Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-16 / 47. szám
ügyes kezeky A Garam mentén járva minduntalan Kicsindre (Malá nad Hronom) irányítottak bennünket: ott még ma is szőnek az asszonyok, sok a szép tarka vászon. A kicsindi szövők ügyességét régebben is számon tartotta a környék. Aki csak tehette, ha ismerőse vagy rokona volt az ottani szövő asszonyok között, segítséget kért tőle. A nehezebb szövésű mintáknál, a négy, tizenkét nyüstös vásznaknál a fonal felvetéséhez ugyanis nem értett akárki. Kicsinden viszont sokan tudták nemcsak a sima, két nyüstös, takács mintás törülközők, kenyérruhák fortélyait, hanem a bonyolultabbakét, még az aprólékos munkát igénylő felszedett csikók szövését is ismerték. Mihalík Ernöné Jarábek Vilma sok vászna között is a legféltettebb darab egy ilyen „főszedett" abrosz, széles piros csíkjaival. Örökség, még a nagyölvedi nagyanya kelengyéjéből. Tehát a múlt századból. Vilma néni is megtanulta a szedett csík szövését az édesanyjától. Mert hát aki szépet akar, legjobb, ha maga fog hozzá. Takács nem vállalt szívesen összetettebb mintájú szőtteseket, mert készítésük lassú, nem kifizetődő. Az ünnepi abroszt, kelengyéje legszebb darabjait ki-ki maga készítette, s ha egyedül nem boldogult, segítséget kért pl. a fonal felvetéséhez a legügyesebb szövőktől. Takácsnál inkább csak egyszerű, sima szövésű, köznapra való használati darabokat, törülközőket, szakajtókendőket, zsákokat rendeltek. Vilma néni százéves felszedett abrosza, amely képünkön is látható, három szélből van öszszedolgozva. A széles piros csíkok egyenletesen befedik az egész felületet. Ilyen gazdag mintázatú szőttest manapság már csak azért is nehéz készíteni, mert nincs elég és megfelelő piros fonal. Vilma néniék az 50-es évekig, amíg rendszeresen dolgoztak az édesanyjával, Ruzomberokból rendelték a pamutot, a fehéret és a tarkát, a pirosat is. Egyszerre 15—20 kilót. Sokkal szebbet és tartósabbat küldtek, mint amilyenhez a környéken Érsekújvárban (Nővé Zámky) vagy Párkányban (Stúrovo) juthattak. Édesanyja nagyhírű szövötudományát Nagyölvedről (Veiké Ludince) hozta magával, ahol az egész család értett a takácsmesterséghez. Vilma néni szerint Kicsinden nem nagyon volt még szövőszék, a 20-as évekig sem, és mindössze egy takács dolgozott a faluban. Ám édesanyja szép munkáival és kelengyéje gyönyörű darabjaival felkeltette a kicsindi asszonyok érdeklődését. Sokan elmentek hozzá tanulni. Kezdetben még olyan kevés volt a szövőszék is, hogy egymástól kölcsönözték. Később már a kicsindieket hívták más falukba (Bénybe (Bína), Kövesdre (Kamenica n/Hronom)| a fonalat felvetni. Ügyes szövőasszony volt a kiskeszi Hegedűs Etel, aki pár évvel Vilma néni édesanyja után jött a faluba férjhez. Ő még szívesebben foglalkozott a szőni akarók tanításával. Nagy kár, hogy a 20-as évektől felgyűlt sok szép szőttesből mára sok háznál alig maradt mutatóba néhány darab. A háború óriási pusztításokat végzett a vászonneműekben is. Vilma néni szekrénye azonban szerencsés kivétel. Polcok roskadoznak a nagyobb és kisebb abroszok, törülközők, lepedők súlya alatt. „Van lepedőm, ami még vizet sem látott" — mondja elégedetten a gazdájuk. Jutott szőttes a gyerekek háztartásába, s jut majd még az unokákéba is. Abroszai három szélből öszszedolgozottak, fehér vagy piros csipkebetéttel. Négy és tizenkét nyüstösek, változatos mintákkal. Kár, hogy ezek nevét már nem tudja Vilma néni. Csíkozásuk nagyon egyszerű, mértéktartó geometrikus vagy virágcsillag mintával. A törülközőkre, kenyérruhákra egy-két csík jut az eijyik szélre. Alája keresztszemes öltéssel a monogram, esetleg a készítés éve. Összegyűjtöttünk egy csokorra való csíkmintát ezekről a kendőkről, törülközőkről. Szálánvarrott öltéssel — amely a szőttes mintáját híven utánozza — jól kivarrhatók. KOCSIS ARANKA
