Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

— Az alapiskola 1—4. osztályában tanító pedagógusok zenei tudása nem megfelelő. A továbbképzéssel úgy kellene foglalkozniuk, ahogy átképezik magukat a matematika mo­dem szemléletű oktatására. Többen panasz­kodtak az énekkönyvekre. Ezek valóban nem jók. Szakembernek kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel, meg kellene oldani ezt a problé­mát. Annál is inkább, mert lehetőségünk van megfelelő énekkönyvek szerkesztésére. A gyer­mekkórusok vezetésére is kellenek a szakkép­zett karvezetők. A tanítók énekkarából hu­szonhétnek van kórusa. Kamagyképzés folyik ugyan, magam is közreműködők ebben, de ez még kevés. Nálunk a zenei nevelés még gyer­mekcipőben jár. Az óvodai zenei nevelés meg éppen... A Tanítók Énekkarában éneklő óvónők alkalmazzák már itt-ott a jó ered­ményt hozó Kodály-módszert De ez is egyéni kezdeményezés csupán. DUNAJSZKY GÉZA, a CSEMADOK KB művészeti osztályának vezetője a CSMTKÉ szervezőtitkára: — Kórusmozgalmunk fejlődik. Az átlag énekkarok részére adunk ki segédanyagot, egyébként a karvezetők maguk szerzik be a kottákat. Egy-egy fesztiválra a Bratislavai Népművelési Intézet és a CSEMADOK 19 tagú bizottsága határozza meg a kötelező szá­mokat. JÓNÁS KATALIN 1973 óta vezet Pereden (TeSedíkovo) gyermek­­kórust, jelenleg 60 tagút. Kodálytól, Bárdostól. Szokolaytól énekelnek kórusműveket. A kar­vezető szerény, pedig gyermekkórusa jelenti hazánkban a „színvonalat,” a kassai (KoSice) Homolya-énekkarral együtt. Aranykoszorú­­sak. A szlovák kórusok viszonylatában is ki­emelkedő a teljesítményük. VESZPRÉMI FERENC 28 tagú női kart vezet Zsitvabesenyőn (BeSe­­úov), tagjai szövetkezeti dolgozók, diákok, munkások. Újvárban (Nővé Zámky) zenei lektorként dolgozik, itteni tapasztalatai készte­tik kifakadásra: — Az 1—4. osztályos énekkönyvekben bor­zalmas káosz van. Ez a módszertani segéd­könyv már nem felel meg. Olyat kellene kiadni, amely a központi tervvel koordináltan tartalmazza az anyagot Az alsó négy osztály énekkönyve meg sem említi a szolmizálást, az ötödik osztályban pedig már megkövetelik, hogy a gyerek teljesen tisztában legyen vele. Sajnos, a Kodály -módszert nálunk nem alkal­mazzák. pedig az egész világon használják. KOVÁCS JÁNOS:_________ — Az Újvári Járási Népművelési Központban Kazán József sokat törődik a segédanyag be­szerzésével és ügyesen oldja meg. Hogy sikert érünk el a saját énekkarunkkal is, ezt ennek a Műhelynek köszönhetjük, a Tanítók Központi Énekkarának. Legfőbb mozgatója zenei kultú­ránknak. Jó lenne, ha a szolmizációs módsze­ren is „átrágnánk” magunkat, hogy azután alkalmazhassuk. HORSICZA FERENC a CSMTKÉ elnöke sajnálkozva említi, hogy Tanítók Énekkarának — akkor százhúsz tagú — alapítójából már csak 18 maradt. De ők képezik a magvát. példamutatók. HAÁSZ ERZSÉBET Rimaszombatból (Rimavská Sobota) jár a CSMTKÉ próbáira. Feleden (Jesenské) a ze­neiskola tanárnője. 20 tagú felnőtt vegyeskart vezet ott. — Hetente egyszer próbálok a feledi kóru­sommal, egy másik nap a rimaszombatival, mert ott is énekelek, ha pedig ide is kell jönni, akkor négy napig nem vagyok otthon. Ilyen­kor a féljem és a szüleim vigyáznak a gyere­keimre. Küldenek, hogy csak menjek. Apám a hetvenhez közel is még lelkes kórustag. Amit az ember szívvel-lélekkel csinál, arra mindig szakít időt JÓZSA MÓNIKÁT a próbán karmesterként is láttuk. Galántán egy felnőtt vegyes kórust vezet és a gimnázium leánykórusát. — Most a CSMTKÉ-ban az a gyakorlat, hogy a kórusvezetők dirigálnak időnként egy­­egy betanult művet. Nagyon hasznos, tanulsá­gos ez számunkra. Ennek az énekkarnak két éve vagyok tagja. Kamagyképző tanfolyamra is járok, a Népművelési Intézettől kapok tá­mogatást. Nagyon örvendetes ténynek tartom, hogy a felnőtt kórusom tagságának