Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-07 / 50. szám

KICSIT IZGALMASAN KEZDŐDÖTT... Tóth István, az ipolysági (Sahy) bútorüzlet teherszállító gépkocsijának vezetője nemrég tért vissza arról a Szovjetunióbeli kirándulásról, amellyel a nyitrai (Nitra) nyugat-szlovákiai bútorüzletek igazgatósága jutalmazta meg 1974 óla végzett kiváló munkájáért. Tóth István na­gyon szerény ember, de erről az útról, élménye­iről bármikor és bárki kérdezi, nagyon szívesen mesél. „Kicsit izgalmasan kezdődött! Bratislavából Ogyesszába indultunk, de a repülőgépen üzemza­var keletkezett. így pár órás késés után a Jalta melletti Szimferopolban szálltunk le. és onnan körülbelül 100 km utat autóbusszal tettünk meg. így érkeztünk meg Jaltába. Az itt eltöltött egy hét alatt annyi élményben volt részem, nem is tudom melyikkel kezdjem. Kultúrműsorral egybekötött hajókirándulások, a nap, a tenger és a fürdés . .. Felejthetetlen marad számomra az a Batumiban tett kirándulás, amely különleges kultúrműsorral végződött. Hogy miben volt különleges? A mű­sorban pingvinek is szerepeltek, bizony, sajnál­tam, hogy a család, a gyerekek nincsenek itt. Nagyon tetszett, hogy a fiatalok tisztelik, megbe­csülik az idős embereket, lépten-nyomon figyel­met tanúsítanak irántuk. Magatartásukból csak úgy sugárzik a szerénység, a hazaszeretet, az őszinteség és becsületesség. Nagyon jól éreztem magam, sok-sok új barát címét őrzöm. Szeretnék újra visszamenni, de most már a családdal, hogy ők is lássák, ők is érezzék, amit én: a szovjet emberek mindent megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat náluk.“ BELÁNYI JÁNOS Az Ifjúsági Utazási Iroda már több éve indít ún. Barátságvona­tot a Szovjetunióba. Az egyik ilyen Barátságvonat 1981-ben az ország 350 aktív pionírdolgozóját — élükön Vladimír Kubaiéval, a prágai Központi Pionírház dol­gozójával — vitte a Szovjetunió­ba. Ezen az utazáson én is részt vettem. A Vilnius—Leningrád— Moszkva útvonalon haladtunk. Vilnius, Litvánia fővárosa úgy maradt meg emlékezetemben. mint a múzeumok városa. A legnagyobb hatást talán Le­ningrád tette rám. Addig tudtam, hogy I. Péter cár alapította, hogy ma 4,2 miihó lakosa van, hogy jelentős iparközpont, de érzelmi kötődés csak: akkor, ott alakult ki bennem, amikor azok között a házak között járhattam, ame­lyekben valamikor Puskin, Ler­montov és Lenin is élt. Óriási hatással volt rám ez a város. Sosem felejtem el. KERTÉSZ LÍDIA NEM LEHET ELFELEJTENI L ^ J Dejcző Mária és Farkas Anna a szálkái (Salka) alapiskola tanítónői 1976-ban jártak először a Szov­jetunióban. Életük első külföldi útjára szívesen emlé­keznek vissza. Moszkva, Tbiliszi, Batumi, a Fekete­tenger partja ... csodaszép volt. A szovjet emberek vendégszeretete és az új barátok szívélyes invitálása végül is oda vezetett, hogy 1977-ben újból ellátogat­tak a Szovjetunióba. Vendéglátójuk, egy kedves grúz család végigkalauzolta őket Tbiliszin. Batumin, gon­doskodott a szórakoztatásukról. Kérdésemre, hogy mire emlékeznek vissza a leg­szívesebben, mindketten moszkvai élményeiket emlí­tik. Csodálatos volt. Moszkva a repülőgép ablakából. Még landolás után is úgy tűnt, hogy álmodnak. A szállodában kis idő múlva elaludtak, s reggel, mikor a szovjet himnusz hangjaira ébredtek, hirtelen nem is tudták, hol vannak. Csak akkor hitték el, hogy tényleg Moszkvában érte őket a reggel, amikor kitekintettek nyolcadik emeleti ablakukon és a város impozáns panorámája tárult a szemük elé. De nem lehet elfelejteni a kaukázus fenséges csúcsait sem, a helikopterutazást, a leningrádi fehér éjszakákat — amikor még este tizenegykor is fénye­sen süt a nap —, a Téli Palotát, a Szmolnijt, az Aurórát. . . S természetesen nem felejthetik el a jó Darátokat sem. Mindezt szeretnék tanítványaiknak is elmesélni. MAJERSZKY MÁRTON Tapasztalatcsere A Mindent az emberért mozgalom lehetőségei Nálunk, a töketerebesi (Trebi­­sov) járásban is fokozott figyel­met szentelt a nőszövetség a „Mindent az emberért’' mozga­lomban a földalap jobb kihasz­nálásának. A párt- és állami szervekkel együtt mi is részt vettünk a parlagon heverő föld­területek felkutatásában és a kerttelepek kialakításában. De ellenőrző munkát is végeztünk: megnéztük, valóban