Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-30 / 49. szám

LIBUSA MINÁCOVÁ, A SLOVENKA FŐSZERKESZTŐJE

A Proletárka évfordulójára

Az idén volt kilencven éve annak, hogy megjelent a Zensky list első száma és hatvan esztendeje annak, hogy napvilágot látott a Komunistka és a Proletárka. Újra kezembe veszem a tollat, és felütöm ama bizonyos piros könyvnek a fedelét, amelynek címoldalán arany betűkkel van fölírva a rég ismert szó: Proletárka.

Tíz éwel ezelőtt ennek az újrakiadásnak bevezetőjében felidéztem a Proletárka csaknem valamennyi rovatát, idéztem a cikkekből, megemlítettem néhány jelentős nevet. Mindenekelőtt azonban megkíséreltem időszerüsíteni, átadni örökét az akkori Slovenkának.

Aztán a szerkesztőségben sokszor fellapoztuk a könyvet, olvasóinkkal is többször elbeszélgettünk róla. Találkoztunk alkotóival, munkatársaival, terjesztőivel, egykori csodáiéival azon az ünnepi ülésen, amelyet a Szlovákiai Nöszövetség Központi Bizottsága rendezett Vrútkyban. Ott mindent felidéztünk, amit csak tudtunk, amit megtudhattunk róla. amíg olyannyira közel nem került hozzánk! A következő kilenc év alatt lapunkban sokszor írtunk róla. Ihletett bennünket.

Ezért is lesz a Proletárkának a nőkről és családjaikról való sokoldalú gondoskodása mai eszmefuttatásom témája. Igyekszem megkeresni benne a példát, akár a hatvan esztendő előttit, mindannyiunk számára. Igyekezni fogok újságírói munkánkhoz is megtalálni benne azokat az elméleti és gyakorlati útmutatásokat, amelyek ma alátámaszthatják a nő és a család marxista leninista értelmezését a fejlett szocialista társadalomban.

A Proletárka hatvanadik évfordulója alkalmából — első száma 1922. november 16-án jelent meg, az utolsó 1927. június 15-én — december másodikán ünnepli ülést tartottunk. Ezen még plasztikusadban az előtérbe került a Szlovákiai Nőszövetség piolitikai-nevelö munkája, legújabb munkaformái, amelyek az utóbbi tizenkét év folyamán, a mind tudományosabb megközelítés révén következetesebbek és alapiosabbak lettek. Átfogják életünknek csaknem valamennyi területét, ahol nők dolgoznak. Folyóiratunkkal karöltve jelentős mértékben befolyásolják a nők aktivitását mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a tudományban, a művészetben, a kultúrában, az új szocialista nemzedék nevelésében, a jelenkori bel- és külpolitikában, a békepolitikában, egyszóval egész éfetünkben.

Ha egy pillantást vetünk a Proletárka tartalmára, látjuk, hogy a Slovenka mint a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának sajtóterméke, nagyon konkrétan törekszik arra, hogy hasábjain elmélyítse a proletár asszonyok eme első kommunista folyóiratának örökét, azt a lelkesedést, mellyel hajdan igyekezett a nőket megnyerni az új, szocialista világ eszméjének, azt a gyűlöletet minden iránt, ami a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban összetörte a proletár asszonyok boldogságát. írásainkban mindez megalkuvás nélküli magatartásunk forrása.

A Proletárka első számának — de későbbi éveinek is — krédója abban gyökeredzik, hogy a nőket a munkára, az új társadalomnak akarta nevelni. Felfegyverezni őket arra a harcra, amelyet a burzsoá társadalomban a nőkről vallott embertelen nézetekkel és bánásmóddal kellett megvívniuk. A világ minden részében százezreket számláló proletárok családjában szólítja őket, amire a következőket írja: „A világ egyik sarkától a másikig, a tengerektől a tengerekig húzódik a proletárok összekulcsolt kezeinek lánca, ők azok, akik vörös zászlók alatt az egyetlen igazságot követik, a vezérlő gondolatot: egyesült erővel építeni a gazdasági szabadság jobb világát."

Nem emlékeztet ez bennünket valamire? Nem emlékeztet ez bennünk sok-sok cikkünkre, amelyet a háború, a felszabadulás után írtunk a Pravdában, a Predvojban, a Nővé slovo-ban? A vezércikkekre, a riportokra, amelyeket az utóbbi tizenkét év alatt s ma publikálunk a Slovenkában? Igen, ez ugyanaz a forradalmi pátosz, ugyanaz a forradalmi töltés, ugyanaz az odaadás a szocializmus ügye iránt, csakhogy akkor ezért börtön járt, ma pedig szabadon szólhatunk. Ezrek olvasnak bennünket, ezrek egyetértenek velünk, és velünk együtt szeretnék előbbre vinni a világ dolgát.

Ha mi ma. a Slovenkában, a gazdasági rovatban a brigádokról és a szocialista munka hőseiről írunk, ha aláhúzzuk a minőséget, hatékonyságot, szakképzettséget, műveltséget, a munkához való új szocialista viszonyt, a közösségért viselt felelősséget, ha arra tanítjuk a nőket, hogy kritikusan vegyék a szerteágazó szolgáltatásokat nos, akkor a Proletárka sem volt a maga idejében igénytelenebb. Már akkor, hatvan évvel ezelőtt a szabad idő jobb kihasználásáról, az idő beosztásának művészetéről ír. Arról, hogy ha a gazdasszony a házimunkát időben célszerűen elosztja, lesz ideje a gyermekeire, az olvasásra és a munkásmozgalomra is.

