért nyúló keze, az egyre határozottabbá válása, az apák férfias-szemérmes gyermekszeretete, büszkesége, az öregek tisztelete, magánya, s azok öröme, akiket mindig körülvesz valaki. Ismerjük meg egymást, ismertessük meg egymással gyermekeinket, szüleinket, nagyszüleinket,' hogy tudjuk: vagyunk, sokan vagyunk, egymáshoz tartozunk. Tudassuk egymással, mi szerez nekünk nagy örömet, s talán a családi fényképekkel tanácsot is tudunk adni egymásnak: hogyan töltsük szabad perceinket, óráinkat, hogy ne váljon életünk egyhangúvá, ne öregedjünk meg lélekben a hetedik x-en túl sem, s ne neveljünk koravén, fásult, semmiben örömet nem lelő gyermekeket.

Ezért hirdettük meg újra Családi (fotó)kör pályázatunkat — amelyre már szép számban érkeztek és érkeznek a felvételek — az elmúlt nyáron, s ezért ismételjük meg felhívásunkat ez alkalommal.

Pályamunkáikat, melyeket a közléskor értékelünk, küldjék be címünkre: a Nö szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. A borítékra írják rá: Családi (fotó)kör. A legjobb munkákat értékes díjakkal jutalmazzuk, alkotóikat az eredményhirdetés után meghívjuk szerkesztőségünkbe egy kis tapasztalatcserére és szakmai tanácsadásra! Tehát, fotózzanak Önök is!

Családi /fotó/kör