művelik-e, gondozzák-e bérlőik e kerteket. A tapasztalatok kedvezőek, s észrevehetően nőtt az önellátás zöldségből, gyümölcsből járá­sunkban. Ez év áprilisáig mozgalmunk 356 ha megmüveletlen termő­földet térképezett fel, ebből 270 ha-t a mezőgazdasági üze­mek hasznosítanak, 81 ha-t a kiskertészek szövetsége, 5 ha-t pedig magánemberek, szövet­kezeti tagok, ill. állami gazdasá­gok dolgozói. Statisztikai ada­tok ugyan még nem állnak ren­delkezésünkre, de azt tudjuk, hogy 27 ha-val nőtt a kerttele­pek területe, 15 ha-n öt új kert­telepet alakítottunk, s további 39 ha vár elosztásra, gazdára. Ez a szérvezett kertészeti tevé­kenység megkövetelte azt is, hogy járásunk területén két ker­tészeti szaküzletet nyissunk. Fi­gyelmünk arra is kiterjedt, hogy olyan tartalékokat keressünk, amelyekről eddig kevesebb szó esett. Nevezetesen: kiskerttulaj­donosokat kerestünk fel, akik kertjüket nem vagy csak alig művelték, s beleegyezésükkel bérbe adtuk telküket másoknak pl. Ladmovcében, Hrcelben, Brezinában stb. Sikerült gyara­­pitanunk az iskolakertek számát is. Ezek egyrészt a munkárane­­velést segítik, másrészt az isko­lai étkezde ellátását. A jnb taná­csa megegyezett a járási iskola­ügyi osztállyal, hogy minden tel­jes szervezettségű általános is­kola — néhány városi kivételével — kap kertet, amelyben zöld­ség- és gyümölcsszükségletük negyven-ötven százalékát meg­termelik. A gyermekintézmé­nyek esetében szintén így jár­tunk el, de ott a kertet az alkal­mazottak és a szülői tanács mű­veli. A szülői tanács segítségé­vel azt is megszerveztük, hogy a gyümölcsből befőtteket készít­senek télire, s vasárnap délutá­nonként még erdei gyümölcsöt is gyűjtöttek és tartósítottak. A pionírszervezétek hársfavirágot és csipkebogyót szedtek, a gye­rekek a tél folyamán Így majd ingyen kaphatnak teát a déli szünetben. Hogy a „Mindent az ember­ért" mozgalomban mennyi rej­tett tartalék van még, arra to­vábbi példáink is vannak. De­­regnyőn (Drahnov) a volt nemesi kúriában létesítettek óvodát, s ott sok a galamb. A helyi nő­szervezet és az óvodások szülei összefogtak, s kéthetenként egy-egy napon galambból ké­szül az ebéd. A szolgáltatások fejlesztése terén is kezdeményezően léptek fel szervezeteink. Olyan speci­alis tevékenységekre is ráirá­nyult figyelmük, amelyekre ed­dig nem vagy csak alig gondol­ták. A háztáji állattenyésztés so­rán új igény keletkezett: a kiter­melt hús tartósításának meg­szervezése. A sirníki hnb példá­val jár elöl: iparengedélyt adott egy lakosnak, aki másodállás­ban húskonzerválást végez, így a kitermelt baromfi-, disznó- és nyúlhúst a tenyésztők helyben feldolgoztathatják, a saját ház­tartásuk ellátásához ily módon is hozzájárulhatnak. Ez még csak egyedi példa, de megvan a mód rá, hogy mindenütt arra törekedjenek lakosaink, hogy ne vesszen kárba a megtermelt élelmiszer-alapanyagból semmi. A másik jó kezdeményezést a szolgáltatások terén a járási szolgáltató vállalat gálszécsi (Secovce) üzeme valósította meg: a környező települések la­kosságának megrendelésére el­végzik az udvarokon belüli jár­dák aszfaltozását és vállalják a kémények szigetelését. A gyermekintézmények háló­zatának fejlesztésében jó ered­ményeket ér el járásunk. A fal­vakban a beiskolázás mindenki számára adott. Városainkban vannak még problémák, ame­lyeket nem old meg a jelenleg épülő és a tervbe vett gyermek­­intézmények felépítése sem. Szükséges tehát, hogy mun­kánkkal előmozdítsuk az üzemi óvodák hálózatának fejlesztését is, hiszen az üzemeket érinti leginkább e kérdés megoldat­lanságának számtalan követ­kezménye. A terebesi vagongyár egy családi házat alakít át böl­csődévé és óvodává, a nagyka­­posi (Vef. Kapusany) JAS szin­tén így tesz. Mindez csak néhány példa arra, hogy ha egy mozgalmat tartalommal tud megtölteni egy-egy szervezet, mindannyi­unk hasznára válik elindítása. Igaz, azt is el kell mondanunk, hogy a többi érintett szerv és szervezet megértése nélkül alig­ha érhettük volna el céljainkat, de járásunkban mindez megvan, így munkánkon kívül ötleteink­kel és kezdeményezéseinkkel is segíthetjük életszínvonalunk mi­nőségi javítását. HELENA KIRÁC VARGOVÁ, az SZNSZ Töketerebesi Járási Bizottságá­nak titkára (nüTs)

Next

/
Thumbnails
Contents