Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-02 / 45. szám
Hogyan győzte a muzsik az le állatokat ? (LETT NÉPMESE) Réges-régen történt ez. amikor az emberek még éppen csak megtanultak szántani. Kiment egyszer egy muzsik szántani. Honnét, honnét nem, ott termett egy farkas, egy nyúl meg bögöly. Csak nézik, és csodálkoznak: ki látott már ilyen csudát? Ki ez a furcsa szerzet, aki itt a földet túrja? — Na, majd adunk neki! — határozta el a három hencegő. Sokáig tanakodtak, hogyan gyűrhetnék le ezt az óriást, aki ezzel a fura foglalatossággal tölti idejét. Addig tanakodtak, míg a végén azt mondja a farkas: — Tudom már, mit csinálok: nekirontok, földhöz teremtem, azzal vége is lesz a muzsiknak! Úgy is tett. Nekifutott a farkas, rávetette magát a muzsikra, de az, hopsz, elkapta a farkánál fogva, és odavágta a földhöz. Felüvöltött a farkas, futott vissza, ahogy a lába bírta, az erdő szélére. Megint tanakodtak az állatok, és úgy határoztak, most a nyúlon a sor. Nagyon nekibátorodott ám a kancsiszemű: — Mit is lehet várni a farkastól? De majd én tudom, mit kell csinálni: én olyan fürge vagyok, ha nekifutok, nekirontok, mellbe taszítom, biztos, hogy földhöz teremtem. Úgy is tett. Nekifutott a nyúl. nagyot ugrott, de a muzsik elkapta a hátsó lábát, és földhöz csapta. A nyúl sántikálva futott vissza az erdőszélre. Megint tanakodni kezdtek, ki tegyen próbát. Nem volt mit tenni, a bögölyön volt most a sor. — Nem tudtok ti mást. csak hencegni — döngte fenyegetően. — De majd én tudom, mit kell csinálni: odarepülök, bele egyenest a muzsik szemébe, azzal biztos földhöz teremtem. Úgy is tett. Odarepült a bögöly nagy döngéssel a muzsikhoz. De a muzsik elkapta a szárnyánál fogva, letépett egy fűszálat, és beledöfte a bögölybe. Visszarepült a bögöly fűszálastól a cimboráihoz. Megszégyenítve. megbüntetve kullogott el a három hencegő, ki-ki a maga dolgára. így jár az, aki azt hiszi, hogy nincs nála erősebb és okosabb a világon. SOPRONI ANDRÁS fordítása Lakodalmi dal (TATÁR NÉPDAL) Fekete tehén tejfelét jöttünk hogy elfogyasszuk. Anyjától édes gyermekét jöttünk hogy elszakasszuk. Ide látszik erdő fája. gyantának sárgája. Áldjátok meg lányotokat, visszük őt más tájra. Tálban, tálban borsószem. szét ne szórjátok. Lányunk hozzátok megyen, meg nc'bántsátok. BEDE ANNA fordítása Halál rám nem találhat (LITVÁN NÉPDAL) Kelj föl hamar, bátyám, kelj föl hamar, nyergeim kell a pejkól, „Már nyergelem. már cseng lábán a patkó, indulok virradatkor!” Amint otthonát így odahagyja, búsul az apja, az anyja. Fölösleges a könny meg a bánat, halál rám nem találhat! A keresztesek hadát elűzöm, megvédem én hazámat!” Eljön a reggel, a nap is fölkel, mikor golyó találja. ,.Ó, sok barátom, katonatársam, vigyétek hírem holnap. Halálom hírét öreg szüleimnek, öcsémnek és húgaimnak. Vigyétek hírét a kedvesemnek, hogy eljegyeztek mással, ez ellen nem segít könny, se sóhaj, gonosz puskagolyóval. VERESS MIKLÓS fordítása Élt, éldegélt egy fiatal pár az öreg szülőkkel. Az ifjú félj elutazott a városba, és vásárolt ott egy kicsiny tükröt. Megvetté, hazavitte, de senkinek sem mutatta meg. eldugta a párna alá. Eldugta a párna alá, a felesége meg ágyazni kezdett. Meg is találta a párna alatt a tükröt. Ránézett — hát ott egy oly igen szép. fiatal, helyre menyecske van! Rákezdett sírt. sírt. — Jaj — mondja —, ha már egyszer ilyen szépet, csinosát talált, elkerget majd engem, nem fog velem élni! Bejön az anyósa: — Miért sírsz, lányom? — Azért sírok — mondja —, mert nézd csak a városba küldtétek a fiatokat, és most elkerget majd engem, olyan szépet és csinosát talált, hogy énvelem ezután nem fog élni. Azt mondja az anyósa: — Add ide. megnézem. Megnézte: — Édes menyem — mondja —, hát miféle szép vagy csinos lenne ez? Jaj, jaj, hová jutott, hogy ilyen öreg csúfságot talált? Sírnak mindketten, sírnak. Bejön az öreg: — Mit sírtok itt mind a ketten ? — Mese a tükörről -(KARÉL NÉPMESE) — Láthatod, miért sírunk — mondja a felesége. — Elküldted a fiad a városba, s látod, miféle vénasszonyt talált. Eszén van egyáltalán, hogy egy ilyen vénaszszonyt... Azt mondja az öreg: — Mutassátok meg nekem is. Ahogy megnézi, hát egy szakállas öregembert lát — Miket beszéltek — mondja —, ez egyáltalán nem vénasszony. Ez egy semmirevaló öregember. Hova jutott a fiam, igazán nem tudom, hisz ez egy vénember! Most már hárman sírnak. Sírnak, sírnak, s hazajön a fiú: — Mit sírtok itt mindannyian? — Mit sírunk, hova jutottál, itt egy vénember. Szép dolgokat művelsz, szép dolgokat művelsz! — De hát mi az, miről van azó? — Hát ez és ez, a menyünk találta a párna alatt. Fogta a fiú a tükröt, s mondja a feleségének: — Gyere csak ide! Odamegy a felesége. — Nézz csak bele ebbe a tükörbe. Az asszony belenéz, a félje meg megkérdi: — Nem te magad vagy-é? Belenézett újra, a félje meg kérdi: — Te vagy-é? De hát én nem tudom, én vagyok. vagy sem — mondja —, hisz én nem látom magamat. — Nem látod magadat, pedig te vagy ez — mondja. — A tükörben látszik, hogy te magad vagy. Megörült ám az asszony, hogy lám, ilyen fiatal, szép és helyre menyecske ő — meglátta magát. Odahívta a fiú az anyját, mondja: — Anyám, gyere ide! Odamegy az anyja. — Nézd, anyám — mondja. — Nem te vagy-é itt, nem a te ráncaid ezek? . — Az ám, fiacskám az én ráncaim. én vagyok ez. én. — Gyere ide, apám! Odament az apja. — Nézz most te magadra. Megnézte — szakállas. — Nem te vagy-é? — De, mintha én lennék az, fiacskám. Élnek hát, éldegélnek, folyvást a tükörben nézegetik magukat, örülnek, s élnek, a tükörbe néznek. HARSÁNY! ÉVA fordítása (nőig)
