Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-09 / 11. szám
3. Bábut, a fá 1. Az álmos Papli az esküvőjén egy kis anyatejjel üdíti fel ma-2. Hogy törvény télén? De a törvény keze meszsze van! radt, a családi turbán alatt kókadó vőlegényt csak az vigasz talja, hogy az ékes családi kardot is kezebe ad-Az indiai falvak gazdasági életét az aszály és a monszun-esőzések irányitják. Ha szárazság van, minden elszárad, s a legközelebbi kútig olykor két kilométert is kell gyalogolniuk a nőknek, mert a vizhordás az ő feladatuk. De az életadó esőzések is katasztrófát okozhatnak, ha túl soká tartanak : elmossák a termést. Egy-egy falu: néhány vályogviskó. Olyan, mint Bábu családjáé, amelyben a szülők, a nagyszülők és a hat gyermek él. Házuk közelében van a „nadrágszij" földecske. amelybe búzát, kölest vetnek az esőzések idején. Vagyonkájukhoz tartozik még egy tehén és három kecske. így ők nem tartoznak a legeslegszegényebbek közé. Ha a földeken nincs munka, a falusiak cserekereskedelemmel próbálnak javítani életszínvonalukon. Bábu apja, Ram ilyenkor friss tejet és frissen nyirt birkagyapjút visz a városi piacra. Az árukért pedig vetni való kölest és búzát, néha takarmányt a tehénkének és még ritkábban ruhaneműt vásárol a családnak. Háromhavonként eseményszámba megy. ha megérkezik a faluba a borbély, és letanyázik a téren. Aki nyiratkozni akar. ide jön, s ezt a mulatságot elsősorban a gyerekek élvezik igazán. Félévenként egészségügyi ellenőr keresi föl a falut, a tér közepén álló torony falára annyi vörös rovátkát ró, amennyi szembetegséget megállapított. Két éve dupla vastagságú rovátkával három maláriás megbetegedést is fel kellett jegyeznie. Persze, a falu életének legnagyobb eseményei a születés, az esküvő és az elhalálozás. Mind a három alkalommal az egész falu egyptt ünnepel vagy gyászol. Ezeken a nagy napokon a férfiak — kivételesen, hiszen Indiában szigorúan tiltott és a fekete piacon méregdrága — ópiumot szívnak, néhány órára álmodozhatnak jobb életről, megfeledkezve a nyomorúságosról, ami van ... Mielőtt Bábu szülei elindultak volna a vőlegénnyel Nimblába, természetesen, az ő falujukban is meg kellett tartani a nászünnepet. Itt is ópiumszivással kezdődött a nagy nap, majd Bábut kellett megtalálni — valahol a falu szélén kergetőzött a kutyájával —, s rávenni a készülődésre, ami abból állt. hogy mamája kioktatta: ez a legjelentősebb nap az életében. Bábu az ünnepből csak akkor sejtett meg valamit, amikor hófehér gyolcsingbe és piros nadrágba öltöztették, cipőt kellett húznia, és amikor a markába nyomták a nehéz, cizellált családi kardot, akkor már nevetett, mert hiszen most már mindenki őt csodálta. Apja ekkor a vállára emelte, a falu pedig zeneszóval, énekkel kísérte a menyasszonyhoz. Mielőtt belépett a menyasszony házába, meg kellett érintenie a szemöldökfát, persze. Bábunak ehhez széket hoztak, hogy elérhesse ... Míg el nem pilledt, minden érdekelte, csak Papli. a menyasszony nem ... Másnap, amikor a vőlegény és kísérete elhagyta Nimblát. Papli szüleinek már csak egyetlen forró óhaja volt: az, hogy vejük épségben-egészségben felnőjön. Mert, ha a gyermekférj időközben meghal, a gyermekfeleség özvegyen marad, s ennél nagyobb tragédia alig érheti. A gyermek-özvegyek ugyanis a falu. a társadalom szánalmas számkivetettjeivé válnak. Csak a legritkább esetben találnak nekik új férjet, így egész életükre arra vannak ítélve, hogy a szülői házban az utolsók között a legutolsók legyenek. A „szerencsétlenséget hozó" fiatal teremtéseket nem egy esetben elűzik a háztól, s mindenkitől megvetve faluszéli, maguk tapasztotta