Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-02 / 45. szám
Ami a legdrágább f (A SZOVJETUNIÓ NÉPEINEK KÖLTÉSZETÉBŐL) Fel leg mondja (OROSZ NÉPDAL) Felleg mondja a mennykönek: „Gyere, mennykő, csavarogjunk! Te esővel, én villámmal, Te dördülj, én világítok!” Haj, azon a fehér nyírfán nem kakaska kukorékol — fülemüle énekelget. Fülemüle, én madárkám, szállj, szállj, tudd meg: apám-anyám mikor látogat meg. Hidat verek e lőj bök, tölgyfából a korlátját, szinaranyból a deszkáját! RAB ZSUZSA fordítása Ekét faragok (GRÚZ NÉPDAL) Ekét faragok viaszból, sárkány-igát eléfogok, tengert szántok, tengert vetek, száraz réten halat fogok, nyomtatok a jég tetején, árpát örvénnyel őrletek, hangvá-hátra puttonyt kötök, bivaly elé pelyvát vetek. RAB ZSUZSA fordítása Ami a legdrágább (EVEN NÉPMESE) Hová mégy, Hold? (ÖRMÉNY NÉPDAL) Hová mégy, Hold, éji fény? — Halap hegyre szállók én. — Hold, a végtelen eget. tavaszt és őszt kiméred. Hold az udvarra leszállt. Napként oszlatott homályt. Hold a hegy mögé hajolt, Kerek is volt, szép is volt. Kertben rózsám magába, dől burszai párnára, melle csillagra tárva. Hold add. legyen szép álma. WEÖRES SÁNDOR fordítása • Az öreg Gulahannak volt egy szarvasbőr irhája, voltak tűzcsiholó kövei és volt puskája. Mindez örökségül maradt rá, és az öreg nagyon sokra tartotta. Az irha alatt hált már az öregapja, aztán az apja, a tűzcsiholó kövek melegítették, a puska pedig táplálta őket. Tavasszal Gulahan elment a testvéréhez halászni. Amíg erre-arra mászkált, ellopták a tűzcsiholó köveit és az irháját Csak a puskája maradt meg, mert az a vállán volt. Benézett Gulahan a jurtába, ahol a tolvaj járt, és ezt gondolta: „Van hűséges puskám, elmegyek, megkeresem vele az ellenségemet.” Elkezdte járni Gulahan a tajgát, elkezdte járni a hegyeket. A fák lehullatták leveleiket és újra levélbe borultak, a folyók befagytak, majd újra megáradtak, de ő egyre csak megy és megy. Fölmegy a legmagasabb hegyre, és ezt gondolja: „Az öregek azt mondják, hogy a bánat a hegyek mögül jön elő. Meg kell lesni.” Eltölt Gulahan a magas hegycsúcson egy éjszakát, eltölt kettőt. Úgy is lett. ahogy gondolta: a harmadik éjszakán megjelent a bánat. Fölállt Gulahan a legmagasabb sziklára, amelyiknél nem volt magasabb, és ezt mondja magában: „Segítsetek, keserű fájdalmam és hűséges puskám, hogy megölhessem a bánatot”. Ahogy ezt kimondta, a hegycsúcs fölött megjelenik a legfélelmetesebb repülő kígyó. A szemében tűz, a farkából szikrák röpködnek, az egész feje sistereg. Az öreg Gulahan megcélozta a kígyót. és beleeresztett két golyót. A kígyó farka megremegett és lekonyult. Gulahannak most eszébe jutott, hogyan Veti rá magát zsákmányára a fiatal hiúz, elrugaszkodott és belekapaszkodott a kígyó farkába. Lóg Gulahan a kígyó farkán, és eszébe jut, hogyan erőlködik a medve, amikor fát döntöget. Elkezdte Gulahan húzni lefelé a kígyót a földre. A kígyó megérezte, hogy vége, kiköpte szájából a szarvasbőr irhát és a tűzcsiholó köveket. Gulahan megörült, és elkezdte még erősebben húzni lefelé a kígyót a földre, és addig ütötte, míg ki nem folyt belőle mind a kígyóvér. Bár sok erőt vesztett, visszaszerezte, ami az övé. És meghagyta az unokáinak. hogy ne adják oda az ellenségnek a legdrágábbat — szülőföldjüket és boldog otthonukat. KELEMEN SÁNDOR fordítása
