Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-09 / 46. szám

Versenyezzen velünk a barátsággyűrűért! A Forradalom után megkezdődött az új szocialista állam építése. A Vörös Hadseregben a legjobb pártmunkások, parasztok és munkások harcoltak az új társadalmi rendért; Csapajev, Frunze, Vorosilov, Bugyonnij .. . vezetésével Ukraj­nában, a Kaukázuson túl, a Távol-Keleten létrejött a szovjethatalom. A szovjet állam azonban a forradalomban és utána is súlyos vérveszteséget szenvedett. A vasúthálózat tönkrement, a bányákat felrobbantották, az ipari termelés 1920-ban hétszerte kisebb volt, mint 1913-ban. Nem volt fűtőanyag, nem volt élelmiszer, éhínség pusztított. A külföldi imperialisták attól tartva, hogy az orosz forradalom az ö országukban is fellobbantja a forradalom tüzét, a szovjetor­szágba irányították fegyveres erőiket, mindenben támogatták az orosz ellenforra­dalmat. Az intervenciósok és a fehérgárdisták három éven át vérrel öntözték a szovjetország földjét, pusztították iparát, városait, és falvait, éhségblokád alá vették az országot, de nem tudták megtörni a néptömegek ellenállását. Lenin javaslatára a párt átmenetileg „új gazdasági politikára" (NÉP) tért át, ami a gazdasági helyzet javulását hozta, a gyárakban, a bányákban megindult a termelés. 1922-ben gyártották az első szovjet autót. 1922. december 30-án a szovjetek első össz-szövetségi kongresszusa Moszkvában elfogadta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásáról szóló Nyilatkozatot és Szerződést. Ennek értelmében az OSZFSZK, Ukrajina, Belorusszia, és a Kaukázu­­sontúli Szocialista Föderatív Köztársaság (ennek tagjai; Azerbajdzsán, Örményor­szág és Grúzia) önkéntesen és egyenjogúan egységes szövetségi államban egyesültek. A Népbiztosok Tanácsának elnöke Lenin lett. Szovjetunió fővárosa pedig Moszkva. 1918. március 11-én a Lenin vezette szovjet kormány Pétervárról Moszkvába költözött. Március 19-én Lenin már dolgozott a Kreml­ben berendezett dolgo­zószobában. A. R. Williams ameri­kai kommunista „a világ legnagyobb fogadószo­bájának” nevezte Lenin dolgozószobáját. Meg­fordultak itt külföldi kö­zéleti személyiségek, üz­letemberek, írók, kom­munista és munkáspárti vezetők, köztük Wil­helm Pieck, Georgi Di­mitrov. Kun Béla . . . Lenin utoljára 1922. december 12-én dolgo­zott a Kremlben levő dolgozószobában. A fa­lióra azt az időt mutatja, amikor azon az utolsó estén Lenin felállt az íróasztaltól. Megállt az óra, minden tárgy a he­lyén maradt. . . KÉRDÉSÜNK: Ez a felvétel 1922. december 30-án készült, ott, ahol a szovjetek I. össz-szövetségi kongresz­­szusa ülésezett. Az épület ma a Moszkvába uta­zók zarándokhelye, a világ egyik legrangosabb színháza. Melyik? 1. Nagyszínház (Balsój tyeáter) 2. Moszkvai Gyermekopera 3. Taganka Színház Versenyezzen velünk a barátsággyűrüért! A helyes választ a megjelenéstől számított hat napon belül küldjék be címünkre: a NÖ szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. Hat részes versenyünkben 10 szép nyereménytárgyat sorsolunk ki versenyzőink között. gy anya megérzi, hogy él-e vagy halott a magzata. A kilenchavi fejlődés az anyai testben oly bensőséges kapcsolatot teremt az anya es a születendő gyermek között, amilyet senki más utánaérezni nem tud. Ez valamiféle természeti törvény" — mondotta a 37 éves isztanbuli Günseli Göncü. aki még ma is. egy évvel azután, hogy második gyermeke „holtan született”, sziklaszilárdan meg van győződve arról, hogy kisgyermeke