Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-07 / 50. szám
ik BziRátsáq kRÓMikÁjzi „Már csak kevés időm maradt”, jegyezte meg egy beszélgetés során Léna Naumkinova, a fiatal moszkvai színésznő. Ha jól meggondoljuk, erre nincs oka. mert még harmincéves sincs. De Léna hozzátette: „Harmincon túl már minden az ember arcára van írna”. A színésznőnek. aki az inasévek leteltével már nemcsak sokat ígérő tehetség, hanem pályája újabb szakaszába lépő, érett, sokat próbált színészegyéniség, igaza van. Mindig tőlünk függ, hogyan használjuk ki az ún. inaséveket. Elherdálhatok, de bölcsen is felhasználhatók, az életre, pályára való felkészülésben. Léna ez utóbbit választotta. A megálmodott színészi hivatás segítette át élete legnehezebb szakaszán, akkor, amikor nem vették fel a Vahtangov Színházhoz. Nem vették fel, de egy év múlva bejutott a színművészeti főiskolára, s ezzel kezdetét vette mindennapi, rendszeres tanulása. Munkájának eredménye akkor térült meg. amikor a főiskola elvégzése után négy színháztól kapott szerződési ajánlatot. Ezt a kitüntetést nagyon ritka, különleges tehetségek kapják meg. De a tehetségnek ezután sem lehet elszunnyadni! Léna Naumkinova saját bőrén tapasztalta, mit jelent híres, tapasztalt, a színpadon biztosan mozgó kollégák oldalán kezdeni. A Majakovszkij Színháznál töltött három év alatt öt fontosabb szerepet kapott. Lehetőségeket, amelyek kamatoztathatóak, és Léna kihasználta őket. Sikerei további munkára ösztönözték, és növelték magabiztosságát is. Az egyetlen tulajdonsága, amely nem változott, a felelősségtudata. Ez akkor is áthatja munkáját, ha csak kisebb szerepben, vagy nem hazai színpadon játszik. Példaképétől, Mihail Strauhtól a mindennapi színházi munkát tanulta el. De abban, hogy a tapasztalt színészek között Léna jól érezze magát, biztosan mozogjon a színpadon, nemcsak ő segítette, hanem a színház vezetősége és a rendezők tanácsa is. A színésznő „inaséveit” szépnek, egyben nagyon igényesnek tartja. A színész munkája nem csak szellemileg fárasztó, testileg is. Reggeltől késő délutánig próbák, azután a rádió, a televízió és este az előadás. Hónapokon át! Pontosabban, szeptembertől május végéig. A társulat júniusban körútra indul, júliusban újra Moszkvában játszanak, az augusztus pedig a pihenés hónapja. Az év ezen rövid szakasza az színésznő számára a túrázások időszaka. Kedves helyei a Kárpátok és a Kaukázus. Egy hónapig inkognitóban él, s az év többi hónapjában hősöket, sorsokat elevenít meg a színpadon. Tizenhat hős életét éli meg, ugyanis színházában ennyi szerepe van. Eszébe jut-e néha, hogy abban a csillogó világban él, amelyet gyermekfejjel megálmodott? Aligha! Számára a színészet hivatás, olyan lehetőség, amelyben felhasználhatja tapasztalatait, tudását, tehetségét; ahol megvalósíthatja önmagát, anélkül, hogy a csillogást keresné, anélkül, hogy különlegesnek hinné magát. Elveti „a színház nélkül nem élhetek”-féle kijelentéseket. mert hiszen az élet annyira gazdag, hogy az ilyen kijelentés enyhén szólva is elhamarkctdott. — És ha az ember élete és hivatása válaszúihoz ér, határozottan dönteni kell — vallja Léna, aki még nincs harmincéves, de az életet komolyan veszi. Ezt vallja a színésznő, aki bizonyságot tett tehetségéről és most azon munkálkodik, hogy a fiatal lány szerepét felcserélje az érett nő szerepével. ANNA GROSSMANNOVA KRÓNIKÁK ÍRÓI A történelem apró cselekvésekből tevődik össze. Érdemes feljegyezni, mi történt aznap a munkahelyen, mit végzett a brigád az alkalmi túlórázáskor. Ezért tartom nagyon jó ötletnek, hogy a kis gyári közösségek vállalkozó tagjai üzemi krónikát vezetnek. Először a szocialista brigádok karolták Jel ezt az okos ötletet. Sok gyárban, vállalatnál, szövetkezetben kezdték meg az üzemi krónikák írását. Kedvvel fogtak hozzá. Persze néhol hamar abbahagyták, feledésbe ment a kezdeményezés. De a legutóbbi üzemekben tett látogatásaim alkalmával örömmel tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen írják a feljegyzéseket. Ezek a krónikák többnyire vaskos, kézzel írott füzetek. A „névtelen“ szerzők, mindennapi eseményekről, eredményekről, gondokról tett — mennyit keresnek az emberek, milyen újításokat vezettek be, melyik tennék nem sikerült, miből van lemaradás, hol voltak kirándulni, tanulmányúton — lényegre törő, rövid feljegyzéseit tartalmazzák. Ezek a krónikák tetten érik az időt, hiszen az emberek életének, munkahelyek működésének egy-egy pillanatát ragadják meg. Tanulságul szolgálhatnak majd az utókornak. S mindez a „gyári történetírók ” érdeme. NAGY MIHÁLY GAZDAG MŰSORRAL Most. hogy a világ haladó népei őszinte szívvel és igaz lelkesedéssel ünnepelték a NOSZF 65. évfordulóját, a CSEMADOK lévai (Levice) járási bizottsága és annak negyvenhét szervezete is gazdag műsorral készült a csehszlovák-szovjet barátsági hónapra. Tagságunk beszélgetést folytatott a CSKP alapító tagjaival, az ellenállásban, hazánk felszabadításában részt vett elvtársakkal. Ipolyságon (Sahy), Zselízen (Zeliezovce), Léván. Nagytúron (Veiké Túrovce), Oroszkán (Ponronsky Ruskov). Kétyen (Kvetná), Nagysallóban (Tek. Luzany) és Paláston (PláSt'ovce) a szovjet-orosz irodalomról rendeztünk előadásokat. Helyi szervezeteink pedig a könyvtárakkal együttműködve könyvárusítást és könyvkiállítást szerveztek. LACKÓ EDIT
