Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-23 / 48. szám
^családi kör Tanuljunk tanulni! A tudományos és műszaki forradalom száguldó tempójú korában élünk. Az egyes tudományágak rohamos fejlődésnek indultak, új tudományágak keletkeztek, mint például az űrbiológia, és az ismeretek terjedelme egy-egy tudományágon belül egyre rövidebb idő alatt kétszereződik meg. Vannak a tudománynak olyan ágazatai, melyekben az ismeretanyag szaporodása olyan nagy méreteket ölt, hogy egyetlen évtized alatt az adott tudományág ismeretanyaga annyival bővül, mint régebben egy évszázad alatt. Az ismeretgyarapodás valóságos explóziójának, robbanásszerű hatványozódásának vagyunk tanúi. A pedagógia szakemberei világszerte komoly probléma megoldásán töprengenek: mennyi is lenne és mi lenne az az optimális és feltétlenül szükséges ismeretanyag, melyet az egyes tantárgyak keretében mindenkinek az iskolai oktatás folyamán kellene elsajátítania. Komoly felelőséggel járó feladat az optimális tananyagszelektálás, annak eldöntése, mi is kerüljön az iskolai tananyagba egy-egy tudományágból, az illető tudományágnak megfelelő, kellő módon redukált iskolai tantárgy tantervébe. A tudományos ismeretek azonban szinte napról-napra szaporodnak, s ezért nyilvánvaló, hogy napjainkban a tanulást senki sem tekintheti befejezett folyamatnak. Aki lépést akar tartani a korral szakmai felkészültsége területén, annak szinte egész életében újabb és újabb tanulmányokat kell folytatnia, hogy a hivatásával összefüggő tudományágak legfrissebb ismereteivel felvértezve végezhessen eredményes munkát. A tanulás tehát napjainkban minden egyes korosztály állandó, folyamatos feladatává vált. Ezrek és ezrek töltik szabad idejük nagy részét tanulással még középvagy főiskolai tanulmányaik befejezése után is, mivel különféle formában megszervezett továbbképző tanfolyamokon egészítik ki szakmai ismereteiket. Nem véletlen tehát, hogy a neveléstudomány és a pszichológia világszerte foglalkozik a tanulás egyéni (individuális) formáinak pedagógiai és pszichológiai jellegű problémáival. Maga a tanulás ugyanis, még az általános és középiskolás korú diákok esetében sem jelenti csupán azt, hogy a diák meghallgatja tanítója, tanára előadását. A legjobb oktatási módszerek alkalmazásával, az audiovizuális segédeszközök igénybevételével megtartott tanítási óra sem teszi lehetővé azt, hogy a diák azonnal, az óra keretében sajátítsa el az egész tananyagot. A tanítási órának tulajdonképpen soha nem is ez a fő célja. A tanár a tanítási órán a tananyag kellő motivációja által, a nehezebb tananyagrészek részletesebb megmagyarázásával elsősorban a diákok érdeklődését kívánja felkelteni, magyarázatával átsegíti a diákokat a tananyag buktatóin, s a jó tanár tulajdonképpen nem is „szájbarágó", nem kész adatokkal szolgál, hanem kellő aktivitást, kezdeményezőkészséget, értelem, emlékezet-, figyelem- és önállóság-fejlesztési alkalmat biztosít a diák számára a tananyag megértéséhez, elsajátításához, bevéséséhez. Az oktatás folyamata köztudomásúan háromtényezös folyamat: a tanár és a diák között lebonyolódó interakcióból (kapcsolatteremtésből) áll, s a folyamat egyáltalán nem elhanyagolható harmadik tényezője a tananyag. Az új ismeretek rögzítése, igazi elsajátítása tulajdonképpen a diák önálló tanulása keretében történik. A