Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

Nem akarjuk, hogy rosszul értelmezett takarékossági elvekre hivatkozva tömegközlekedésünk váljon kibírhatatlanná, idegesítővé, a munkába s munkából igyekvő dolgozókat fárasztóvá, hiszen munkakedvük. erejük annak a függvénye is, hogyan utazhatnak.

Azt kívánjuk, ha nem is egészen így, de legalább megközelítően ilyen kellemes és kulturált körülmények között „ingázzon" a dolgozó, vagy utazzon hétvégén családjához, családjával.

j/t alól árusító eladók ami megtermett idehamegkésve juthassunk l, másszor a pléhfedő nit lehetne.

'esen kínálják, pontosan zleten belül ne kelljen zért, mert elfelejtenek

Nem akarjuk minden szabad időnket főzéssel, takarítással a konyhában tölteni, azt sem tartjuk a huszadik század vívmányának, hogy férjünk önmaga barkácsoljon ajtót, ablakot, javítson csapokat.

Azt kívánjuk, hogy korszerű háztartási gépeink kevesebbszer mondják fel a szolgálatot, s ha elromlanák, ellenőrizhető díjért javítsa meg őket a szerelő. Hogy csak a kismosást kelljen otthon végeznünk, a nagymosást -takarítást, javításokat végezze helyettünk a szolgáltató üzem.

Mert nem akarjuk, hogy önmagunk, illetve férjünk fáradtsága, kimerültsége a családi ingerültségek, veszekedések forrása legyen, hogy kölcsönös szemrehányásokban csapódjon le a hiány, amelyet a felsoroltakban jeleztünk.

Azt kívánjuk, hogy több szabad időnk legyen egymásra, hogy az első és a második műszak után legyen kedvünk a harmadik műszakra is!

Az olvasók leveleiből, panaszaiból, képes magazinokból, saját lapunkból és a Ludas Matyiből ollózta:

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

(nÓ25)