Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-06 / 2. szám

ELENA LITVAJOVÁ, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, A SZLOVÁKIAI NŐSZÖVETSÉG ELNÖKE

A

Újé

Boldog és békés új esztendőt kívánunk! Egy-egy kézszorítással, öleléssel, vagy csak gondolatban bolygónkon ezt kívánja minden jószándékú ember. Sz novím godom! Happy New Year! Glückliches neues Jahr! Bon annie! így lépünk be Európa harminchetedik békés esztendejébe, és immár hatvanötödször emlékezünk az emberiség történelmének korszakváltó eseményére, a kommunizmus korának kezdetére.

E kor céljainak megvalósításához, kiteljesedéséhez két dologra van feltétlenül szükségünk. Elsősorban békére. Nemzedékünk számára mi sem fontosabb, mint megteremteni a békét az unokáknak és a dédunokáknak, az utánuk következő generációk sorának! Egy nukleáris katasztrófa bolygónkat elpusztítaná. Ezzel szemben a tartós béke megbízható távlatai feltételeznék, hogy képesek leszünk megoldani mindazokat az égető szociális gondokat — a nyomort, az éhséget, a munkanélküliséget, a kizsákmányolok és kizsákmányoltak világának szociális igazságtalanságait, százmilliók írástudatlanságát, orvosi ellátatlanságát, az ivóvízhiányt és a többit —, amelyek manapság embermilliókat gyötörnek.

A haladás és a béke oldalán állunk, az eredményesen fejlődő szocialista közösségben a Szovjetunióval az élen. Azzal az országgal, ahol az Aurora

vi jókívánság

ágyúlövése új kort hirdetett, ahol nincs forróbb óhaj és határozottabb cselekvés a béke megőrzésénél. S ezekben a törekvésekben rendkívül fontos szerepet játszik az emberi munka. A jó munka. Amire azt mondjuk: a haladás anyja, minden érték forrása. De valóban mindannyian tudatosítjuk, hogy e munka hozadéka dönt a „ki kit győz le"-versenyfutásban ? Tehát nem a fegyveres összecsapás, amely az emberi civilizáció pusztulását jelentené, hanem az emberi munka, a legtermékenyebb munka fogja végül is eldönteni, melyik társadalmi rendszer a jobb.

Meggyőződésünk, hogy képesek leszünk megvalósítani a szocialista társadalom alapvető célját: a gondoskodást az emberről, anyagi és kulturális életszínvonalának emelését, létbiztonságának megszilárdítását. Ezt persze csak a termelés nagyfokú hatékonyságával, minden munka jó minőségével tudjuk elérni. Nyíltan s mindjárt az év elején meg kell mondanunk, hogy ha tavaly sok esetben sikerült is megvalósítanunk a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusának határozataiban rögzített feladatokat, Husák elvtársat idézve (a CSKP KB 4. plénuma): „egyes helyeken még nem eléggé következetesek, küzdőképesek és harciasak a párt programjának, nevezetesen a népgazdasági terv feladatainak teljesítésében ... A kétféle hozzáállást a legfelsőbb pártszerv határozataihoz — szóban támogatni, de a munkában fél kézzel, vonakodva-nehézkesen látni hozzá a megvalósításukhoz — aligha nevezhetjük másnak, mint gyakorlati opportunizmusnak."

Ezek az intő, ám mindenekelőtt ösztönző szavak kivétel nélkül mindannyiunkhoz szólnak. Utalnak mind a népgazdaság intenzifikálásának bonyolult küzdelmére, mind a szocialista életmód tettrekész elsajátítását és a szocialista erkölcs élveinek betartását célzó törekvésekre. Ebben a küzdelemben nekünk, nőknek még határozottabbaknak, küzdőképesebbeknek, szívósabbaknak kell lennünk. Erre minden feltételünk megvan. Politikai tájékozottságunk, szakképzettségünk, tapasztalataink és a szocializmus ügyéért érzett felelősségünk olyan tulajdonságok, amelyeket korunk megkövetel.

