Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-07 / 50. szám
kuckó Medei /.s. rajza KISS BENEDEK Mondogató Láb ha perdül: ne vesd meg — széked feldül: megnevesd! Dühöd cserdül: nevesd el — sulykod lendül: el ne vesd! Hús ha elsül: ne vesd ki — álnok felsül: kinevesd! Kedved letűnt: nevesd föl — fejed ha fűlt: föl ne vesd! PÉCSI GABRIELLA Hazudós fogtam egy pár ludvércet hümhühühüm egyik zsebembe egyet hümhühühüm másik zsebembe egyet hümhühühüm hol vannak a ludvércek eltűntek a ludvércek háháháhá BERZE NAGY JANOS A róka meg a farkas Egyszer egy róka meg egy farkas elmentek aratni. Amint mentek, mendegéltek az erdőben — mert arra vitt az útjuk —, találtak egy bődön mézet A farkas meg akarta enni azon nyomban, de a róka azt mondta: — Ne bántsd, testvér, jó lesz aratás után lakomára! A farkas beleegyezett, mentek tehát aratni. De a rókának nagyon fájt a foga a mézre. Lehorgasztotta a fejét, s olyan szomorú képet vágott, hogy a farkas rögtön megsajnálta. — Miért búsulsz, kenyeres pajtásom ? — Hogyne búsulnék, mikor keresztelőbe hívnak, nekem meg itt kell aratni. — Hát menj el, addig aratok én! — ajánlotta a jószívű farkas. El is ment a róka, egyenesen az erdőbe, aztán neki a méznek. Ballag ám vissza. Kérdi a farkas: — Jó napot, róka koma! Mi a neve a gyereknek? — Megkezdeném! — mondja a róka. Később megint szomorkodik a róka. Odaszól neki a farkas: — Hát most mi bajod? — Megint komának hívtak, farkas komám. Nekem meg itt kell aratnom. — Sose törődj azzal. Itt vagyok én. Ha menned kell, csak indulj gyorsan! Szót is fogadott a róka. Régen evett mézet. Ment hát egyenesen neki a mézesbödönnek. Amikor hazament megint kérdi tőle a farkas: ■ — Hát ennek a gyereknek mi lett a neve ? — Féligkinyalándom! — mondja a róka. — Ejnye, de ronda neve van annak a gyereknek — mondja a farkas. Na, de harmadszorra lett csak igazán szomorú a róka. A farkasnak megint csak megesett a szíve, úgyhogy mehetett a koma megint keresztelőre. Ki is nyalta a bödönt úgy, hogy abban hiba nem akadt Mikor megjött, kérdi a farkas: — Hát ennek a gyereknek mi a neve? — Tisztánkinyalándom! — mondja a róka. Ebben aztán nem is hazudott No de vége volt az aratásnak. Mennek az erdőbe, látja ám a farkas, hogy volt méz, nincs méz! Akkor jutott eszébe a három gyerek neve: Megkezdeném, Féligkinyalándom, Tisztánkinyalándom! Azt mondta a rókának: — Gazember vagy, róka koma, ezért megverekszünk! Holnap ez alatt a fa alatt találkozunk! Majd ellátom a bajodat! Szaladt a róka, hívta segítségül a kakast a pulykát a kacsát meg a macskát Elbújtatta az állatokat a fára, a kacsát meg a fa alatt az avarba. A farkas se jött egyedül! Hozta magával a medvét az oroszlánt meg az elefántot Ahogy megállnak a fa alatt, nem látnak senkit Azt mondja a farkas: — Na, nem mert eljönni az a gyáva! De ahogy ezt mondja, rálép a falevelek kőid a kacsára. Az ijedtében föl kiáltott: — Sáp, sáp, sápI Több se kellett! Megijedt erre a fán az egész társaság. A pulyka elkezdte: rúd, rúd, rúd!A macska nyávogott, a kakas kukorékolt. Erre úgy megijedt a medve, hogy még az oroszlán se érte utol. Pedig ugyancsak szedte a lábát az elefánt után. Azóta nem meri bántani a farkas a rókát! Q Q 0 Q p q q _ ■Jlljlíi Leveleitek szerint a 43. számunkban közölt nyelvi játék, a rímesdi, sokatoknak nyerte meg tetszését. Szerkesztőségünk postásának csak ügy duzzadt a táskája a rengeteg rímötlettől. Takács Lászlótól hasznos rímes tanácsot olvastunk: „Ereinkben folyik a vér, (Tornázzon, ki nagyon kövér!” Ám nemcsak az egészségügyben igazított el bennünket, hanem a matematikában is: „Kicsit sós a tengervíz. (öt plusz öt az mindig tíz.” 2 + 2 = 5? — kérdezte magától Diószegi Anasztázia, az alábbi rímben adva meg a választ: „Tik-tak-taktika./Nem jó volt a matika." S ha már így esett, legyünk jók: „Véget ért a mese mára. (Gyorsan bújjunk be az ágyba!” Pedig — úja Németh Mária — az igazi „krimi” most kezdődne csak még: „Szól a rigó kiskorában.) Fejbeütnek benn a házban.” A rémes jelenet folytatását Gálik Renáta írta meg nekünk: „Cowboy fegyvere a colt, / Éjjel világít a hold”. Hollósi Gyula békésebb természet; az állatokat szereti. írásban ft, rajzban is. így: Eladtam a kicsi nvulat, vettem érte egy szép írj tollacskám irka — firka mezön legel a kis Könyvet nyertek tehát: Takács László vásárúti (Trhové Myto), Diószegi Anasztázia királyhelmeci (Kráíovsky Chlmec), Németh Mária, Csallóközkürt (Ohrady), Gálik Renáta, szálkái (Salka) és Hollósi Gyula dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) olvasóink- „rímkovácsaink”. VERESS MIKLÓS Falusi december Jön a házunk fele tél, az asztalon teli tál. Fut a szán a falutól, lámpaoszlop szalutál. Kinn az erdőn zúzmarák, rókák lesnek éhesen. Kinn az úton hómarók, falnak havat mérgesen. Kályhánkban a láng piros nyelvén vidám mese kél. S ha elhallgat, a parázs pirkadatig muzsikál. BENKŐ ATTILA Mondóka Kút mélye, erősvizű-, vizű-, vizű-, jóízű, hűvös lehelete fellebben a melegbe, amely idefönn reszket emelve Nap-keresztet; lehel a kút beléje öszt-telet, lehébe hófúvást, hetes őszi esőt, veretes sarat az udvarra, csirkenyomot a sárba, hűvöset, szeleset, hóból hegyeket, jégből csillagot, fényesre fagyott rögöt, melybe — öhő! — megbotlik a cipő, hideg iskolát, füstös kályhát, kékre fagyott körmöket, kézbe lehelt párát — térjünk gyorsan vissza; kút, kút mélylevű, hűvös vized ilyentájt ki mindenki' jóízűen issza!