él. de eladták. Emiatt „hosszas habozás és alapos megfontolás után” férjével együtt feljelentést tett dr. Oktay Cumhur Akként 52 éves nőgyógyász ellen. Az asszony kijelentette: „Az a baba. akit előbb élve láttunk, majd meghalt, nem volt a mi gyermekünk. Már akkor is furcsa érzés fogott el ben­nünket. De ma már — miután ismeretessé vált. hogy dr. Akként bébikkel kereskedett — meg vagyunk győződve róla: a kiállított halotti levél egy idegen gyermeké volt. A mi kisbabánk él. de hogy hol arról sajnos, sejtelmünk sincs.” Göncüék közölték gyanújukat az államügyészséggel. Hasonlóképpen járt el néhány nappal korábban egy 30 éves török asszony, akinek nevét a rendőrség titokban tartja. Ő volt az, aki a hihetetlen botrányt leleplezte. Néhány héttel ezelőtt ugyanis gyermeket szült a Boszpo­­rusz-klinikán. A szülést dr. Akként bonyolította le. akinek mint osztályos orvosnak 22 betegágy állt a rendelkezésére. Amikor látni akarta gyermekét, röviden csak ennyit válaszoltak. „A gyermeke halott”. Ő azon­ban nem hitte el ezt, és feljelentést tett dr. Akként ellen. S ekkor robbant a bomba. Amikor a nyomozók közelebbről megszemlélték a klinikát, megborzadtak a sok rémséghez szokott rendőrségi alkalmazottak is. Üvegekben sárgás folyadékban embriókat, koraszülötte­ket konzervált a neves nőgyógyász. Találtak a nyomo­zók mocskos orvosi műszereket, vérkonzervet és egy fiókban elrejtve egy egész bébifotósorozatot az érdeklő­dők számára, akik gyermeket akarnak vásárolni. A szemük elé tárult látvány alapján egyre bizalmatla­nabbá vált nyomozók mindent a feje tetejére állítottak. A szomorú végeredmény: a klinika hátsó udvarában, dr. Akként „magántemetőjében”, sietve eltemetett bébihul­lákra bukkantak. Az egyik nyomozó megrendültén mondta: „Öt kisbaba holttestét ástuk ki.” Dr. Akkentet és 14 főnyi munkatársi gárdáját azonnal letartóztatták. Ezenkívül még két házaspárt is, akiket azzal vádolnak, hogy „készpénz ellenében” újszülötte­ket rendeltek és közvetítettek. Az ügyésznél nem találtak hitelre a gyermekkereske­dők bizonygatásai, hogy az egész „egy nagy tévedés”. Fáradt mosollyal reagált az ügyész dr. Akkentnek arra a megismételt védekezésére, hogy csak „tudományos kí­sérleteket és vizsgálatokat” folytatott. A vádirat egyes pontjai: közokirat-hamisítás, egy hetedik hónapra szüle­tett kisbaba meggyilkolása injekcióval, illegális terhes­ségmegszakítások, bébikereskedelem, és fegyverviselési engedély nélkül fegyver birtoklása. A katonai kormány­zattal már csak ebben az utóbbi kérdésben sem lehet tréfálni. Azonnal megkezdődtek a kihallgatások amelyek egy­más után számos meglepetéssel szolgáltak. A legna­gyobb: dr. Akként és szorgos munkatársai az elmúlt öt év alatt 400 csecsemőt szállítottak a világ különböző tájára; bizonyára eladták őket. Minden évben 80 gyer­meket, ebből tizennégyet az NSZK-ba. A ténylegesen eladott gyermekek száma ennél valószínűleg jóval ma­gasabb. Az NSZK-n kívül Törökországba, az Egyesült Államokba és Iránba adtak el gyermekeket. Ez nem az egyedüli eset. amely idén ismeretessé váll szervezett babakereskedelemről. A jól jövedelmező „üz­letágat” a gyermektelen házaspárok gyermek utáni vágya tartja életben. Nem csoda, hogy házaspárok, akik nem akarnak évekig várni a gyermekre, önállóan körülnéznek, főleg a harmadik világban, hogy megszerezzék a hőn áhított kicsit. A harmadik világban pedig a házaspárok kétes gyermekközvetítők szürke piacával találkoznak. A ke-

Next

/
Thumbnails
Contents