Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-09 / 46. szám

Emlékszik?

— Mit is meséljek... — néz rám tanácstalanul Hlavácková Alzbeta. az érsek új vári (Nővé Zámky) Elektrosvit egyik „Csehszlovák-szovjet barátság”nevei viselő szocialista brigádjának vezetője, miközben az asztalon fekvő fényképekkel, rajzokkal, tudósításokkal „kövérre hizlalt” krónikát lapozgatja. A tényékhez fűződő hangulatokat, melyeket az ember „élő krónikája” — az emlékezet — raktároz el, nem könnyű feleleveníteni, főleg nem itt, a gépek zakatolásától visszhangzó, ipari lámpákat gyártó műhely köz vet len szomszédságában.

Mialatt Hlavácková Alzbeta erőt és ihletet gyűjt a meséléshez. Kovács Barnabást, a CSSZBSZ üzemi szervezetének elnökét faggatom munkájáról, eredményeikről, gondjaikról.

— Üzemünkben a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövetségének nyolc alapszervezete működik, ezen belül tizenkét szocialista brigád, melyek a „Csehszlovákszovjet barátság” nevet viselik. A Hlavácková-brigád, annak ellenére, hogy állandó munkaerőhiánynyal küszködik, a legjobb eredményeket elérő csoportok egyike, kötelezettségvállalásait a lehetőségekhez mérten teljesíti és a „Mit tudsz a Szovjetunióról?” vetélkedőn sikeresen képviseli üzemünket a kerületi versenyeken is. De a többiekkel — az Orosz Judit, Nagy László, Mojzes Rudolf, Mandeliková Helena.- Dániel József, Spitalsky Juraj és a Smatanová Mária vezette brigádokkal — is öröm együttműködni. Én a kollektív munka híve vagyok, s itt valóban megvan a lehetőség arra. hogy közösen tevékenykedjünk. mert mindenki érdeklődik valami részfeladat iránt, s szívesen vállalja annak teljesítését.

Legkedveltebb rendez vényeink egyike — a barátsági hónapot mindig ezzel nyitjuk — az üzem válogatott csapata és a szovjet katonák csapata közti focimérkőzés. Itt mindig jó a hangulat, főleg az a fél jókedvű, amelyik győz. de hát ez természetes. Az

(hő 4

Zl BZÍRZVCSÁQ

idén különben 5:3-ra mi nyertünk. s a mérkőzést követő poharazgatásnál azután alaposan megvitattuk a gólokat, mert az egyik szovjet barátunk sehogy sem akart belenyugodni, hogy ennyire romlik a legénység „focistaállománya ”. De ettől függetlenül igen jó volt a hangulat. . .

— Azután hirtelen elneveti magát.

— Emlékszik, Betka, amikor letörött a cipője sarka?”

Hlavácková AIzbeta azonnal belelendül a mesélésbe.

— Igen az akkor volt, mikor Moszkváiban együtt mentünk a mozgólépcsőn. Mit tehettem volna. dühöngtem, a Kovács elvtárs természetesen nagyokat nevetett, de végül is minden elintéződött. Kinn az utcán állt egy kis bódé, előtte egy hosszá szakállú suszter, és az rögtön látta, hogy baj van! Pillanatok alatt megjavította a cipőmet!

Nagyon kedvesek és készségesek voltak az emberek. Éppen május kilencedikét ünnepelték. Egy nagy teremben folyt az ünnepség. körülbelül kétezren lehettünk, és nekem nagyon tetszett, ahogy szórakoztak. Nem volt ott egyetlen részeg sem. gyönyörűen énekeltek, szívesen táncoltak velünk. és a pincéreket se kellett kétszer hívni, ha szükség volt valamire. Azt sem felejtem el, hogy az egyik kolléga a ruhatárban felejtette a kabátját, ,v mikor viszszamentünk érte, a ruhatáros már nem volt ott. de a kabátot senki sem vitte el. Mondta is a kolléga, nem is bántam volna, ha elviszik, legalább még egyszer visszajöhetnék azzal az ürüggyel, hogy a kabátomat keresem! Persze vannak megrázó emlékeim is. Láttam, hogy a szovjet emberek, a fiatalok is mennyire becsülik a hagyományokat. kultúrájukat.