pedagógiai gyakorlat világszerte — sajnos, nálunk is — azt mutatja, hogy a pedagógusok nem szentelnek kellő figyelmet a diákok otthoni, egyéni tanulása megszervezésének, e tanulás különféle problémái megoldásával kapcsolatos kérdéseknek. Az egyéni tanulás lélektani tényezőinek vizsgálatával foglalkozott hosszabb időn át Bargyin szovjet pszichológus, aki megfigyelései alapján megállapította, hogy a pedagógusok nagy többsége a tanítási órákon elmulaszt egy döntő fontosságú mozzanatot: nem ad utasítást, tanácsot, segítséget a diákoknak a tananyag otthoni racionális elsajátításához. A pedagógusok többsége nem figyelmezteti a diákokat a lényeges és kevésbé lényeges vagy lényegtelen tananyagrészek közti különbségekre, azokra a módszerekre, körülményekre, esetleg „fogásokra", melyeknek alkalmazásával, figyelembevételével könnyebbé válhat az új ismeretek otthoni elsajátítása még a gyengébb tanulók számára is. A pedagógusoknak ezt a mulasztását elsősorban a gyengébb tanulók sinylik meg, mivel Bargyin megfigyelései alapján lényegesen több volt a bukott tanuló azokból a tantárgyakból, melyeknek tanítói az otthoni ismeretelsajátítással kapcsolatban semmiféle tanácsot, útbaigazítást nem adtak. Persze naiv dolog lenne feltételezni, hogy az eredményes individuális tanulásnak van valamiféle általános, mindenki számára érvényes „receptje". Köztudomású, hogy az eredményes tanulás a szellemi képességeken kívül nagy akaraterőt követel meg. Vannak azonban olyan általános, többnyire pszicho-higiéniai követelmények, melyeknek betartása megkönnyíti és eredményesebbé teszi a tanulást, s melyeket — sajnos — sokan azok közül, akik tanulnak, nem vesznek figyelembe. Tekintettel arra, hogy nálunk is szinte minden családban időszerű a téma — hiszen általános, közép- vagy főiskolás tagja szinte minden családnak van (nem beszélve a munkájuk mellett felnőtt korban tanuló családtagokról) —, talán indokolt, ha röviden áttekintjük a pszicho-higiéniai követelményeket. Az eredményes tanulás elengedhetetlen alapfeltétele a jó közérzet, ennek érdekében nem mellékes, hogy milyen környezetben tanulunk. Lehetőleg otthonunknak mindig ugyanazon helyiségében tanuljunk, mégpedig olyanban, amelyben tisztaság és rend uralkodik, elő vannak készítve a tanuláshoz szükséges segédeszközök, megfelelő a helyiség hőmérséklete és világítása. Rendetlen környezetben, hidegben vagy hőségben, gyengén megvilágított helyiségben tanulni nem lehet. A jó közérzethez hozzátartozik a helyes, mértékletes táplálkozás is, mely a tanulásra is befolyással van. Fáradtság esetén zuhanyozás vagy rövid séta a friss levegőn előzheti meg a tanulást, az idegrendszerre átmenetileg serkentőleg ható gyógyszerek szedése nem ajánlatos, mert idővel szokássá és az idegrendszerre károssá válhat. A tanulás idejének helyes megválasztása sem közömbös tényező: legalkalmasabbak a kora reggeli és a kora délutáni órák. Fontos a tantárgyak sorrendje is. Először a nehezebb, majd a könnyebb tantárgyakat tanuljuk. Az idegen nyelveket, a természettudományi és egyéb tantárgyakat felváltva tanuljuk, tehát pl. angol nyelv után fizikát, azután szlovák nyelvet, majd matematikát stb. Fö követelmény a figyelemösszpontosítás is. Tanulás közben tehát mással ne foglalkozzunk. Nem lehet pl. egyszerre enni és tanulni, vagy elmélyülten zenét hallgatni