Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-07 / 50. szám

Könözsi István felvételei I 1. Autóbusszal érkeznek a határba 2. A kézi munkát nem helyettesítik a gépek 3. „Kitáncolják" magukat az asszonyok a káposztataposáskor 4. Száz vagon káposzta terem a szövetkezet földjén 5. A fahordóban érlelt, jó ízű káposztáért hét határból járnak a vevők 6. Mintha otthon készülne — csak egy kicsit nagyobb adagokban 7. Végh István mérnök és Hamócz Irén az asszonyok ledolgozott napjait számolják Gátúti és Bertusé parcella végébe a dolgozó­kat ebédről hozó autóbusszal. Az egyórás szünet alatt meleg ebédet kapnak a dolgozók a szövetkezet éttermében. Kicsit megpihen­ve, felmelegedve kezdhetik a délutáni mun­kát. Tóth Magda csoportvezető név szerint ellenőrzi, megérkezett-e mindenki. Aztán két csoportba osztva elindulnak a fehér és piros káposztahalmok felé. Seszták Gizi néni hatvankét évével mege­lőzi a nálánál húsz-harminc évvel fiatalabb Radi Saroltát, Igo Katalint. Gyüre Jolánt. Idén ledolgozta már a kétszáztíz munkana­pot, kortársai sem sokkal kevesebbet. Azt mondják, ennyi kell ahhoz, hogy „beszámí­tódjon” az év. teljes természetbeni juttatásra, szabadságra legyenek jogosultak. — Csak egy kicsit jobban fizethetnének — élcelődik a 73 éves Molnár Margit néni. — Én a múltkor sztrájkba léptem, no, fel is emelték a 6 korona 80 filléres órabért -7,70-re! Jót nevetnek rajta a többiek, szeretik a Margit néni humorát A csoportvezető ma­gyarázatképpen hozzáteszi: — Novemberben a hideg miatt emelkedik az órabér. De így sem sok még ezért a munkáért A mezőgazdaságban a nők végzik a legnehezebb munkát, az állami normák szerint nekik jár a legkevesebb bér. A szövet­kezeti elnökünk, Madarász Sándor nemzet­­gyűlési képviselő. Neki is szóvá tettük már nemegyszer, tudjuk is. hogy nem rajta múlik, de ideje lenne már efölött az érdekelteknek elgondolkodniuk. Amíg el nem riasztjuk a mezőgazdaságból azokat is, akik jelenleg hajlandók ezt a munkát végezni... A szövetkezet irodájában Hamócz Irén. a bérosztály vezetője pontosítja az asszonyok szavát: — 194 napot kell ledolgozniuk egy évben. Ez március elejétől november 20-ig hetente öt munkanap. Két évvel ezelőtt még csak 160 munkanap ledolgozását kértük tőlük, de ez nem felelt meg a szövetkezet érdekeinek, ugyanis az idénymunkákkor, amikor a leg­nagyobb szükség lett volna rájuk, sokan otthon maradtak saját munkájukat végezni. Tavasszal és télen pedig, amikor a szövetke­zetben a legkevesebb, vagy egyáltalán nincs munka, dolgozni akartak. Nagyobb részük­nek, főleg a fiatalabbjainak, nem felel meg a háromhónapos „kényszerpihenő”. A családi költségvetésből hiányzik a havi bevétel, bár igyekeznek a szabadságot ebben az időszak­ban kivenni, vagy legalább pár napot ledol­gozni a káposztasavanyításnál. A mezőgaz­daságban pedig nehéz téli munkát találni. Keresik a megoldást. Idén próbaüzemelte­tést kezdtek a Tesla vállalatnak alkatrész­gyártásra. Harminc nőt tudnának itt foglal­koztam. Csakhogy a gondból ez is keveset old meg, mert a termelésnek egész évben folyamatosnak kell lennie, nem lehet csak akkor a gép mellé ülni, ha kint esik az eső, vagy kifogytak a mezei munkából. Hogy mi lenne a jó? Olyan munka, amelyet decem­berben, januárban, februárban melegben vé­gezhetnének. Akár otthon, a saját lakásuk­ban is, hogy ne kelljen hozzá munkacsarnok, gépi befektetés. A mezőgazdasági munkák fontossága, a délelőttönként kihalt falvak, figyelmeztet­nek, hogy sürgősen tenni kell valamit, ami a fiatalokat visszahúzza a faluba, a középkor­­osztályt megtartja itt, az időseket pedig pi­henni engedi. Nemcsak helyi érdek ez, ha­nem országos felelősség, társadalmi érdek is. Ezért kellene a megoldás keresésébe közpon­ti szinten is minél előbb bekapcsolódni. (nöia)

Next

/
Thumbnails
Contents