Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-18 / 51-52. szám
Spontánul, természetesen viselkedő és játszó gyerekeket keresünk, hiszen Balázs Béla gondolata, hogy a természetesség köt le a legnagyobb mértékben, időtálló, ha színészi játékról, művészetről van szó. Olyan gyerekeket keresünk, akik megértik a jelenet lényegét, akik átélik a szerepet és saját egyéniségükkel ki is egészítik azt. A jelentkezőknek fel kell olvasniuk a forgatókönyv kijelölt részletét, olyan szövegrészeket kell dühösen vagy örömmel, jókedvűen és szomorúan elmondaniuk, amelyekben nincs semmi fogódzó, csak a gesztusok, a mimika segítségével fejezhetik ki érzelmeiket... Nem könynyű! És ráadásul nem is természetes környezetben zajlik le mindez ... Később, a felvételeknél sokszor előfordul, hogy az amúgy nyugodt gyerek hirtelen lámpalázas lesz, amikor az ismert színésszel kell játszania. A hivatásos színész Persze vannak gyerekek, akiket elijeszt a kemény munka. S ami valóban érdekes, hogy belőlük rendkívül érzékeny, nagyon erősen kritizáló néző lesz. Bizony, így van, ha az illúziók összeomlanak... (Az újságíró papírokat zizegtet. Cseng a telefon.) DRAMATURG (Felveszi, majd visszateszi a kagylót. Fel-alá járkál, s tovább folytatja.): Persze hogy van visszhang. Rengeteg levelet kapunk a gyerekektől, de a szülőktől is. (A szekrényhez megy, kinyitja az ajtaját. A szekrény aljában tornyosuló levélhalomra mutat. Újságíró bólogat: rengeteg levél.) A gyerekek sokkal őszintébben írnak. Könnyen azonosulnak a hősökkel, kérik a címüket. A legjobban azok a darabok tetszenek a gyerekeknek és a kamaszoknak, ame-és a gyakorlatlan szereplő összehangolása kegyetlenül nehéz feladat ... A rendező itt lélektani ismeretek, emberség nélkül nem boldogulhat. Érdeklődnie kell a gyerekek problémái iránt, szinte velük kell élnie. Hányszor van, hogy a stúdión kívül is találkozunk a gyerekekkel, de nemcsak mi, a színészek is! Cukrászdába mennek, sétálni... Ebből mély barátságok is szövődnek. Stmisková asszony például a múltkor azzal jött, hogy férjhez ment a lánya, mi néztünk egymásra, nem értettük, és akkor mondta, hogy az a kislány, aki tizenöt évvel ezelőtt egy filmben az ő lánya volt, s akivel máig is tartják a barátságot ... Hát ezek olyan szép dolgok ... lyekben nem törünk pálcát az ügyetlen, egyetlen tulajdonságában sem „szuper", átlagos gyerek fölött. S természetesen a kalandok, amelyekben erő kell, kitartás, bátorság ... Ezt is imádják. És nagyon hálásak, ha tabukkal vagy tabunak vélt dolgokkal foglalkozunk .. . Nem úgy a szülök! Sokszor kétségbeejtöen álszent, prűd leveleket kapunk tőlük. A „Következetesen rejtegetett dokumentumok" c. tévéjátékot követően, amelyben a cselekmény alapja, hogy a kislány megtalálja szülei bizonyítványait és szerelmesleveleit, kaptunk egy levelet. Azt írta a szülő: már hogy képzelik, hogy én megmutatnám a gyereknek a bizonyítványomat?! Én lusta voltam, utáltam tanulni, de ő csak tanuljon! Igaz, én megjavultam ..., de nem kell neki mindent tudni... inkább elégettem a biziket! (Dramaturg szemében sajnálattal vegyes nevetés. Kopognak. Dramaturg széttárt karokkal érzékelteti sajnálatát, hogy mennie kell. Újságíró köszönetét mond, s egy külön papírra felírja a beszélgetés félbeszakításának okát. Képaláírás helyett) „A varázsló becsének öccse — felvétel a stúdióban. A szerző: Dusán Kovác, a dramaturg: Jozef Lechan, a rendező: Martin Kákos. S hogy miről szól a darab? Ez még titok, de: nagyon izgalmas!" (Főszereplők voltak: Jozef Lechan, a TV bratislavai Gyermek- és Ifjúsági Műsorosztályának dramaturgja, Könözsi István fényképezőgépe, valamint LÁM PL ZSUZSANNA 13 <-< 3 0:7 r 0^f 2 D C r Q^:0-+'
