Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

TÓTH LÁSZLÓ Ikuckó KÁNYÁDI SÁNDOR Kapar a szói Kapar a szél, kotorász, kormot szór a hóra. Hagyd a kéményt, mit csinálsz, mi kéne, ha volna? A padlásról szalonna, a pincéből jó bor. Mind megette, megitta múlt héten a sógor. NEMES NAGY ÁGNES Kukuca Van egy kalács: kukuca, friss kalácsból kalácsforma. Azt mondják, ha jó leszek, meg is kapom karácsonyra. Azt mondják, hogy madárforma, azért kapom karácsonyra. Azt mondják, hogy szárnya van, csőre van és lába van, frissen szabad kézbe vennem, karácsonykor meleg madár ülhet majd a tenyeremben. Szeme helyén bors van. Adják ide gyorsan! Fodor Katalin rajza MAJTÉNYI ERIK Egy szál Dió a fán, ezüstözött, szép cicomás ágak között, és gyertyaláng az ágak hegyén, és csupa zöld, és csupa fény, csilingelő üveggolyó, csillám, fehér, akár a hó, s fények között erdőhomály, ahol a szél zeng, zongorái, s amint itt áll egy szál fenyő körénk fenyves sűrűje nő, s koppannak köny­­nyü gyors paták, odébb zergék suhannak át, s már rejti őket ködlepel, vagy a mesékben tűnnek el. A kisfiú és a szánkó (Töprengés egy megíratlan történet megíratlan kezdete és folytatása között) . . . aztán a kisfiú kijött a házból, szánkóját maga után húzva lassan, komótosan lépegetett, s ahányat csak lépett, minden lépésével távo­labb került tőlünk. — Hogy hívják ezt a kisfiút? — Nem tudom, mert nem látom az arcát. \ — Talán nincs is arca. Es lehet, hogy neve sincs. — De van. Arca mindenkinek van. még annak is, aki nem mutat­ja. Akinek pedig arca van, neve is van. — Tudod mit? Adjunk neki ne­vet mi, mert akkor lesz arca is. — Jó. Legyen hát a neve ennek a kisfiúnak: Kisfiú. — Hová megy? — Ahová elindult. — Es mit fog csinálni ott? — Ezt is, azt is, amazt is; csupa izgalmas dolgokat. — Mégis mit? — Épp most mondom: először ezt, aztán azt. s ha azt is megunta, akkor amazt. — Hát a szánkót miért viszi? — Mert szüksége lesz rá. — Mi lesz, ha eltéved? — Nem téved el. Azért viszi a szánkót. — Vihetne kutyát is. — Ó, a kisfiú nagyon messzire megy. Útközben a kutya el is pusz­tulhatna. Csak a szánkók bírják a kisfiúk hosszú útjait. — A szánkó hazavezeti öt? — Nyomot hagy a hóban, s a kisfiú azon mindig hazatalál. — Azt mondtad, nagyon messzi­re megy. Mi lesz. ha közben elolvad a hó? — Az nem baj. — Hiszen akkor a szánkónyom is elolvad. — El De a hó később megint lehull — Le. A következő télen. — Hát aztán ?! A kisfiúnak any­­nyi dolga van, hogy jó. ha a követ­kező télig végez vele. — Te tudod. De akkor hogyan talál haza? — Hát nem most mondom ?J A hó jövőre megint lehull, újra látni lehet majd a szánkónyomot, s azon a kisfiú is szépen hazatalál. De mi még nem tartunk itt. Mi egyelőre csak annyit láthatunk, hogy a kisfiú kijött a házból és.. . // A bújócska vagy a fogócska szinte elképzelhetetlen volt ki­­számolók nélkül. A szavak ritmusára épülő já­tékos népi mondókák segítségé­vel számolták ki a gyerekek az egyes játékok szereplőit: a fo­gót. a hunyót stb ... A játékban főszereplő a kiol­vasó, aki a mondóka ütemére kiszámolta a gyerekeket. A ki­olvasásnak több változatát is­merjük. A gyerekek állhatnak körben, vagy félkörben. A ki­számoló ütemesen a gyerekek mellére mutatott, de kiszámol­hatott a fejükre, vagy a körbe nyújtott ökölbe szorított kezük­re is. Amikor a kiolvasó a kö­rön kívül járt, akkor a játéko­sok hátára mutatott. A kiszá­molót általában minden gyerek együtt mondta. Akit a kiolvasó először „ki­fli ö 3 s) SZERKESZTI: ÁG TIBOR. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ÜRGE MÁRIA Gyűjtőit#: Tóth Ágnes Kémend, 1979 Énekelte: Tóth Ilona, 70 eves A—dám, É — v a kerl-ben vol-lak ma-da-ral löt — t e K mondd meg, hogy ha - nyal ! Gyűjtötte. Tóth Ibolya Súly, 1982 Soo* Ilona (sz.1929) f-gye-dem, be-gye-dem len-ger lánc, kis ko-vacs |* nui ki-vansz? 3 Nem kf-vá-nok e-gye-be! csak egy ka-rat ke-nye-ret. számolt”, vagy aki utoljára ma­radt, az lett'va játék szereplője. A kiolvasót a gyerekek min­dig feszes tempóban mondták vagy énekelték. Olvassátok el az An. tan tata­ra .. . kezdetű kiolvasót, bizo­nyára megérzitek a ritmusát, a hosszú és a rövid szótagok vál­takozását. Magától értetődően, természetesen, hosszan ejtjük a hosszú szótagot, a rövid szóta­got pedig „megaprózzuk”. An, tan, tatara bum, busz kalvara kalvarika, bummbucika prices! Figyeljétek meg, milyen egy­szerűen lehet leírni az ilyen kiszámoló ritmusát!

Next

/
Thumbnails
Contents