Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-02 / 45. szám
/bemutató miatt szólnék. A munkaruhák mosás után általában összemennek, némelyik fajta meg egyenesen használhatatlanná válik, mert annyira szakad. A munkacipőket nehogy nedves környezetben használja az ember, mert leválik a talpa, márpedig a mi szakmánkban gyakran előfordul, hogy esőben, sárban dolgozunk, nem ülünk mindig a kormány mögött. Emília Pénzesővé munkacsoportja a dohánytermesztésben dolgozik, de télen a szőlészetben segítkezik. Köpenyt, melegítőt, gumicsizmát és gumikesztyűt kapnak a szövetkezettől. Téli ruhát és lábbelit nem. — Azt mondták, hogy nincs rá jogunk — mondják a csoport tagjai, majd igy folytatják: A gumicsizmát csak sárban hordjuk, mert nyáron megfőne a lábunk benne, télen meg megfagyna. A gumikesztyűt meg nem is használhatjuk a mi munkánkhoz. Tavaly műanyag köpenyt kaptunk, olyat, amelyet az irodai alkalmazottaknak kell kapniuk. Mi azokat nem használhatjuk, egy nap alatt tönkremennének. A szövetkezet csehi (Nitrany) gazdasági udvarán néhány asszony a betakarított paprikatermést rakja ládákba. Kmetyo Margit, Sládeceková Marta, Kobza Mária, Cseri Irén és a többiek egymás szavába vágva mondják: — Nyáron még csak valahogy meglennénk a kapott munkaruhákkal (ugyanazt kapják, mint az előző csoport), de télen, amikor műtrágyát járunk kirakni a vagonból, vagy a gabonát zsákoljuk, bizony elkelne a meleg ruha, de hát nem kapunk. Pocik Rozália, a csoport vezetője rábólint az asszonyok véleményére. A losonci (Lucenec) járásban a Rappi (Rapovce) „Jövő" EFSZ gépjavító műhelye dolgozóinak is gond a munkaruha. Mivel a szövetkezettől nem kaptak, többen közülük a járás üzleteiben próbáltak szerencsét. Volt, akinek sikerült megfelelőt venni, mások meg azt vettek, amit éppen kaptak. A műhelyben még sem lehet szövetnadrágban dolgozni. Orlai Vilmostól, a szövetkezet főgépesítőjétől megtudtuk, hogy szakágazatok szerint kiszámították a szükséges munka-, védőruhák és védőeszközök mennyiségét, majd a Banská Bystrica-i Mezőgazdasági Felvásárló és Értékesítő Vállalat losonci üzeménél megrendelték azokat. — Hiába vártuk az árut — mondja —, kénytelenek voltunk más megoldást találni. Úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Már azt is megpróbáltuk, hogy felhívtuk dolgozóinkat, vegyék meg üzletben a munkaruhát és számla ellenében megfizettük nekik. Ez sem a legjobb megoldás, mert előfordult, hogy olyan munkaruhát vettek, amely a munkájukhoz szükségtelen. — Majd ingerülten folytatja: — Mi hiába tervezzük és kérvényezzük az előírásnak megfelelő munkaruhát, ha a felvásárló vállalat nem képes szükségleteinket fedezni. A Munka Törvénykönyve, a munkabiztonságról és egészségvédelemről szóló ötödik fejezetének 132. paragrafusa értelmében: „A munkabiztonságról, egészségvédelemről történő gondoskodás, valamint a munkafeltételek állandó tökéletesítése egyenértékű és oszthatatlan tartozékai a tervezésnek, a termelési, illetve egyéb munkafeladatok teljesítésének ..." Tehát a munkahelyeken — így a mezőgazdaságban is — a dolgozók egészségvédelmét, az eset-Nagy László és a szerző felvételei leges munkabalesetek elleni védelmet törvény szabja meg, melyet országos érvényű irányelvek és különböző munkahelyi előírások egészítenek ki. Ezek határozzák meg a védőeszközök viselését és használatuk módját is. Vagyis a dolgozók — ha ezt munkakörük megkívánja — joggal várják el, hogy az egészségük védelme és a biztonságos munka nélkülözhetetlen kellékeivel munkaadójuk ellássa őket a mezőgazdaságban is. Hol akad el tehát az ellátás? (Befejező rész a következő számban.) 1. Társadalmi munka — saját ruhában —, a rappi szövetkezetben de a felvétel más munkahelyen is készülhetett volna. 2. Védőcipő helyett 3. Köpeny és gumicsizma — ezt kapják a legtöbb szövetkezet dohányban és gyümölcsösben dolgozó asszonyai. 4. A nagycétényi szövetkezet asszonyai is szandálban, papucsban dolgoznak. 5. Orlai Vilmos: — Mi hiába tervezzük az előírásoknak megfelelő munkaruhát... 6. Mackó Béla: — ... én kiosztom, de ha nincs. .. ? 7. Az udvardiak gumicsizmában metszik a gyümölcsfákat.
