Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-23 / 48. szám
Versenyezzen velünk a barátsággyűrűért! Mindössze 19 esztendei békés alkotó munkára volt lehetősége a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének a Nagy Honvédő Háború kitöréséig. Tizenkilenc év egy ember életében sem sok, hát még egy ország életében, amely olyan társadalmat épített, amilyet az emberiség történelme gyakorlatban még nem ismert! A tizenkilenc esztendő azonban meggyőzően igazolta az új alapokon nyugvó társadalom létjogosultságát. A feudalista csökevények megszüntetése mellett a Szovjetunió Kommunista Pártja megszüntette a nemzetek és nemzetiségek közti egyenlőtlenséget is. Olyan nemzetek kaptak irodalmi nyelvet és ábécét, amelyeknek sosem volt, s nyelve is sorvadt már. A tizenkilenc év elég volt ahhoz, hogy — a kezdeti gazdasági elszigetelés ellenére — a Szovjetunió a harmincas évek végén kereskedelmi partnerévé váljék a legfejlettebb kapitalista államoknak. Politikai ereje pedig odáig nőtt, hogy a Nemzetek Ligájában meghatározó szerep jutott neki. A fasizmus terjedésének megállítására azonban nem volt elég ereje. Ennek több oka is volt, a legfőbb, hogy több ország politikai vezetése is fasizálódott, jóllehet nem mindenütt vette át a fasiszta párt az irányítást. A nyugati nagyhatalmak — elsősorban az európaiak: Franciaország és Nagy-Britannia — érthetetlen politikai és hadászati dilettantizmussal figyelték Németország fegyverkezését, expanzív szándékait. Különösebb diplomáciai lépések nélkül nézték végig Ausztria bekebelezését, majd az ö beleegyezésükkel született meg a müncheni döntés Csehszlovákia feldarabolásáról. Lengyelország a szövetségesük volt, kölcsönös segítségi szerződés volt érvényben közöttük, mégsem álltak mellé a hitleri fasizmussal szemben vívott harcában. Ugyanakkor sem Csehszlovákia, sem Lengyelország burzsoá kormánya nem fogadta el a Szovjetunió által felkínált segítséget. A Szovjetunió magára maradt a fasizmus ellen, a békéért vívott harcában.' Ä lenini békepolitika szellemében a szovjet kormány még egy utolsó kísérletet tett népe békés életének megőrzésére: 1939. szeptember 28-án aláírta Németországgal az országhatárokat pontosító egyezményt, valamint meg nem támadási egyezményt kötött Hitler fasiszta államával, majd folytatta a fiatal szovjet állam békés építését. A hitleri Németországnak valójában azonban egyetlen nagy ellensége volt, a Szovjetunió. Még Mussolini fogalmazta meg a fasizmus születésekor, hogy számára és ideológiája számára is egyetlen cél a szent: a kommunizmus eltiprása. Hitler fasizmusa sok mindenben különbözött Mussoliniétól, a fö célban azonban teljes összhangban voltak. Még egy év sem telt el a Szovjetunió és Németország között megkötött egyezmény aláírásától, amikor a német generalitás Hitlerrel a keleti frontvonalakat beszélte meg. 1940. július 31 -én Hitler bejelentette, hogy a Szovjetunió elleni támadást 1941 tavaszán kezdi meg. 1940. augusztus 9-én már ki is adta az irányelveket, hogyan kell előkészíteni a lengyelországi területeket, hogy azok a Szovjetunió elleni támadás bázisa lehessenek. Minden történelemkönyvben megtaláljuk az adatokat: 1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor Németország hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. A 19 esztendős szovjet államra 190 német divízió rontott. 3550 tank és 3900 repülőgép állt a német hadvezetés rendelkezésére ekkor. A német csapatokat 12 román divízió és 10 hadtest támogatta, Finnország 18 divízióval segítette a hitleri csapatokat. Egy nappal később Hlinka Szlovákiája üzent hadat a Szovjetuniónak, két divíziót és egy hadtestet bocsátva Németország rendelkezésére, a horthysta Magyarország pedig június 27-én vette fel a harcot a németek oldalán 3 hadtesttel. 