Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-09 / 46. szám
Palotai Károly a Komáromi (Komárno) Járási Béketanács elnöke Nincs fontosabb feladat a béke megőrzésénél Az idén emlékeztünk meg annak a nagy történelmi eseménynek a 65. évfordulójáról, mely az emberiség számára új korszak kezdetét jelentette. 1917. november 7-én a történelem folyamán első ízben, Oroszországban győzött a hatalomért vívott harcban a kizsákmányoltak osztálya, a megdöntött burzsoázia uralmát proletár diktatúrával váltva fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme teremtette meg az előfeltételeket a Szovjetunió megalakulásához, melynek 60. évfordulóját ugyancsak ebben az évben ünnepeljük. A Szovjetunió váltotta valóra a tudományos kommunizmus megalapítóinak eszméit, s lett az emberiség legmerészebb álmainak, vágyainak megtestesítője. A kommunista párt vezette szovjet nép olyan eredményeket ért el a társadalmi élet minden területén, melyre az emberi történelemben eddig nem volt példa. A valamikor kezdetleges ipar és mezőgazdaság sosem látott fejlődésnek indult, a tudomány az alkotó munka szerves részévé vált, a dolgozók életszínvonala a cári Oroszország lakosságának életkörülményeivel összehasonlítva rendkívüli ütemben növekedett. Az NOSZF nemzetközi jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Október tapasztalatait tettük magunkévá mi is. a többi szocialista országhoz hasonlóan. V. 1. Lenin — e forradalom vezető egyénisége, kezdeményezője és szervezője — az NOSZF-t határkőnek nevezte az emberiség történelmében, mely az egész világ számára megmutatta a szocializmushoz vezető utat. A Szovjetunió a múltban éppen úgy. mint a jelenlegi időszakban is, jó és rossz viszonyok közepette egyaránt mellettünk állt. A müncheni árulást követően egyedül a szovjet állam ajánlotta fel segítségét hazánknak. A Vörös Hadsereg szabadította fel országunkat a fasiszta megszállás alól. s a Szovjetunió volt a felszabadulás első napjaitól kezdve szövetségesünk az imperializmus ellen vívott közös harcunkban. A szocialista országoknak a szocializmus és a kommunizmus építésében elért sikerei az imperialisták egyre nagyobb gyűlöletét váltják ki. Céljuk a szocialista országok egységének ntegbomlasztása, erőfeszítéseik egyik célpontja az országok belső viszonyainak a kiélezése, mint ahogy ezt Lengyelországban láttuk. A legagresszívabb imperialista körök semmibe veszik az emberiség legalapvetőbb érdekeit. Ezt a legnyilvánvalóbban az Amerikai Egyesült Államok által szervezett, egyre fokozódó fegyverkezési hajsza, a hadászati célokra fordított kiadások növelése igazolja. Az amerikai kormány propagandája minden eszközével az állítólagos „szovjet veszéllyel” és a szovjet katonai fölényről szóló koholmányaival rémisztgeti a közvéleményt. Ahogy azt az SZKP XXVI. kongresszusa is hangsúlyozta. a jelenlegi időszakban a Szovjetunió és az USA. azaz a NATO és a Varsói Szerződés katonai tömbök közt hadászati-stratégiai egyensúly áll fenn. Ugyanakkor rámutatott e kongresszus arra is. hogy minden olyan erőfeszítés, melynek célja a Szovjetunióval az erő pozíciójából való tárgyalás, eleve reménytelen és kudarcra ítélt fáradozás. A szovjet külpolitika hat évtizedet felölelő időszakában a nemzetközi enyhülés megteremtéséért, a fegyverkezési hajsza csökkentéséért, a leszerelésért és a békéért küzdött. Az SZKP XXVI. kongresszusán jóváhagyott békeprogram a feszültség csökkentését célzó konkrét javaslatok egész sorát tartalmazza, melyek megteremtik a tárgyalások előfeltételeit. Most már a másik féltől — az Amerikai Egyesült Államoktól és az Észak-Atlanti Szerződés más államaitól — függ, hogy milyen választ adnak az egész szocialista közösség és a világ haladó gondolkodású emberisége által támogatott szovjet kezdeményezésekre. Az imperialista körök azonban kitérnek a vitás kérdések békés rendezését célzó tárgyalások elől. Különösen az amerikai imperializmus követ el mindent, hogy a világ ismét a hidegháború légkörében éljen, hogy az emberiséget az atomkatasztrófa szélére sodorja. Az egyre növekvő ellenállás, tiltakozások ellenére a NATO tagállamait kényszeríti a közép-hatótávolságú atomrakéták Nyugat-Európába való telepítésének jóváhagyására és megvalósítására. Éppen ezért mindent el kell követnünk, hogy biztosítsuk az ember legalapvetőbbjogát: az életben maradás feltételeit. Az imperializmusra bármi áron rá kell kényszerítenünk a békét. Mindez lehetséges, mert ma a békét akaró és követelő erők hatalmasabbak, mint bármikor azelőtt. A békéért vívott harcban mi sem.maradhatunk tétlenek. e küzdelem számunkra sem lehel közömbös. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa is e tényből indult ki, amikor békefelhívást intézett a világ parlamentjeihez és nemzeteihez. E felhívás népünkhöz is szól csakúgy, mint a világ valamennyi becsületes emberéhez, mert nem lehet ma fontosabb feladat a béke megőrzésénél. Közvéleményünk érdeklődéssel és egyetértéssel fogadta azokat a szovjet javaslatokat, amelyek a lázas fegyverkezési hajsza megállítását, csökkentését célozzák. A tartós, igazságos béke reális lehetőségeinek a propagálását, a békés egymás mellett élés lenini eszméinek további elmélyítését segíti elő az idei Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap is. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk eredményeként hazánk a szocialista országok közösségének szilárd láncszemévé vált. ez a közösség a katonai konfrontációk határozott ellenzője és a világ országai békéért és társadalmi haladásért vívott küzdelmének meghatározó tényezője. Tudatában kell lennünk annak, hogy a békeharc egyben küzdelem az életért, melynek nem lehetünk csak szemlélői, hiszen a háború és a béke kérdése mindannyiunk számára fontos. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk minden békemozgalommal, mely követeli az új, közép-hatótávolságú amerikai rakéták Nyugat-Európában való elhelyezéséről szóló határozat visszavonulását, s a stratégiai atomfegyverekről szóló tárgyalások azonnali megkezdését. Mindent meg kell tennünk, hogy a béke és az élet megőrzéséért, hogy az atomháború ellen indított világmozgalom, melynek képviselői 1983 júniusában Prágában üléseznek majd. hozzájáruljon az emberiség azon törekvésének valóra váltásához, hogy végérvényesen kitörölhesse életéből a háború fogalmát. Az a tény, hogy a békeerők világkongresszusának színhelye Prága lesz, annak az elismerése, hogy hazánk a béke megszilárdításáért, a nemzetek kölcsönös megértéséért és együttműködéséért vívott harcban komoly tekintélyre és elismerésre tett szert. Mindez kötelez is bennünket, s ezért az előttünk álló időszak és a júniusban ülésező kongresszus is nemcsak a békemozgalom ügye, hanem a Nemzeti Front valamennyi szervezetéé. A járási béketanácsok a kongresszus előtti időszakban tevékenységüket a XVI. kongresszus határozatainak további teljesítésére irányítják, támogatva a Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezéseit. E munka fontos alkotóelemét képezi a jelentős állami-politikai eseményekkel kapcsolatos feladatok biztosítása, a nemzetközi eseményekre való gyors reagálás, a beszélgetések, szemináriumok, szolidarilási akciók szervezése stb. Ha béketanácsaink valóra akaiják váltani azokat az igényes feladatokat, melyek a jelenlegi időszakban a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért indított harcból rájuk hárulnak, akkor egységesen kell betölteniük szervezői, propagátori. ismeretterjesztő- és nevelői tisztségüket. Ez azt jelenti, hogy békemozgalmi szerveink a szocialista társadalom és a Béke-világtanács feladataival összhangban jelölik ki tevékenységük irányvonalát, mely elsősorban a Szovjetunió vezette szocialista országok békepolitikájának propagálását, valamint azt a célt tűzte maga elé. hogy minden dolgozót és fiatalt megnyeijen a CSKP politikája támogatására, a gottwaldi jelszó szellemében: „Építsd a hazát — erősíted a békét!” Az NOSZF 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója a békéért és a szocializmusért vívott harc időszakát jelenti. Neveljük, tanítsuk fiatal nemzedékünket a békeharc jelentőségének megértésére, a cselekvő részvételre ebben a küzdelemben, a kommunista párt iránti hűségre, mely a népek szabadságáért, függetlenségéért, békéjéért és az igazságos, osztálynélküli társadalmi rend kivívásáért folytatott küzdelem élharcosa. (nö 3)