Mindez azt jelenti, hogy asszonyaink, lányaink már az év első napjától mind a munkában, mind az életben öntudatosan, felelősségteljesen végzik feladataikat, áldozatkészen és jó érzékkel mindaz iránt, ami új. Ők is erélyesen fognak küzdeni az állami, a technológiai és a munkafegyelem betartásáért, a gazdaságosság elvének érvényesítéséért mind munkahelyükön, mind háztartásukban. Nem tévesztik szem elől a „nekem is, neked is" igazságos elvét, sem azt, hogy az elvégzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szabja meg a jutalmat is. A szakszervezetben, a nőszövetségben, más társadalmi szervezetekben és a munkakollektivákban végzett elkötelezett politikai munkájukkal azon lesznek, hogy felszámolják a hiányosságokat, amelyek a tervfeladatok teljesítését gátolják. Úgy fognak dolgozni, hogy jelenlétük még érezhetőbb legyen a vállalatokban és az üzemekben, intézményekben, hogy jobban működjön a kereskedelem és az egészségügy, hogy a fiatalok még jobb eredményeket érjenek el az iskolában. Hozzájárulnak, hogy

az ötéves terv végéig a gyermekek tervezett 22 százaléka helyet kapjon a bölcsődékben, és a nagyobb gyerekek 90 százaléka az óvoda előkészítő osztályából lépjen az iskolába. Az eddiginél gondosabban fogunk vigyázni, hogy senki áldozatkész munkája ne vesszen kárba — jobb gazdálkodással a háztartásban, háztájiban és elkötelezett küzdelemmel azért, hogy minden talpalatnyi termőföld ki legyen használva.

A CSKP XVI. kongresszusa a bonyolult körülmények ellenére is célul tűzte ki az életszínvonal megtartását, illetve javítását. A javítás nemcsak azt jelenti, hogy jól élni az új viszonyok közepette is, hanem a jobb kölcsönös segítséget, szolgálatot (de nem kiszolgálást) is. A jó kapcsolatokat nem úgy képzeljük el, hogy „én neked, te nekem" alapon eltűrjük a hiányosságokat, hanem éppen ellenkezőleg : felvenni a harcot mindazokkal, akik nem veszik figyelembe a társadalmi érdekeket, az ügyeskedőkkel, akik túl akarnak járni a társadalom eszén; nem megtűrni azokat, akik mások kárán akarnak meggazdagodni. Jók lesznek a kapcsolatok ott, ahol nem tűrik el a lustaságot, a közömbösséget, a fennsőbbséges lenézést, de azokat sem, akik állandóan kibúvókat keresnek ahelyett, hogy megoldást keresnének és találnának.

Munka és béke együtt jár. Építsd a hazát, megszilárdítod a békét! De mit ér a szó tett nélkül? A szép szavakat tetteknek kell követniük. Az elfecsérelt idő, a szellem és a test nehézkessége, restsége csak zsákutcába vezetnek. A nőknek nincs fölösleges idejük. De a munkahely és az otthon közötti örökös rohanásban bizonyára találnak annyit, hogy elkötelezett társadalmi munkát is végezzenek a különböző szervekben és szervezetekben, tehát a mi szervezetünkben is. Szervezetünkben az idén is tág tere nyílik a társadalmi és a kulturális önmegvalósításnak, a társadalmi feladatok megoldásának.

Új esztendőbe léptünk, reményekkel és jó szándékkal eltelve. Igényes, nem könnyű év lesz. Kommunista pártunk nem rejti véka alá, hogy a jelenkorban nehézségekkel kell szembenéznünk, hogy az új társadalom építése sohasem volt — ma sem — csak séta sima úton. Az élet problémákat vet fel, s ezeket nekünk kell megoldanunk jobb és hatékonyabb munkánkkal, s mindenkinek ott, ahová a munkája szólítja, köti.

A nők, a Szlovákiai Nőszövetség tagjai az idén is ésszel és dolgos kézzel látnak hozzá a hetedik ötéves terv ez évi feladatainak teljesítéséhez.

Két dolog a legfontosabb: a béke és a jó munka. A Nő minden olvasójának azt kívánom, hogy kedvelt hetilapja egész évben e kettő megőrzésére, megbecsülésére vezesse.

.1)0 3