Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-02 / 45. szám
kuckó MIÉRT HALLGATNAK A HALAK? Válaszol: Szergej Baruzgyin Valamikor reges-régen a halak egészen jól tudtak beszélni. Természetesen a maguk hal-nyelvén. Történt egyszer, hogy megjelent köztük a bálna. — Ha akarjátok — kezdte a dicsekvést —, én az egész tengert, az egész óceánt kiiszom. A halak erre úgy elcsodálkoztak, hogy még a szájuk is tátva maradt Persze a bálnának nem sikerijjjf a tengert kiinnia, jóllehet megpróbálkozott vele. A halak azonban azóta is hallgatnak. Mert vizet vettek a szájukba. HOVÁ TESZIK A ZSIRÁFOK A NYAKUKAT. AMIKOR ALSZANAK? Válaszol: Alekszandr Lisznyak Ahány zsiráf, annyiféle. Csupán a nyakuk egyforma. A zsiráfoknak nagyon hosszú-hosszú-hosszú-hosszúhosszú nyakuk van, ami zavarja őket az alvásban. A fülük körül ugyanis állandóan repülőgépek röpködnek nagy zajjal. Hogy mégis el tudjanak aludni, mindegyik zsiráf mással próbálkozott Az egyik zsiráf körültekerte a törzsén a nyakát a fejét meg a hátára hajtotta. A másik zsiráf úgy kinyújtotta nyakát, hogy az olyan vékony lett, szinte alig lehetett észrevenni. A harmadik zsiráf meg éppen ellenkezőleg, egy nagydarab követ tett a fejére, ami úgy összenyomta a nyakát hogy az majdcsaknem kövér lett. A negyedik zsiráf zsebre dugta a fejét Mégis msszul aludt valamennyi. Csak a hetedik zsiráf aludt jól. Ő ugyanis belefeküdt egy ágyba, s vánkosra hajtotta fejét MOHÓK-E AZ ÁZHATOK? Válaszol: VasziHj Birjukov Nagyszünetben a Talpas nevű medvebocs elsétált az erdei fenyőhöz, ahol lépesmézet kapott, és tüstént neki is látott vidám dörmögéssel. Ekkor találkozott Brumivaf a másik medveboccsal. Brumi irigykedve nézte végig Talpast: — ízlik? — kérdezte tőle. — Nagyon. — Édes? — De még mennyire! Brumi sóvárogva bámulta a lépesmézet és felsóhajtott: — Ha elmennék, talán nékem is adnának... — És mit csinálnál vele ? — Neked adnám a felét. Talpas megette a maradékot, s lenyalta mancsáról az utolsó csepp mézet is: — Sajnálom — dörmögte. — Mit sajnálsz? — Azt, hogy nem kaptál lépesmézet — Ugyan, mért sajnálod te azt? —- Mert nekem adtad volna a felét Hiszen még egyáltalán nem laktam jól. TÓTH LÁSZLÓ fordításai INJASZOV A beszélő cipellő Masa édesanyjával élt egy kis faluban. Az édesanyja szerette Masát, nem tagadott meg tőle semmit, mert egyetlen kislánya volt. Masa azonban nem kímélte az édesanyját. mindig mást akart, mint amit ő. Ha kék ruhát varrt neki az édesanyja. Masa azt mondta: — Nem kéket akarok, pirosat kérek! Ha piros ruhát varrt neki az édesanyja, akkor meg más színűt kívánt Masa. Egyszer egy pár szép piros cipellőt hozott neki az édesanyja. A kislány rögtön kihajította az utcára, és bömbölni kezdett: — Miért ilyet vettél, miért nem másmilyet? A cipellőknek sem tetszett új gazdájuk. Lerázták magukról a port, és elmentek a vargához. Panaszosan kérdezték: — Miért ilyen rossz kislánynak adtál minket, varga? Látod, kihajított bennünket az utcára! — No. jól van — mondta a varga. — Majd egy jó kislánynak adlak benneteket. Masának majd varrók másikat. Készített a varga egy másik pár cipellőt, amilyet Masa kért. és elvitte neki. — Éppen ilyet akartam — örült meg Masa, és rögtön felhúzta a lábára. De alighogy elment a varga. Masa zsörtölődni kezdett az édesanyjával. hogy nem tud igazi szép cipellőt venni neki. Rögtön le akarta rántani az új cipőt a lábáról, hogy kihajítsa, de a két kis cipellő olyat csapott a sarkával a kezére, hogy sírva fakadt. Azt kiabálta: — Az édesanyám soha egy ujjal sem nyúlt hozzám, ti meg. haszontalan cipők, megütöttetek! — Azzal földhöz vágta a pár cipőt. A két cipellő felugrott, és jól elnáspángolta a kislányt. Masa kivitte őket néhányszor a folyosóra. De azok visszatértek, ott termettek az ágya mellett. Egyszer olyan sárosán érkeztek vissza, hogy Masa rögtön kiabálni kezdett: — Tisztítsd ki, mama. mert ki akarok menni az utcára! De az édesanyja nem volt otthon. — Tisztíts ki bennünket magad! — hallott egyszer csak egy szigorú hangot. Masa megijedt az idegen hangtól de aztán azt gondolta, hogy csak rémlett neki, és megnyugodott. Felkelt az ágyból, és mégiscsak megtisztította a pár cipőt. Gyorsan fel akarta húzni a cipőt, hogy minél előbb kifuthasson az utcára. Kereste a pár cipőt, de nem találta. — Hol az új cipőm? Az előbb még itt volt. hová lett? — Előbb mosogass el! — szólalt meg újra az előbbi hang, de most már szigorúbban. Masa megijedt, és gyorsan munkához látott. Egyre jobban belemelegedett, még tetszett is neki a munka. Elmosott minden edényt, a helyére is rakta őket. Amikor megtörölte a kezét, a pár cipő újra ott volt a helyén. Masa felhúzta, és kiment az utcára. Úgy hallotta, mintha a cipő azt nyikorogta volna: — így már jól van, így már jól van . .. Attól fogva megváltozott. Amikor hazament, az volt az első kérdése: — Nem kell valamit segíteni, édesanyám? —- Tisztítsd ki a cipődet, kislányom — mondta az édesanyja. — Pompás cipő az, igazi mester készítette. RAB ZSUZSA fordítása Mai számunkban — a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezve — szovjet szerzők írásait mutatjuk be nektek. A Miért hallgatnak a halak? kérdést kortársatok, egy kíváncsi szovjet kislány, Tánya Ivanova, a Hová teszik a zsiráfok a nyakukat, amikor alszanak? kérdést Szergej Szemenov, a Mohók-e az állatok ?-at pedig a társainál egy nem kevésbé kíváncsi Kátya Suskova tette föl a Veszjólie kartyínki (Vidám képek) című szovjet gyermeklap szerkesztőinek. Kérdéseik nyomán születtek meg az itt olvasható „válaszmesék". A NOSZF-hoz kapcsolódik képrejtvényünk is, melynek megfejtése két szóból áll: Megfejtéseiteket várja a Nő szerkesztősége (Martanovicova 20., 812 03 Bratislava) A borítékra írjátok rá: „Kuckó".
