Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-06 / 2. szám

— A nevem Alexandra, Atekszandr, Szása. — Hol tanultál meg oroszul? — A Szovjetunióban tanulok, Le­­ningrádban. Közgazdásznak készü­lök. Most, a szünidőben hazajöttem, ide Alamarba. Sokáig nem tudtam megválni kis barátaimtól. Alamarba, a havannai munkástelepre a hagyományos „utcai ünnepségre" hívtak meg bennünket. A kivilágított városnegyedet a leg­pompásabb és legszínesebb virágok díszítették. Mindenhonnan nevetés, ritmusos, temperamentumos zene és ének hallatszott. Azon az estén én is megtanultam a kubaiak kedvelt dalát a Quajira Quan­­tanamerát. Nagyon türelmes tanítóm volt: a kis Nyúrka. Addig ismételgette a szöveget, amíg megtanultam. Az ének ritmusát és zeneiségét a négyé­ves, örökmozgó Katyusa mutatta be, méghozzá a kubai rumba utánozha­tatlan mozdulataival. Alexandra, a le­­ningrádi diák lefordította a dal szöve­gét, amelyet a kubaiakra felejthetet­len fiuk, Jósé Marti hagyott. Védjük a forradalmat Saymerena Mercedes halkan, sze­rényen mondta ki ezeket a szavakat. Több mint ötmillió kubai lépett be önkéntesen az egyik legnagyobb ku­bai tömegszervezetbe, a forradalmi védelmi bizottságba. 1960. szeptember 28-án Fidel Castro beszédet mondott. A forrada­lom vezetője, mint mindig, nyíltan és őszintén beszélt a forradalom vívmá­nyairól, de az új szocialista ország Alamari párbeszédek HUSZONHÁROM ÉWEL EZELŐTT, 1959-BEN SZÜLETETT MEG, KEMÉNY KÜZDELMEK, EGY NÉP CÉLTUDATOS ÁLDOZATVÁLLALÁSA ÁRÁN A KUBAI KÖZTÁRSASÁG - A DÉLI FÉLTEKE, A „NYUGATI" VILÁGRÉSZ ELSŐ NÉPI DEMOKRATIKUS, SZOCIALISTA ÁLLAMA. A KARIB-TÉRSÉG E TERMÉSZETI KINCSEKBEN ÉS OLCSÓ MUNKAERŐ­BEN GAZDAG TERÜLETÉTŐL NEM SZÍVESEN VÁLTAK MEG A TŐKÉS MONOPÓLIUMOK. S HOGY A KAPITALIZMUS LEGNAGYOBB ORSZÁ­GÁNAK TŐSZOMSZÉDSÁGÁBAN SZOCIALISTA ÁLLAM ALAKULT MEG, MA IS SZÁLKA WASHINGTON SZEMÉBEN. A SZOCIALISTA KUBA JELENLÉTE ANNÁL IS FENYEGETŐBB SZÁMUKRA, MERT A KUBAI NÉP PÉLDÁJÁBÓL MERÍTENEK ERŐT NEMZETI FÜGGETLENSÉ­GI HARCAIKBAN LATIN- ÉS KÖZÉP-AMERIKA ELNYOMOTT NEMZETEI. AKI MÁR JÁRT KUBÁBAN, AZ MEGGYŐZŐDHETETT RÓLA, HOGY MINDEN SÖTÉT TÖREKVÉS MEGTÖRIK AZON A TUDATOS SZÍVÓSSÁ­GON, AMELLYEL KUBA AZ ÚJ TÁRSADALMI RENDET ÉPÍTI, ÉS SZÜKSÉG ESETÉN MEG IS TUDJA VÉDENI. Kubáról rengeteget lehetne írni. Szépségeiről, fiataljairól, a gyerme­kekről, a forradalmi védelmi bizottsá­gokról. Három név a jegyzetfüzetem­ben felejthetetlen találkozások emlé­két idézte fel bennem. Három gyerek szaladt lelkendezve felénk. — Barátaink! — mondta ki egyikük boldogan az orosz szót. — Camarados! Kuba! — válaszol­tam. A kislány magára mutatott: — Nyúrka! — Hogy? — csodálkoztam el. — Nyúrka! — ismételte meg. majd megfordult és a mellette álló koromfekete fiúra mutatott. — Júrka! A kisfiú megrázta a kezemet és magyarázni kezdte: — Jura Gagarin! Megértettem. Jurij Gagarin tiszte­letére nevezték el öt Júrkának. — Katyusa! — mutatkozott be egy másik kislány, és Nyúrkához hasonló­an, kényelmesen elhelyezkedett az ölemben. Ismét egy orosz név? — Súrka! — nyújtotta mosolyogva a kezét egy csinos fiatalember, majd így szólt: nehézségeiről és feladatairól is. Fidel megkérdezte népét: — Hogyan győzzük le az ellenfor­radalmat? Hogyan vetünk véget az osztályharcnak? Fidel választ kapott: még aznap megszülettek az első forradalmi vé­delmi bizottságok Mercedes aprólékosan beszélt az alamari kerületi, forradalmi védelmi bizottság tevékenységéről. — Ma is éberen őrködünk, kollektív éjjeli szolgálatokat vállalunk az egész negyedben. Igaz, már régen felszá­moltuk az ellenforradalmi erőket, de ma a bűnözés és az élösködés ellen

Next

/
Thumbnails
Contents