Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-18 / 51-52. szám
V a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés = közösségnevelés. A közösségi ember formálásához egyetlen tantárgya sem járul annyival, mint a jól vezetett ének. (...) Kezdeni már az óvodában kell, mert ott a gyermek játszva megtanulja azt, amire az elemiben már késő". Felvetett kérdéseinkre a nyolcvan tagú CSMTKÉ- ban keressük a választ, azon kodályi gondolat jegyében, hogy „a zenei köznevelés ma már tisztára tanerők kérdése". „A zene gyökere ... az ének — mondta Kodály. Nekünk vajon milyenek a gyökereink? Énekkaraink, éneklöcsoportjaink vannak, még büszkeségeink is: így a nemzetközi sikert aratott Szvorák Katalin énekes és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Ám tömegigény e az éneklés? Érezzük-e szükségét Kodály zenepedagógiai módszereinek, s tesszük-e, amit ajánl? Nevezetesen: „A zene ügye az általános iskolában nem is minnenisiÉ787 „Nos, a magyar népzene ... nem is „psztálymüvészet". Ma ugyan már csak a földmívesnép közt él, de köze van hozzá az egész magyarságnak. Mint egy nagy gyüjtőmedencébe, ezer év alatt sok patak folyt bele. Nincs a magyarságnak az a rétege, annak egy élménye, hogy ne hagyott volna nyomot benne. Ezért: az egész magyarság lelkének tükre. Valamikor minden nép, a magyar nem is olyan régen, tagozatlan egység volt. Még a társadalmi rétegek szaporodása sem jelentett kultúrában nagyobb elkülönböződést. Nálunk még háromszáz éve ugyanaz a dal zenghetett várban és, kunyhóban. Azóta a vár romba dőlt; ha áll, lakója idegen, vagy hűtlen lett a magyar dalhoz. Megőrizte a régi kincseket, díszruhákat, fegyvereket. A dalt abbahagyta. A kunyhó hű maradt, megőrizte a régi kincs értékesebb felét: a lélek ősi bútorzatát. Az egész magyarságét: a magáét is, azt is, amit fölülről kapott. Amit háromszáz éve az Esterházy-palotákon daloltak, azt ott ma már nem tudják. De tud még belőle Szalai Zúza, kis töpörödött öregasszony, Kolon nevű kis zoboraljai faluban. Tudnak öreg, harisnyás székelyek. A falu megmentette a tradíció folytonosságát. A mi dolgunk átvenni tőle és tovább ápolni. A tűznek nem szabad kialudni." (Kodály Zoltán: A magyar népzene. 1925) Cnö26) karnagynak, a CSMTKÉ művészeti vezetőjének családjában több zenész volt. Énektanára már a gimnázium utolsó osztályaiban megbízta az iskola énekkarának vezetésével. Karmesteri képesítést a Komensky Egyetem zenei nevelés szakán szerzett. Ott volt Nyitrán (Nitra), 1964-ben. mikor a szépet akaró tanítók megalakították központi énekkarukat. S azóta egymás nélkül elképzelhetetlenek. Csak egy-egy nevezetesebb évszám említésével idézi a tanítók énekkarának kiemelkedőbb eseményeit Időszerű is ez egy kicsit, hiszen most ünnepük 18. születésnapjukat Szlovákiaszerte tartott hangversenyeiket fői se lehet sorolni. Hiszen mindig ott voltak a Jókai-napokon. Gombaszögön, a szlovákiai énekkarok fesztiváljain. Mindenütt elismerést vívtak ki, rokonszenvet keltettek. NDK-beli és lengyelországi hangverseny-kőrútjaik — ahol a nemzetközi fesztivál nagydíját kapták meg —. bulgáriai szerepléseik, Finnország és Angüa, mind megannyi élmény. És a legnagyobb sikerük: az írországi Corkban, 1971-ben a nemzetközi versenyen a női kar elnyerte az első díjat, a vegyeskar negyedik lett, 1968-ban Debrecenben ezüst diplomát szereztek. Kimagasló élményük volt első külföldi bemutatkozásuk a Budapesti Zeneakadémián. Hangversenyükön Kodály Zoltán is ott volt. — Utána odajött, beszélgetett velünk. Megköszönte, hogy a műveiből énekeltünk és azt mondta: „Nektek nagyon kell akarnotok, hogy így tudtok . . . Mondd, hogy lehet levelező hallgatókból vagy táv-énekesekből, ahogy nálatok mondják, ilyen szép. eggyé forrott dallamot csiholni?” Csodálkozott, hogy akkor, egy évi működés után ilyen színvonalat értünk el. Érdeklődött az életünk felől is. Nagyon őrült, hogy az állam intézményesen segíti kórusmozgalmunkat, és hogy a CSEMADOK felkarolta ügyünket. A kezdeti nehézségekkel nekünk is meg kellett küzdenünk. Szíjjártó Jenövei. Schleicher Lászlóval és Ág Tibonral munkálkodtunk azon, hogy eredményt érjünk el. Pedagógustársaink áldozatvállalása, lelkesedése nélkül ez nem ment volna. Tudatában vagyok annak, hogy most már mind nagyobb felelősséggel kell irányítani az egyre színvonalasabb együttest. Jelenleg 80 tagú a kórus, a nőknél nincs baj az utánpótlással, sok a fiatal, s az újak többnyire kottaismerők. Csak a férfiszólamokat kellene erősíteni, új tagokat toborozni... — Az utánpótlás-nevelést a gyermekeknél kell kezdeni. Megfelelőnek tartja-e az iskolai énektanítást, zenei nevelést? „a zene JANDA IVÁN
