Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-16 / 47. szám

imone de Beauvoir így fogalmazta meg: „Az öregeket illetően társadalmunk nemcsak hibás, hanem egyenesen bűnös is.”

S ha az idősek kérdése napjainkban problémákat vet fel, a következő században már drámai válságokat okozhat. A világ lakossága gyors ütemben öregszik azzal párhuzamosan, hogy a születési arányszámok csökkennek, a várható életkor viszont növekszik. Számítanak rá, hogy világszerte a 85 évesek, és annál idősebbek arányszáma az 1970. évi 291 millióról 2000-re 600 millióra növekszik. Európa is része ennek az irányzatnak: 50 éven belül a nyugdíjasok száma majdnem megkétszereződik. 1

Az Egyesült Államokban a 65 évnél idősebb lakosság 2020-ra majdnem megkétszereződik, az 1976. évi 22,4 millió főről 43 millióra emelkedik a Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint. A növekedés nagy része — 9,6 millió — a következő évszázad második évtizedére tevődik, amikor a második világháború utáni nagy gyermekáldás idején született generációbeliek elérik a 65. életévet. A várható hatás olyan lesz, mint amikor a XIX. század végén és a XX. század elején a kivándorlók hatalmas áradata zúdult Amerikába.

Már most foglalkoznak azzal, hogyan lehet a legkedvezőbben megoldani az idősek problémáit. W. H. Auden ezeket írja: „Az időseket lelkiismeretűnk félreállítja, mintha kellemetlen poggyászt jelentenének”, de a mostani helyzetben még ez is egyre nehezebbé válik.

Az angol Age Concern szervezet megállapítása: „Az idősek képezik társadalmunk legszegényebb rétegét”. A helyzet rosszabbodására kell számítani, amikor a tervezett jóléti kiadáscsökkentéseket megvalósítják. Mihelyt takarékossági okokból bezátják az öregek számos otthonát, egészséges, de otthontalan férfiak és nők árasztják majd el a kórházak geriátriai osztályait.”

Franciaországban a nagyarányú erőfeszítések a születési arányszámok növelésére lényegében az idősek elleni propagandakampánnyá fajultak. Egyes demográfusok azt jósolják, hogy amennyiben nem születik több gyermek az országban, az idősek hazájává válik Franciaország. Kormányozhatatlan lesz, és összeomlik a termelékenység visszaesése miatt. Egy másik szakértő feltűnő pártossággal így foglalja össze az 50 év múlva várható európai népesedési irányzatot: ,,18 koporsó 10 bölcsővel szemben”.

„Félredobjuk az embereket mint a használhatatlanná vált ócska autóinkat” — mondja egy antropológus. A cinizmus és az elhanyagolás az úgynevezett gerontofóbia része: az emberek visszariadnak az idősektől, mert figyelmeztetést látnak bennük, hogy nekik is meg kell öregedniük.

„Nem tudjuk anyagilag megjavítani az időseknek nyújtott szolgáltatásainkat, ha nem változtatjuk meg rájuk vonatkozó értékítéleteinket.” Ez a nézete Margot Jeffreys angol szociológusnak, aki szembeszáll azzal a gyakori véleménnyel, hogy az öregek mind használhatatlanok és betegesek.

„Az idősek kívül állnak a szerzésre beállított társadalmunkon, mert nagy többségükben elvesztették szerzési képességüket” — állítja Tom Arie angol pszichiáter, aki az idősek kezelésére specializálta magát. David Hobman (az Age Concern szervezet tagja) hozzáfűzi: „Hajlamosak vagyunk arra, hogy termelékenységünk szerint értékeljük az embereket. Aki már nem tud dolgozni, nem is ember.”

Kétségtelen, hogy a társadalmi juttatások és a nyugdíjfolyósítások biztosítása egyre nagyobb költségeket emészt majd fel. Nagy megterhelés ez a családokra is, a 60 éves szülőket eltartaniuk. Paul Paillat francia demográfus-gerontológus feltette a kérdést: „Képesek lesznek-e például a japánok arra. hogy idős rokonaikat hagyományosan gondosan ellássák, ha az idősek száma az évszázad végére megháromszorozódik?”

A 80 éven felüliek a jövőben nemcsak számszerűen lesznek többen, hanem mások is lesznek, mint a mostaniak. Dr. Arie véleménye szerint: „Mire megöregszünk, minőségileg többet várunk az élettől, mint a mostani öregek, mert egész életünkben jobb szolgáltatásokban részesültünk. Kérdés, hogy melyik társadalom lesz képes kielégíteni ezeket a várakozásokat”

Dr. Arié beszélt az időskori öngyilkosságokról is: „A korral növekszik az öngyilkosságok aránya, a közvélemény erről élig vesz tudomást, pedig az idősek első öngyilkossági kísérlete gyakran az utolsó, a végső pihenést hozó is”.

Az idős férfiak között a nyugdíjba vonulást követő első öt évben a leggyakoribbak az öngyilkosságok. Míg a franciák még mindig a korai nyugdíjba vonulás hívei, más országokban emelték a kötelező nyugdíjba vonulás korhatárát, és anyagi ösztönzőkkel próbálják rávenni az idősebb dolgozókat, hogy folytas-’ sák a munkát.

Az idősek megtanultak élni a politikusok önérdekével, amennyiben potenciális szavazócsoportokként lépnek fel, és ennek az erőnek a felhasználásával nyomást fejtenek ki a politikusokra. Ezt a módszert elsősorban az Egyesült Államokban alkalmazza az időseknek az utóbbi években alakult számos szervezete.

Miután oly sokáig szerényen visszahúzódtak az idősek, új függetlenségük bizonyos aggályokat is ébresztett.

Az idősek egyre kevésbé vannak függő helyzetben, és ez aggodalmat keltett, hogy viszonylagos erejüket a társadalom befolyásolására használják fel. Az Egyesült Államokban az egyik tudományos társaság szimpoziont rendezett a kérdésről, hogy az Egyesült Államok gerontokráciává válik-e a XXI. században.

„Nem szívesen veszem egyik nemzedék túlsúlyát sem — hangoztatja Hobman —. de nem lenne rossz, ha az idősek számára is helyet biztosítanának a Nap alatt.”

Ahogy az idősek kiemelkednek a homályból, ahova taszították őket, és ahogy egészségesebbek és aktívabbak, egyre világosabb, hogy problémájuk nem az ő személyükben rejlik.

„Számos kérdés, sőt a legtöbb probléma, amelyet az öregekkel azonosítunk, valószínűleg intézményeink rendszeréből, és nem az idősek létéből fakad” — mondta a lényegre tapintóan egy amerikai gerontológus.

S ezzel tulajdonképpen válaszoltunk is az előző kérdésre, melyik társadalom képes megoldani az idős emberek problémáit. Egyedül a szocialista társadalom emberközpontú szociális intézményrendszere nyújt erre olyan lehetőségeket, amelyek már ma is azt példázzák, „helyük a Nap alatt” megbecsült, emberhez méltó, s ha családjuk is annyit tesz értük, mint a társadalom, akkor végig derűs és szép lehet.