Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-07 / 50. szám
vendégünk JANIGA JÓZSEF "\ _____________________________ f --Nemcsak kenyeret ad e táj „A természet és a nagy művészet arról ad hírt, amiben minden felmagasztosul, csodálatos lesz: ami nagyobb minálunk, mert elveszítjük benne mindennapi magunkat." (Egry József) Ezt a gondolatot választotta mottóul képeihez Janiga József pedagógus-festő novemberi párkányi (Stúrovo) kiállítása alkalmából. S talán nem véletlenül, hiszen a festmények alapján Janiga is gyakorta igyekszik megszabadulni mindennapi önmagától, azoktól a gondoktól, amelyek látszólag nincsenek összefüggésben a művészi alkotással, vagy csak akadályozzák, késleltetik a művészi kiteljesedést. Mert nem könnyű sors az, amelyet Janiga József vállalt és vállal. Pedagógusként, nap nap után áll helyt, alkotó művészként pedig szabad idejében küszködik a vászonnal és az ecsettel. Ahogy egykori párkányi tanítója, Bitter Károly mondta a kiállítás megnyitóján: „Feleségével együtt egyetlen szívfájdalmuk, hogy alig néhány négyzetméteres lakásukban nincs hol alkotnia. Ez késztette arra, hogy megváljon a nemesócsai (Zem. Olca) iskolától s Nagymegyeren (Calovo), a művészeti iskolában vállaljon munkát, hogy életét teljes egészében — némiképp jobb körülmények közt — a képzőművészetnek szentelhesse." Janiga József Párkányból indult, ott járt iskolába, ott érettségizett, onnan került a pedagógiai főiskola orosz nyelv — képzőművészet tanszakára. Húsz év képzőművészeti alkotásaival most újra visszatért gyermekkora színhelyére. Vajon milyen érzéssel? Vannak' képei — kezdeti időszakából —, amelyeken párkányi motívumokat dolgoz fel, olajfestményei, akravelljeinek többsége azonban csallóközi tematikájú. Hangulatukban változók, technikájukban is kísérletezők Janiga képei, újabb és újabb irányzatokkal, festői problémákkal birkózik. „Érzelmekkel telített műveiből különös báj, nyugalom és melegség árad. Képei olyanok. mint Kodály Zoltán „Esti dal”-a, s egy kissé olyanok is, mint maga az alkotó, aki vékonydongájú, nyakigláb fiúként egy rozzant kerékpáron száguldozott a Duna és a Garam partján, hogy rácsodálkozhasson szűkebb pátriájának természet adta szépségeire és hogy élményeit papírra, színekbe rögzítse." Janiga József életrajza még rövid: 1946. március 21-én született. Fő foglalkozását tekintve még mindig tanító. Aktívan dolgozó képzőművész, több csoportos és egyéni kiállítása volt. 1974 óta rendszeres illusztrátora lapunknak, a Kis Építőnek, tankönyveket is illusztrál. 1981-től a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének tagjelöltje. Képei több hazai képtárban és múzeumban, illetve hazai és külföldi magángyűjteményben is megtalálhatók. Mostani kiállítása a tizenkettedik. Szülővárosában az első. Azoknak, akik megtekintették képeit, a szépségen túl mást is elmondott-adott a tárlat. Nevezetesen, hogy „ez a föld nemcsak kenyeret, tehetségeket is terem, ha kibontakozásukra megadatik a lehetőség". PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Gyermekjátékokkal kapcsolatos dallamanyagokat keresünk, kimondottan olyanokat, amelyek mozgással párosulnak: felnőttek játéka gyermekekkel, két gyermek játéka egymással, több gyermek mozgással kapcsolatos játéka. A beküldés módja: 1. Aki tudja, írja le a dallamot és a szövegét is. 2. Hitelesebb, ha a gyűjtők magnófelvételt készítenek, s ezt küldik be. 3. Akinek nincs módjában lejegyezni, magnetofonszalagra rögzíteni a játékot, írja meg, hol, kinél, milyen játékot hallott. 4. A beküldött anyagot lássák el „adatlappal”: A. A felvétel helye, időpontja, az adatközlők neve, kora. lakhelye. B. A játék neve, megnevezése. C. A játék menete: a) Mikor játszották? b) Hol játszották? c) Kik játszották (kor és nem)? d) Amennyiben egy gyerek kezdi a játékot, vagy egy áll a kör közepén, esetleg ketten tartják a kaput, hogyan választották ki, milyen kiszámolókkal? e) Ha körbe járták a játékot, milyen irányban kezdték hogyan fogták egymás kezét (pl. hátul összekulcsolva), hogyan és a dallam melyik ütemére cseréltek párt? A gyűjtés megkönnyítése céljából a gyűjtő úgy kérdezzen a játékokra, hogy volt-e olyan hely a faluban, ahol vasárnap délután játszani szoktak (templom melletti réten, dombon a falu végi réten stb.). Libaőrzés közben milyen játékokat játszottak ? Mit énekeltek tavasszal, amikor a nap előbújt, hogyan játszottak a felnőttek a kisgyerekekkel (höcögtető, állítgató, ültető, csiklandozó, altató)? Ezzel kapcsolatban felhívjuk a gyűjtők figyelmét arra. hogy ne higgyenek az adatközlők állításának, mely szerint a tapsoltatókat, csiklandozókat, állítgatókat stb. csak mondták. Ha funkcióban mondjuk el, kitűnik, hogy ezeknek a játékoknak is van dallamuk, bár nagyon egyszerű. Sok esetben a beszéd és az ének közt énekbeszédszerű magasságok észlelhetők, amelyeket kottázással rögzíthetünk. Az összegyűjtött, lejegyzett anyagot küldjék be szerkesztőségünk címére. A borítékra, csomagra ne felejtsék el ráírni pályázatunk címét: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. A legjobb anyagokat nemcsak közöljük, hanem díjazzuk is. 1. díj: Néprajzi, népművészeti könyvek 1000 Kés értékben. Két 2. díj: Népművészeti könyvek, lemezek 500—500 Kés értékben Két 3. díj: Népművészeti tárgyak 250—250 Kés értékben Jutalmak, a beérkezett munkák számának arányában. (hűi?