A Proletárka a nőt a család lelkének tartja. Állítja, hogy sokban tőle is függ, hogy miként gondolkodnak a proletár tömegek s mennyire tudják magukat feláldozni a társadalom érdekeiért. Az önnevelésre folyóirattal, könyvvel — írja a Proletárka — vagy brossútával. színházzal, gyűléssel, a munkás feleségének mindig kell tudni időt szakítania, s annyit, amennyi erre a célra szükséges.

Ha ma arról írunk, hogy s mint tölti ki a nők idejét a munka, a kultúra, a politika, a művészet, a sport, úgy mindez akkoriban is visszatükröződött a Proletárka szerény, de sokatmondó rovataiban. Ezeket írásaival többnyire a főszerkesztő, Barbora Rezlerová-Svarcová és néhány munkatársa töltötte meg. A háztartás, a nö- és pártszervezetek, a munkásnö vagy a szegényparaszt asszonyok munkája, az anyáról és a gyermekről való egészségügyi gondoskodás, honi és külföldi hírek — ezek voltak a visszatérő témák. Magukba foglalják nemcsak a közgazdasági gondolkodás gyakorlati iskoláját, hanem a szociális politikát és új felfogásban az egészségügyi felvilágosítást is.

A közgazdasági gondolkodás céljai és a család kommunista szellemben történő nevelése, úgy látszik, a Proletárkában nem esett messze egymástól. Ez a folyóirat első cikkétől az utolsóig nagy súlyt helyezett a család valamennyi tagjának kommunista nevelésére. Baruska Rezlerová-Svarcová egyik cikkében írja:

„A nemzetek fejlettségét és az egyes ember műveltségét aszerint ítélhetjük meg, hogy hogyan bánik a növel."

Ilyen volt a Proletárka alkotóinak nézete, amellyel a nők tudatát és politikai-társadalmi szemléletmódját formálták. A Proletárka ebben a szellemben foglalkozott rendszeresen az ateista neveléssel is, szólította a nőket a munkás-testnevelési egyletekbe, vezette őket mind távolabb a klerikalizmustól és férjüket az alkoholtól.

Mindez különös hangsúlyt kap a Slovenkában is. Éppen úgy, mint a Proletárka, tanáccsal szolgál a nőknek jogi. orvosi, technikai, tudományos, művészeti, pedagógiai, politikai kérdésekben, s mindenkor úgy, hogy a nő harmonikus lényét tartja elsősorban szem előtt.

A Proletárka propagandája a témaválasztásban részben arra is irányult, hogy bevonja a nőket a politikai történésbe és a közéletbe, különös tekintettel a békepolitikára. Minden információ, amely a hazát és a világot érintette, szinte törvényszerűen ötvöződött jól átgondolt belpolitikává és külpolitikává ebben a szerény folyóiratban, mely céljaiban és eszméi cen oly nagy volt, s a maga idejében oly harcos és forradalmil A Proletárka tájékozottsága a haladó és mindenek előtt a szocialista világot illetően zsurnalisztikánkban jóformán példátlan. A Slovenka ebből a hagyományból kiindulva — főleg az utóbbi tizenkét esztendőben — hasábjain rendszeresen tájékoztat a nők életéről a különböző országokban, de elsősorban a szovjet nők életéről.

Az irodalom, a kultúra és a művészet nevelő hatását a nö személyiségének fejlődésére a Proletárka az újságírói munka elengedhetetlen, szerves részének tartotta. A Proletárkában, éppen úgy, mint a mai Slovenkában, neves művészek írásai jelentek meg, részletek irodalmi alkotásokból, és természetesen az olvasók visszhangja is. Ezek bizonyítják, hogy az irodalom és a művészet nagy hatással van a szocialista ember fejlődésére. És így csak természetes, hogy az akkori proletár kommunista nő személyiségének formálásához jelentős mértékben járultak hozzá olyan személyiségek, mint Klement Gottwald, Peter Jilemnicky. Ladislav Novomesky, Jaroslav Hasek, Václav Chlumecky.

Hiszen Klement Gottwald már Banská Bystricában, később Vrútkyban és mint a Hlas fudu, a Spartak szerkesztője is az ébredő szlovák proletár irodalmat az eszmei befolyásolás jelentős eszközének, tolmácsolójának tartotta. Ismerte Urx véleményét is, aki így mondta: „A költemény, a dráma, a színház előkészíti a szíveket és az elméket! Az elmélet és a valóság egyesíti őket!"

S így természetes, hogy a Proletárkában nemcsak szépirodalmat, hanem kisebb folytatásos színjátékokat, egyszerűbb életképeket is találunk, amelyek drámaiságukkal erős hatással voltak az olvasókra. Találó párbeszédekben világosan megmutatják, hol van a proletár asszonyok, gyermekeik, férjük helye az életben, az akkori világban.

A jövő év elején emlékezünk meg a Munkaérdemrenddel kitüntetett Slovenka indításának harmincötödik évfordulójáról. Az évforduló kínálja az alkalmat, hogy az ember megkísérelje felmérni, a Slovenka, a Proletárka folytatója, miként formálja a szocialista társadalomban élő nő személyiségét. A Slovenkának sok ezernyi hű olvasója van a falvakban és városokban, és sikerült megnyernie az ifjú nemzedék rokonszenvét is. Ma a Szlovák Szocialista Köztársaságban a Slovenka a legnagyobb példányszámban megjelenő képes folyóirat. Azért is. mert az utóbbi évtizedben a proletárka példája nyomán feladatának tartotta, hogy elsősorban politikai folyóirat legyen, a szó legnemesebb értelmében. Megnyerni a kommunista párt politikájának a nőket és családjukat, a legsokrétűbb és a legvonzóbb módon — ez a feladata, küldetése ma és a jövőben. Haladni a fejlett szocialista társadalom útján és annak magaslataira emelni a dolgozó nőt.