vályőgviskójukban tengethetik életüket. A másfél éves Papli azonban csak annyit érzett, hogy nagyon fáradt, és mihelyt csendesült a vigasság, mély álomba merült. Bábu pedig, hazafelé menvén arra gondolt, hogy holnap iskolába 'megy. Az első osztályba . .. Feldolgozta: —gé— férfiaknak? A z országosan közzétett, szembetűnő álláshirdetés szép karrierrel kecsegtette a „munkaszerető, kezdeményező és mozgékony" ifjú közgazdászokat. Volt is jelentkező bőven: hatvan frissen végzett fiatal szakember pályázta meg az állást, köztük két olyan, akire a cég „nem számított", kél nő. _ Öt nap múlva már meg fs kapták az értesítést: az állást nem nőnek szánták. Egyikük belenyugodott az elutasításba, a huszonhét éves Dórit Harz azonban a munkaügyi bíróságnál megtámadta a döntést. Ez az első ilyen jog viszály, mióta az NSZK-ban 1980-ban hatályba lépett a JérJiak és nők munkahelyi egyenjogúságát kimondó törvény. Dórit Harz azt követeli, hogy vegyék fe! a meghirdetett állásba, vagy Jizessenek neki tizenkétezer márka kártérítést keresetcsökkenés címén, de legalábbis 8 márka I pfenniget — a cégnek küldött fénykép, a levélpapír és a bélyeg fejében. A Tradex. a gabona- és takarmányszakma egyik nemzetközi cégének jogi képviselője „meglepetését fejezte ki a per miatt ”, majd a túlnyomóan nőkből álló hallgatóság ámulatára késznek mutatkozott arra, hogy Dórit Harz felvételéről magánbeszélgetést folytassanak. Mert magától értetődik. hogy Harz kisasszonyt ugyanúgy kezelik, mint bármelyik más pályázói. . . Pedig korábban félreérthetetlenül közölték vele. hogy azért utasították el. mert nő. „A nemzetközi gabonakereskedelem mindmáig megőrizte Jérftas jellegét...” A lradex azért fújt visszavonulót, mert látta, hogy nem csekély ellenféllel áll szemben. Dórit Harz ugyanis a hamburgi szenátus irodájához fordult, melyet két éve épp a női egyenjogúság előmozdítására hoztak lélpe. Ráadásul a hamburgi munkaügyi bíróság 8. számú tanácsát is nő vezeti. — Abból, hogy a gabonaszakmában eddig csak férfiak dolgoztak, még nem következik, hogy egv nő nem állhatja meg ott a helyét Elvégre a bírói karban is így volt azelőtt — mondja Hedda Fritzler bírónő. Azt az érvet sem tartja, meggyőzőnek a bírónő, hogy a fejlődő országokban, mondjuk Szaúd-A rábiában a cég üzletfelei nem lesznek hajlandók nőkkel tárgyalni. Ha 99 férfi- és egt női alkalmazottjuk van. Szaúd-A rábiába elutazhat egy férfi is. Mire a cég képviselője: — Semmi kifogásunk a nők ellen (derültség a női hallgatóság soraiban), de ebben a szakmában tényleg nehéz dolguk lesz. Hedda Fritzler: — Ehhez a nők már hozzászoktak. Mindamellett a felperes nerA sokat remélhet a bírósági eljárástól. A törvény csak azt írja elő, hogy a nőket a férfiakkal egyenlő elbánásban kell részesíteni a munkahelyeken, arról nem intézkedik, hogy a munkahelyek kapuja előtt is meg kell adni minden lehetőséget. A felperes ügyvédje hivatkozik ugyan az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának egy 1976-ban közzétett útmutatására, mely az egyenlő elbánást erre is kiterjeszti, de az NSZK-ban ebből az irányelvből nem vált jogszabály. Emiatt a felperes ügyvédje azt szeretné, ha a hamburgi munkaügyi bíróság az Európai Bírósághoz terjesztené fel az ügyet. Erre aligha kerül sor. Valószínűbb, hogy a per csöndesen nyugvópontra jut, mondjuk úgy, hogy a Tradex az 58 férfi pályázó valamelyikét szakmailag alkalmasabbnak minősíti. Es meglehet, hogy az egész per visszafelé sül el: legfeljebb annyi eredménye lesz, hogy a munkáltatók, akik nem akarnak női alkalmazottat felvenni, ezentúl majd más indoklással utasítják el a pályázókat.