Hlavácková Alzbetából ömlik a szó, az átélt élményekre való emlékezés teljesen magával ragadja. Jó úgy élni, úgy dolgozni, hogy az embernek vannak élményei. s tudja, hogy nincs akadálya az újabb élményszerzésnek. Talán ezért olyan gazdag és színes az Elektrosvit Barátság-krónikájának minden lapja.

LAMPL ZSUZSANNA

Terepszemlén

Ebédidő van, de percnyi pontossággal érkeznek az emberek. Többségük biciklivel karikázik a faluból, a tágas, új „bicikli-garázsban" parkolnak le, amíg a gyűlés tart... Az alistáli (Hrobonovo) Csehszlovák-Szovjet Barátság EFSZ tágas ebédlőjében az állattenyésztésben dolgozók háromnegyed évi munkaértekezlete van. Nem ünnep, nem jeles nap, de fontos mérlegvonás: hol tartunk, mit, mennyit kell még év végéig behozni, elvégezni.. .

Kosa Irén, Szabó Erzsébet állattenyésztők, együtt dolgoznak, együtt érkeznek. Csak egy éve tagjai a szövetkezetnek, de igyekeznek gyorsan fölzárkózni... Mert, ahogy a gyűlés előtt Czucz Kálmánnal, a pártszervezet elnökével végigjártuk a gazdasági udvart, megtudtuk, hogy éppen az állattenyésztésben dolgozóknak van mivel büszkélkedniük.

jp- 1981. május 8-án kapta a szövetkezetünk a „Csehszlovák-Szovjet Barátság", megtisztelő elnevezést. De a hasonló címet viselő mezőgazdasági üzemek eredményei már jóval előbb versenyre késztettek bennünket. Az igyekezet eredménye az lett, hogy a tej minőségi versenyében 1980-ban is, 1981-ben is az elsők lettünk.

Sátor Dénesnével a „tejházban" beszélgetünk

— egyetértőén arról, hogy milyen fontos a kifogástalan minőségű tej, hiszen éppen emiatt éri sok kritikus szó a mezőgazdaságot. De ez az alistáli állattenyésztőkre, fejőkre, szállítókra nem vonatkozik . .. Naponta 5000 liter tejet visznek a nagymegyeri (Calovo) tejgyárba, havonta érkeznek váratlan „ellenőrök", mindenféle mintát vesznek, törölnek, keresnek, de még nem találtak kifogásolnivalót... Czucz Kálmán azonban főleg azért invitál „terepszemlére", mert kaptak egy másik dijat is, amelyre igencsak büszkék. Az „Élet és munkakörnyezet javítása"-versenyben is miénk lett az elsőbbség — mondja, ahogy az új épületek, tujafákkal szegélyezett betonutak között nézelődünk. — Sőt még a jutalomként kapott 60 000 koronát is hasonló célra fordítottuk.

Aztán sorolja: portalanitott utak az istállók között, szociális helyiségek zuhanyozókkal, meleg vízzel.

— Mert az igények nőnek. Amikor kijelöltük a bicikligarázs helyét, azt mondták a tagok: mi a fenének ekkora garázs, mit rakunk oda?... Aztán felszereltük állványokkal, egyszer csak az volt a baj, hogy nincs teteje ... Hát az is lett, még az eső se ártson .. . Most meg ezekben a tujafákban gyönyörködünk, néhány év múlva olyan lesz ez az udvar, mint egy park. — Amit akarunk, mindent megszerzünk. Azért is jó, ha a munkaértekezleteken ott van mindenki, mert olyankor születnek a jó ötletek, fogalmazódnak meg a szükséges intéznivalók. Egyedül a munkaruhákkal van baj: akadna is, csak valahol a