Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-02 / 45. szám
s ■■■■*'■■ M iért megszokott látvány, hogy a mezőgazdasági dolgozók többsége nem munkaruhában, munkacipőben, hanem egészségét kockára téve, saját — sokszor a munkakörülményeinek nem megfelelő — öltözetben, lábbeliben dolgozik? A földművesszövetkezettől kapott védőeszközök, védő- és munkaruhák használata kényelmetlen, azért mellőzik, vagy meg sem kapják azokat? Példáért bárhol megállhatunk. Az udvardi (Dvory nad Zitavou) földművesszövetkezet gyümölcsösében dolgozó asszonyok télen is gumicsizmá-. ban metszik a gyümölcsfákat. Nem kapnak téli munkacipőt. A fázósabbak télen otthonról hoznak meleg lábbelit (amit már nem sajnálnak tönkretenni), de hát azt nem ilyen munkára gyártották, nem is bírja ki sokáig. Aztán marad a gumicsizma. — Két pár zoknit is húzhat az ember a lábára, a gumicsizmában úgy is fázik télen — mondják az asszo-' nyok. Tudják, hogy járna nekik téli cipő, de ha nincs, mit tehetnek. Némi magyarázatot Mackó Béla raktárostól kapunk: — Sajnos, alig akad olyan védőeszköz, munkaruha vagy lábbeli, amit időben megkapnánk, hogy a mennyiséget már ne is említsem. Minden évben a megadott jegyzék szerint kiszámítom, hogy mennyi és milyen ruhára, védőeszközre lesz szükség a jövőben. A megrendelés már nem az én dolgom, de tudom, hogy a felvásárló vállalat újvári (Nővé Zámky) üzemén keresztül soha nem sikerül mindent megkapnunk. így aztán a biztonsági technikus és az anyagbeszerző „ügyességétől" függ, hogy mit adunk a dolgozókBARANYAI LAJOS Nem/dival i. nak, mit nem. Ami jár és van, azt én kiosztom, de ha nincs . ..? Több olyan rendelésünk is van, amelynek egyáltalán nem, vagy csak részben tesz eleget a Mezőgazdasági Felvásárló és Értékesítő Vállalat. Kevés a munkaruha, a bakancs és a nők számára a téli lábbeli. A kérvényezett 500 pár bakancs helyett csak százat kaptunk, a tavaly megrendelt 400 meleg felső ruhát a mai napig sem kaptuk meg — így az udvardi szövetkezet raktárosa. Az ipolybalogi (Balog nad Ipl'om) efsz szőlészetében az asszonyoknak nincs idejük diskurálni. Nagyban folyik a szüret, telnek a puttonyok. Öltözetükön látni, hogy munkaruhával az ő szövetkezetük sem kényezteti el dolgozóit. Nagy Mária mondja ki a többiek véleményét is. — Gumikesztyűt és kötényruhát kapunk, ez elég is lenne nyárra, de télen is a saját lábbelinkben járunk dolgozni, mert cipőt nem kapunk se nyárra, se télre. Igaz, egyszer már kaptunk gumicsizmát is, de az bizony télen hideg, nyáron éget, csak sárban hordhatjuk. — Legalább esőkabátot adnának — szólnak felbátorodva a sor végéről az asszonyok —, de azt sem kapunk. Szinte kivétel nélkül tornacipőt vagy papucsot viselnek. Ahányan vannak, annyiféle öltözet. Az az egy kötényruha nem bír ki egy évet, így mindenki otthonról hoz valamilyet. Nos, ha évente egy járna, nem is lehetne csodálkozni ezen a tarkaságon, de az SZSZK Mezőgazdasági Minisztériuma mintajegyzéke szerint sok minden más is járna ezeknek az asszonyoknak, akik csak a gumicsizmát és a gumikesztyűt kapják meg. A mintajegyzékben pedig még bőr vagy gumi lábbeli, csuklyás esőkabát, bélelt védőöltöny, 3/4-es meleg kabát, meleg sapka, bőr vagy textil kesztyű is szerepelne, amennyiben a szövetkezet gyümölcsészetben dolgozókként tartja őket nyilván. Őket nem tájékoztatták, milyen védőruha járna nekik. Szecsei Sándor mérnöknek, a szövetkezet agronómusának ismerős a téma, mint mondja, személy szerint ez nem az ö gondja. — A Mezőgazdasági Felvásárló és Értékesítő Vállalat nagykürtösi (Vefky Krtís) üzeme a szükséges védőeszközöknek csak mintegy 80 százalékát, a munkaruháknak meg talán 30 százalékát adja szövetkezetünknek. Sajnos dolgozóink sokszor késve és hiányosan kapják meg a nekik járó védőeszközöket és munkaruhát s ez sok gondot okoz — mondja Szecsei Sándor, miközben szinte percenként csöng a telefon, sok a munka a szüret körül. A nagycétényi (Vefky Cetín) efsz elnöke, Ján Flomola mérnök, és főgépesítője Leonard Slovík mérnök szinte szó szerint azt mondja, amit Szecsei Sándor, így hát elindulok, hogy körülnézzek a szövetkezet „háza táján", mit mondanak azok, akiknek szükségük van a védőeszközökre, munkaruhákra? A kukoricatábla közepén egy kombájn vesztegel motorhiba miatt, szüretel a silózás. Vrták Tibor kombájnost kérdezem, neki mi a véleménye védőeszköz- és munkaruha-ellátásukról? — Nem is a mennyiségre panaszkodnék — mondja —, hiszen tudom, hogy az előírás szerint nem kaphatunk annyit, amennyit tönkreteszünk évente. Inkább a minőség ínöia-