a fele fiatal. Arra törekszem, hogy megszerettessem mindegyikükkel az éneklést. Hogy ez nekik is örömet szerezzen. Most éppen Kodálytól ta­nulunk be három gömöri népdalt VASS LAJOS,_____________ a CSMTKÉ állandó vendégkarnagya 17 év óta vezényel pedagógusainknak. Most épp egy Monteverdi-müvet tanít be. Versenyszámot. Olaszországba készülnek. Goríciába. ott adják majd elő. Azután Kodály: Mátrai képek című művét éneklik. Vass Lajos ismételtet, csiszol a szólamok hangzásain. A déli órákban, amikor már az énekkar tagjai szétszéledtek-, Vass Lajos ezt mondja róluk: — Csodálatos hanganyagot termett ez a föld. Ha a kórus nem havonta, hanem hetente találkozhatna, a világ élvonalába tartozhatná­nak. Így is olyanokkal kell kiállniuk a ver­senyt. akik állandóan gyakorolhatnak. És nagyszerű hanganyaguk még fejleszthető vol­na. Kodállyal való találkozásait és rá gyakorolt hatását kérdem. — Húszéves voltam, mikor először találkoztam Kodállyal. A parasztfuru­­lyások ösztönöztek arra. hogy összeállítsam Furulyaiskolámat. Kodály a jelenlétemben át­nézte. S mivel az általa és az Ádám Jenő által létesített módszerhez alakítottam, megbeszél­tük, hogy előszót ír a könyvemhez. Telefonon jelentkeztem nála. a lakására hívott. Mikor odamentem élőszóval, fejből kezdte diktálni a szöveget. És ez a 14 sor annyira tömören tükrözi az egész felfogását, hogy ez a találko­zás számomra életreszóló volt. Később, az ötvenes években Budapesten a Néphadsereg Művészegyüttesének énekpróbájára hívtuk meg Kodályt. A főpróbán ott volt Tardos Béla és Szabolcsi Bence, aki ezt mondta az éneklés­re: — Tanár úr. ez úgy hangzik, mintha Petőfi nyelvén szólna a zene is. Mire Kodály: — Elég baj, hogy 100 év előtti nyelven énekelnek! Az éneklést érezte a legfontosabbnak és rengeteg énekgyakorlatot szerzett minden fok­ra. Nálunk, Magyarországon az ügyesebbek, általános iskolát végzett gyerekek mindent elénekelnek kottából. Kodály nagy pedagógiai célkitűzésének köszönhetően már az óvodában szinte minden lényegeset megtanulnak. Saj­nos, a gimnáziumban azután nagy a vissza­esés, mert alig foglalkoznak az énekkel. Ez még megoldatlan probléma. Arra tanított Ko­dály, hogy a zenélés, az éneklés az áldozatvál­lalás. fegyelmezettség, emberré nevelés, közös­ségben élés; a társadalomban mindenkit, akár­ki legyen is az. gazdagító erő. Ha valakinek a művészetre van igénye, az emberibb életet él. Száz esztendővel ezelőtt, 1882. december 16-án született Kodály Zoltán, a XX. századi magyar zene Bartók mellett legnagyobb alakja. Fábry Zoltán szavait idézve mondjuk: „Kodály halhatatlansága pontos számsor eredménye, tanítványok immár megszakíthatatlan egymásutánja. A legszebb, a legédesebb lánc-lánc-eszterlánc. Gyerekek biztosítják, ifjúság. Kodály elsősorban nagy nevelő volt. Ö is annak tartotta magát: mint praeceptor Hungáriáé lett praeceptor mundi. „Vagyis: mint Magyarország tanítója lett a világ tanítója. „Pedig végeredményben — nem történt más", írja tovább Fábry, „mint hogy egy ember egész életén át konok kitartással, makacs monotóniával és jóságos türelemmel ismételte azt a csodamondatot, amit egy magyar költő egy évszázaddal előbb tragikus fokon, nemzete nagy esettségében, árvaságában vigaszként mondott és üzent: „Fiaim, csak énekeljetek!" Ez a felszólítás — Tompa üzenetében — kétségbeesett mentő sikolyként hatott. A Kodály-felszólitás: reális parancs. Olyan folyamatosság kezdő üteme, mely nem szakadhat meg soha. Ez az ének. ez a zene: az élet, az ember záloga. Életek, emberek: örökösök felelnek érte." Ezek az örökösök pedig mi vagyunk. Felelünk érte. A CSMTKÉ tagjaival Bertháné S. Ilo­na beszélgetett. A Kodályra emlékeztető és emléke­ző idézeteket Tóth László válogatta. A felvételeket Könözsi István készí­tette. (nö27)

Next

/
Thumbnails
Contents