és tanulni. Ez feltétlenül a figyelem szétforgácsolódásához vezet. Az újságolvasást sem lehet a tanulással váltogatni. Félóránként, óránként 5—10 perces szünetet tarthatunk a tanulásban, de ezt a szünetet lehetőleg ne töltsük ki egyéb jellegű szellemi tevékenységgel. Pszicho-higiéniai szempontból elsősorban a csendes tanulást ajánlhatjuk, hiszen így nem merülnek ki a hangszalagok. A hangos tanulás indokolt az idegen nyelvek esetén, amikor a szavak, kifejezések megtanulásával egyidejűleg a helyes kiejtést, hanglejtést, szó- és mondathangsúlyt is gyakoroljuk. Tanulhatunk hangosan akkor is, amikor már a fáradtság jeleit észleljük magunkon, de még nem hagyhatjuk abba a tanulást. Ilyenkor a hangos tanulás csökkentheti a fáradtság érzését. Köztudott, hogy csendben, magunkban egy-egy megtanult szöveget gyorsabban átismételhetünk, mintha minden egyes szót hangosan kiejtve mondanánk. Még a vizsgára készülés idején is lehetőleg egyedül tanuljunk, a csoportos tanulásnak elsősorban egy-egy anyagrész közös átismétlése alkalmával van értelme. Ami a megtanulandó anyagmennyiséget illeti, kétféle módszerrel tanulhatunk: a parciális és a totális módszerrel. Ha rövidebb szöveget kell megtanulnunk, előnyösebb a totális módszer alkalmazása, tehát az egész szöveg többszöri elolvasása, majd elismétlése saját szavainkkal, a mondanivaló lényegére szorítkozva. Ez a módszer hosszú szövegek tanulásakor nem célravezető. Ilyenkor alkalmazzuk a parciális módszert, a szöveg néhány bekezdését tanuljuk meg egyszerre, s amikor az egyik részt már megtanultuk, áttérünk a második, harmadik, s további részekre. Az egyetemi tanulmányokat folytatók tanulásával kapcsolatban még két jótanács: 1. Tanuljunk meg a racionális jegyzetkészítést! Többszáz oldalnyi szövegeket betanulni, bemagolni lehetetlen. Nincs is rá szükség. Ki kell jegyzetelni a lényeges részeket, a fontos definíciókat szó szerint átvenni a jegyzetbe is, de a magyarázó szövegeket a gyakorlott jegyzetkészítö már csak jelszavasán írja be jegyzetébe, s egyegy szóról, kifejezésről egész oldalak jutnak majd eszébe annak, aki a tankönyvet végigolvasta. Nyilvánvaló, hogy a jegyzet bemagolása nem elég annak, aki az egész tankönyvet legalább néhányszor el nem olvasta. A jegyzetkészítés meglehetősen időigényes és egyáltalán nem könnyű munka, de megéri a fáradságot. 2. A vizsgákra készüljünk fel nyugodtan, jó időbeosztással, mindennemű sokkos idegállapot előidézése nélkül. Ez többek közt azt jelenti, hogy például egy február eleji egyetemi szigorlatra nem január utolsó hetében kezdjük el a felkészülést. Természetes, hogy jóval előbb, lehetőleg harmonogram szerint, a napi „adagot" pontosan megtanulva, az előző részeket állandóan ismételve. A vizsga előtti napok normális életrendjét is őrizzük meg. Ha idejében kezdtük a felkészülést, az utolsó napokban sem kell kapkodnunk, idegeskednünk, éjszakáznunk, nem válunk étvágytalanná, búskomoná, életúnttá, hanem a jól végzett munka tudatában indulunk a vizsgára. Nos, röviden tán ennyi az eredményes tanulás „titka". Aki tanul, annak tudatosítania kell, hogy a tanulás kitartást, erős akaratot és szorgalmat igénylő, méghozzá nem is könnyű munka. De szellemi gyarapodásunk olyan kincs, melyet soha senki nem vehet el tőlünk. Ezért hát kívánunk mindenkinek: Jó tanulást! SÁGI TÓTH TIBOR (nöio)
