Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

,,A természetesség köt le a legnagyobb mértékben . . lasztásnál szem előtt kell tartanunk. Ugyanakkor viszont több feíadat teljesítését várjuk el a tévéjátéktól, nevelő hatása, játékossága ... és még tovább sorolhatnám, mind olyan követelmény, amelyről nem feledkezhetünk meg. Hiszen a tévé­játék nem tanítási óra, de nem is öncélú szórakozás. Persze ahhoz, hogy a tévéjáték mindezen követel­ménynek eleget tegyen, jó forgató­­könyvre van szükség. S jó forgató­­könyv jó szerző nélkül nem létezik. Szegény szerzőket néha sajnálom, mert őket szidják a leggyakrabban, pedig ők olyanok, mint a kihelyezett radarként működő fül, ők közvetítik a valóságot, tulajdonképpen pe­­helybe-vattába kéne őket burkol­ni... Hiszen olyan érzékenyek ... És kevés is van belőlük. Na és persze a kevés közül sem mind igazán jó. Főleg nálunk, a Gyermek - és Ifjúsági Műsorok osztályán, mert hát a gyerekek külön világban él­nek, amit annak ellenére, hogy vala­mikor mindannyian jól ismertünk, felnőttkorunkra szeretünk elfednj, sokszor tudatosan tagadni... S né­mely szerző nagyon nehezen találja meg a gyerekkorba visszavezető utat. Pedig ez nem életkor kérdése, inkább (és főleg) a tehetségé. DRAMATURG (gondterhelt ar­cán oszladoznak a felhők. Feláll és úgy magyaráz tovább, mély átélés­sel) : Ezért nagyon sok az adaptáció, vagyis az olyan tévéjáték, amely szépirodalmi műből készült. A világirodalom gazdag választékot kínál. Most például tervbe vettük magyar szerzők műveit is. Vámos Miklós Borgisz c. novellája. Palotai Boris írásai nyomán készítünk for­gatókönyvet és filmet a közeljövő­ben. Mindig az a legfontosabb, hogy az ember és a társadalom szükség­leteiből induljunk ki. Vannak nyitott kérdések, problémák ... mint pél­dául az ún. panelnemzedék, vagyis a lakótelepeken felnövő gyerekek problémái, akik a természettől el­szakadva élnek, akik nem mindig mintagyerekek, mégis szomjazzák a szeretetet, akikre kevés idő jut... A család fontossága, a sokat emlege­tett „családi tűzhely" melegének meghatározó jellege az, amire rá akarunk mutatni! Sok jó tanáccsal szolgálnak a szakemberek, a pszi­chológusok és szociológusok, ha­bár nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a mi tömegkom­munikációs központunk dolgozói specifikus kutatásokat végezze­nek az ifjúság körében! Magyaror­szágon vannak ilyen kutatások, az eredmények nagyon tanulságosak, mi is felhasználjuk őket. Persze a visszajelzések is sokat számíta­nak ... de hát először, hogy is ké­szül el a műsor... DRAMATURG (Nagyon szug­­gesztív egyéniség. Olyan, mint egy kaméleon, változtatja színét, — egyszer pszichológus, másszor ren­dező, azután esztéta színeiben tün­dököl, s minden színe hihetetlen mélységű.): Hát igen ... a szerep­lők ... A mi gyerekszereplöink a köztudattól eltérően nem színész- és nem is protekciós gyerekek. It nem elég a név, tehetség kell! Mive a tévének nincs állandó szfnés: gárdája, hirdetések útján keresür szereplőket. Vannak színész „s< tekkel" rendelkező gyerekek. Ej az „osztály bohócai” vagy épf „nagy egyéniségek”, akik általa' tudnak erről az adottságukról szívesen jelentkeznek a felhív; Délelőtt tíz óra. Bágyadt nappali fény, az ablakokból látni a fáradt téli napot. Közeledő léptek. Az új­ságíró és a dramaturg az üres asz­talok mellett (tűzbiztonsági előírás) ülve várakozik. Ekkor csapódik az ajtó, és hóna alatt szakadozott szé­lű, ánégyes formátumú irkával be­lép a szerző. (A néző most azt várja, hogy a szerző szerény mosollyal, pulimód­ra közeledjen a dramaturghoz, s remegő kézzel nyújtsa feléje a né­hányszor átdolgozott forgatóköny­vet. Mert a dramaturg nagyon fon­tos ember. Ötleteket ad, kihúz, hoz­zátesz, átgyúratja, újrakeleszti a már késznek hitt művet; ő választ rendezőt, kísérőzenét, tanácsot ad a film összevágásánál, szöveget ír a bemondónőnek, levelekre válaszol, bélyeget ragaszt, papírt nyír... szóval együtt él a darabbai akár három-négy évet is. Közben pedig több forgatókönyvvel is foglalkozik egyszerre — a „csecsemőforgató­könyvtől" az agg, sokat átélt forga­tókönyvig. Szóval: a kegyetlenség­hez szokott néző várja a szerző kudarcát. De ez a csel. Ugyanis az itt szereplő dramaturg nemcsak jó szakember, hanem megértő mun­katárs is.) A dramaturg feláll, vidám mosoly­­lyal átveszi és megköszöni a sza­márfüles forgatókönyvet. Újságíró ceruzát hegyez. Szerző el. Újságíró fület hegyez. DRAMATURG (megszólal): A né­zők szeretik és igénylik a tévéjáté­kokat, az elbeszéléseket, hiszen raj­tuk keresztül a valóságban át nem élhető kalandokban van részük. A gyerekekben még fokozottabban jelentkezik ez az igény, még erő­sebb a kalandvágy, s ezt a témává-

Next

/
Thumbnails
Contents