Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-06 / 2. szám

— A nevem Alexandra, Atekszandr, Szása.

— Hol tanultál meg oroszul?

— A Szovjetunióban tanulok, Leningrádban. Közgazdásznak készülök. Most, a szünidőben hazajöttem, ide Alamarba.

Sokáig nem tudtam megválni kis barátaimtól. Alamarba, a havannai munkástelepre a hagyományos „utcai ünnepségre" hívtak meg bennünket. A kivilágított városnegyedet a legpompásabb és legszínesebb virágok díszítették. Mindenhonnan nevetés, ritmusos, temperamentumos zene és ének hallatszott.

Azon az estén én is megtanultam a kubaiak kedvelt dalát a Quajira Quantanamerát. Nagyon türelmes tanítóm volt: a kis Nyúrka. Addig ismételgette a szöveget, amíg megtanultam. Az ének ritmusát és zeneiségét a négyéves, örökmozgó Katyusa mutatta be, méghozzá a kubai rumba utánozhatatlan mozdulataival. Alexandra, a leningrádi diák lefordította a dal szövegét, amelyet a kubaiakra felejthetetlen fiuk, Jósé Marti hagyott.

Védjük a forradalmat

Saymerena Mercedes halkan, szerényen mondta ki ezeket a szavakat. Több mint ötmillió kubai lépett be önkéntesen az egyik legnagyobb kubai tömegszervezetbe, a forradalmi védelmi bizottságba.

1960. szeptember 28-án Fidel Castro beszédet mondott. A forradalom vezetője, mint mindig, nyíltan és őszintén beszélt a forradalom vívmányairól, de az új szocialista ország

Alamari

párbeszédek

HUSZONHÁROM ÉWEL EZELŐTT, 1959-BEN SZÜLETETT MEG, KEMÉNY KÜZDELMEK, EGY NÉP CÉLTUDATOS ÁLDOZATVÁLLALÁSA ÁRÁN A KUBAI KÖZTÁRSASÁG - A DÉLI FÉLTEKE, A „NYUGATI" VILÁGRÉSZ ELSŐ NÉPI DEMOKRATIKUS, SZOCIALISTA ÁLLAMA. A KARIB-TÉRSÉG E TERMÉSZETI KINCSEKBEN ÉS OLCSÓ MUNKAERŐBEN GAZDAG TERÜLETÉTŐL NEM SZÍVESEN VÁLTAK MEG A TŐKÉS MONOPÓLIUMOK. S HOGY A KAPITALIZMUS LEGNAGYOBB ORSZÁGÁNAK TŐSZOMSZÉDSÁGÁBAN SZOCIALISTA ÁLLAM ALAKULT MEG, MA IS SZÁLKA WASHINGTON SZEMÉBEN. A SZOCIALISTA KUBA JELENLÉTE ANNÁL IS FENYEGETŐBB SZÁMUKRA, MERT A KUBAI NÉP PÉLDÁJÁBÓL MERÍTENEK ERŐT NEMZETI FÜGGETLENSÉGI HARCAIKBAN LATIN- ÉS KÖZÉP-AMERIKA ELNYOMOTT NEMZETEI. AKI MÁR JÁRT KUBÁBAN, AZ MEGGYŐZŐDHETETT RÓLA, HOGY MINDEN SÖTÉT TÖREKVÉS MEGTÖRIK AZON A TUDATOS SZÍVÓSSÁGON, AMELLYEL KUBA AZ ÚJ TÁRSADALMI RENDET ÉPÍTI, ÉS SZÜKSÉG ESETÉN MEG IS TUDJA VÉDENI.

Kubáról rengeteget lehetne írni. Szépségeiről, fiataljairól, a gyermekekről, a forradalmi védelmi bizottságokról. Három név a jegyzetfüzetemben felejthetetlen találkozások emlékét idézte fel bennem.

Három gyerek szaladt lelkendezve felénk.

— Barátaink! — mondta ki egyikük boldogan az orosz szót.

— Camarados! Kuba! — válaszoltam.

A kislány magára mutatott: — Nyúrka!

— Hogy? — csodálkoztam el.

— Nyúrka! — ismételte meg.

majd megfordult és a mellette álló koromfekete fiúra mutatott.

— Júrka!

A kisfiú megrázta a kezemet és magyarázni kezdte:

— Jura Gagarin!

Megértettem. Jurij Gagarin tiszteletére nevezték el öt Júrkának.

— Katyusa! — mutatkozott be egy másik kislány, és Nyúrkához hasonlóan, kényelmesen elhelyezkedett az ölemben. Ismét egy orosz név?

— Súrka! — nyújtotta mosolyogva a kezét egy csinos fiatalember, majd így szólt:

nehézségeiről és feladatairól is. Fidel megkérdezte népét:

— Hogyan győzzük le az ellenforradalmat? Hogyan vetünk véget az osztályharcnak?

Fidel választ kapott: még aznap megszülettek az első forradalmi védelmi bizottságok

Mercedes aprólékosan beszélt az alamari kerületi, forradalmi védelmi bizottság tevékenységéről.

— Ma is éberen őrködünk, kollektív éjjeli szolgálatokat vállalunk az egész negyedben. Igaz, már régen felszámoltuk az ellenforradalmi erőket, de ma a bűnözés és az élösködés ellen