Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

SOÓKY LÁSZLÓ Konozsi István felvétele Téli mese Egészen pöttöm legény vol­tam még azon a télen, amikor az a rettenetesdi-rettenetesen nagy hó hullott, s a legények akkora hóembert emeltek a Csillagvárban, hogy lyukas kannakalapja éppen, de ponto­san az égig ért Meg is álltam a hóember előtt, tátott szájjal körbe-körbe csodálgattam, de nem maradtam ám ott sokáig, hanem uccu neki fakereszt Nyakam közé kaptam a lábam, s úgy elfutottam a Molnár-part felé, hogy csak úgy porzott a hó a nyomomban. A Molnár-part pedig olyan volt, mint a leges­­legszebbik téli álom: szélnél se­besebb szánkók suhantak a domboldalon, hegyettük meg a pajtásaim nevetése. Hej, su­hantam volna én is, s a neveté­sem is fölért volna az övékkel, csakhogy nekem éppenséggel egy fia szánkó nem sok, de annyim sem volt. így aztán a nevetésem is hamarosan pana­szos sírássá görbült, s hüppög­­ve elsomfordáltam. a Baranyai­­ék diófája alá búslakodni. Amint ott javában búsultam, búslakodtam, egyszercsak va­laki megérintette a váltamat: — Szervusz, hékás! Hát te meg miért itatod az egereket? — Szervusz, Manó-Banó, mondhatom, jó kérdéseid van­nak! Hiszen az egész világ lát­hatja, ha nem vak, hogy amiatt a szánkó miatt búslakodom, amely nincs. — No, egykomám, ha most nincs, akkor majd lesz — mondta Manó-Banó, azzal egy rövidet füttyentett, egy kurtát kurjantott, s mire észbekaptam, éppen megérkeztünk Szánkó­ország kellős közepébe, ahol három harkály meg kilenc fa­kopács szebbnél szebb, csudá­latosnál csudálatosabb szánkó­kat készített. Amint etébük top­pantunk a legöregebb fakopács rágyújtott a kismuzslai meggy­fa pipájára, egy hegyeset ser­­cintett és megkérdezte: — Aztán tudsz-e szánkázni te legény? —- Tudnék én, ha lenne min — válaszoltam bátran. — És hogyan tudnál, ha tud­hatnál? — Én bizony csak úgy felel­tem —, hogy dombról le, hegy­nek fel! — No, ez derék dolog — mondta a fakopács —, de mert ilyen helyre választ adtál a kér­désemre, különb dolgot muta­tok én neked. Azzal a hüvelyk­ujjával egyet pattintott, a csőré­vel kettőt csattintott s mire mindezt befejezte, kilenc olyan vasderes táltoscsikó toppant elénk, hogy a szélkakas is elfe­lejtett delet kukorékolni a bog­­nármühely tetején. — No, kiskomám, ugorj föl a szánkóra — mondta a fakopács —, aztán köd előtted, köd utá­nad! Alig érkeztem elhelyezkedni az újdonat-új szánkón, az én táltoscsikóim máris fölröppen­tek. Föl a felhőkig, föl az égig, patkójuk csillagot rúgott Ha­nem amikor már a Kiserdőt is elhagytuk, eszembe jutott, hogy ideje lenne már hazamenni, mert otthon azóta kisült a má­kos rétes! — Hóha-hó! — kiáltottam a táltoscsikókra —, hazafelé kel­lene fordulnunk, mert itt az idő! — O, azt nem lehet mond­ták a táltoscsikók, mi máshova nem, csak a világ vége felé tudunk menni. — Ezen ugyan ne búsuljatok egy percig se — mondtam —, csak tegyetek le itt a Kiserdő­nél, innen én majd gyalog ha­zamegyek, hiszen úgyis sietek/ Azzal a táltoscsikók leeresz­kedtek a kiserdei rétre, én meg kifogtam őket a szánkó elől, s vesd el magad — hazafelé. A töltésen egy gyökérben meg­botlottam, jól elvágódtam, s még éppen idejében ütöttem meg az orromat hogy el ne felejtsem megköszönni a tál­toscsikóknak a varázslatos szánkázást. Mindezek után el­ballagtam hazafelé, az úton ta­lálkoztam egy szamaras kordé­val meg egy sánta kutyával, de hogy a kutya mit súgott nekem, azt majd egy másik mesében mondom el. Végül a kiszámolók kö­zül talán a legújabb, an­nak bizonyságául, hogy a gyerekek még ma is szíve­sen játszanak a szavakkal, azok ritmusával. Gímes, 1971 Énekelte: Supej Erzsébet 7 éves gyűjtötte: Jókai Mária Egy, kettő, három, négy. öt, Nagymama harisnyát köt. Ami szilon, ami nem Az van kint! fjtLxvj jyttiAei/f » 9 * O 9 Q Q , 0 » °0 ű 3 . a « ? 9 t ? a < r c Karácsonyi keresztrejtvény Vízszintes: 2. Japán eleje. 4. Európai nép. 5. Szép ajándék. 6. Kúszónövény része. 7. Rag. 8. Cucc közepe. 10. Ajándék kislányoknak. 14. Rángat. 15. Ilona egyik beceneve. 17. Édes kará­csonyfadísz. Függőleges: 1. Karácsonykor kapjuk és adjuk. 3. Szülő. 4. Bödön vége! 5. Hangoskodik. 7. Játék. 8. Biztatás. 9. Zár. 10. Bizony rövidítve. 11. Szalon közepe. 12. 0IC. 13. Ildikó vége! 14. Kettős mássalhangzó. 16. Fordított rag. Beküldendő a vízszintes 5., 10., 17. és a függőleges 1. sorok megfejtése. Címünk: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. A borí­tékra írjátok rá: „Kuckó". Kívánunk va­lamennyieteknek jó fejtörést s egyúttal kellemes karácsonyi ünnepeket és sike­res, boldog új évet, remélve, hogy 1983-ban is jó barátai, szorgos levele­zői lesztek a Kuckónak! A 45. számunkban közölt képrejtvény megfejtése: Auróra cirkáló. Könyvjutalomban részesülnek: Jakab József párkányi (Stúrovo), Matók Melinda felsőtúri (Horné Túrovce), Baranyai Ferenc zsigárdi (Ziharec) olvasóink. Az ünnepeknek köszönhetően a szokásosnál több a szabad időtök, ezért két rejtvénnyel igyekszünk elszó­rakoztatni benneteket. Az első egy képrejtvény. f

Next

/
Thumbnails
Contents