1945. május 9-ig szinte minden napot külön lehetne jegyezni. Addig a napig, amikor a szovjet csapatok Berlinből fordultak vissza, hogy Prága népének segítsenek leverni az utolsó, még védekező, gyilkoló fasiszta csapatokat. Addig a napig, amikor a világ minden rádióadója bejelenthette: vége a háborúnak, Prágában az utolsó német egységeket is leverték. 22 millió szovjet ember halt meg országa szabadságáért, a világ békéjéért. N iabuor nuer nő. Házasodni akar. Gondolataiba mélyedve, mereven tekint az afrikai szavanna végtelen messzeségébe; arca rezzenéstelen, magas szálfaegyenes alakja is mozdulatlan. Nem férjről ábrándozik azonban, mint gondolnánk; jövendő feleségét képzeli maga elé. Niabuor joggal gondolhat feleségre, mert meddő, és ezért a nuer közösség igazi férfinak tekinti. Miután meddősége kiderült, s egyenjogúsították; az évek során elegendő marhát gyűjtött össze ahhoz, hogy kifizethesse egy menyasszony vételárát, s még kellő létszámú saját csordája is maradjon, megengedheti magának a házasságot és a családalapítást. Úgy gondolnánk, ennek biológiai akadályai vannak, de a nuereknél az ilyen nehézségek áthidalhatók: Niabuor megegyezik majd valamelyik férfirokonával, hogy ejtse teherbe az ő feleségét is, s az így született gyermekek az ő nevét fogják viselni; apjuknak fogják szólítani, és ugyanolyan tisztelettel és megbecsüléssel fognak bánni vele, mint ahogy egy férfi családfővel illik. Niabuor később talán új feleségeket is magához vehet. Jóvátétel marhákkal Niabuor népe, a négyszázezer főnyi nuer törzs szarvasmarhatartással foglalkozik; csaknem százezer négyzetkilométeres területet népesítenek be a Fehér-Nflus vidékén, Oéi-Szudánban. A táj képe egyhangú errefelé; az esős évszakban mellig érő fű borítja a földet, és a folyók áradása az agyagos talajt mocsártengerré változtatja. Aztán eljön a szárazság — ilyenkor vonulnak a nuerek marhacsordáikkal a vízparti legelőkre. Amikor újra megérkezik az eső, a csordákat visszaterelik száraz, magasan fekvő falvaikba. A nuerek és hosszú szarvú marháik mondhatni szimbiózisban élnek együtt: marháik nélkül a nuerek nem maradhatnának fenn. Az állatok látják el őket tejjel, hússal és vérrel (ami a nuer konyha számára ugyancsak fontos alapanyag); bőrükből takarót készítenek, szarvukból szerszámokat faragnak; a farokszőrből dísztárgyakat készítenek, a szárított tehéntrágya pedig kiváló tüzelőanyag. A trágyahamu fogkrém és kozmetikai szer, a marhák vizeletével a bőröket cserzik. A marha fizetőeszközként is szolgál, a fontosabb rituális események elmaradhatatlan kelléke is. A férfiak születésükkor gyakran kapják valódi nevük mellé még egy ökör nevét is — nem csoda hát, hogy a beszélgetések is minduntalan az ökrökre terelődnek. A férfiak verseket költenek, dalokat énekelnek a marhákról, erejüket és ügyességüket idegen marhák elkötésével bizonyítják, feleségüket marhákért vásárolják. A vételár rendszerint harminc-negyven szarvasmarha; azért ilyen magas, mert a házasság révén a vőlegény nemcsak feleséget kap, hanem egyben törvényes előjogot szerez minden gyermekre is, akit a felesége valaha is a világra hoz, beleértve azokat is, akik esetleg más férfitól származnak. Márpedig minden nuer férfi annyi gyereket, különösen fiút szeretne, amenynyit csak lehetséges; minden fiúgyermek erősíti a családot, amelynek virágzása egyben minden nuer férfi személyes biztonságérzetének alapja. A nuer társadalomban nincsenek osztályok; lényegében nincs munkamegosztás és a vagyoni különbségek is elenyészőek. Nincs sem központi politikai szervezetük, sem államrendszerük; csak a rokonság. A Nagy Honvédő Háborúról Roman Karmen készített filmsorozatot, eredeti filmdokumentumok felhasználásával. archív-felvételek KÉRDÉSÜNK: Mikor fejeződött be a sztálingrádi csata, ahol a német hadsereg az első, döntő jelentőségű vereségét szenvedte? 1942. október 10. 1943. február 2. 1944. március 18. Megfejtéseiket a lap megjelenésétől számítva hat napon belül postázzák címünkre: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20.
