Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-02 / 45. szám

kRÓuíkájz*

részlegen egyenlő száztizennyolc ember munkájával. Igaz, a 800 ezer korona értékű légkondicionáló berendezés már elkészült, de a kazánház. amely ezt működtetné még a jövő zenéje. Többen mondják, hogy az üzem óriási összegeket fizet — büntetésképpen. mivel a higiénikusok mérései alapján, az acetongőzök aránya a levegőben túllépi a megengedett szintet. Legalább kis faliventillátorok lennének, hiszen az nem is kerülne olyan sokba, jegyzik meg többen.

A másik részleg „talpalóinak” vezetője Nagy Alfréd. Először csak csendben üldö. gél. bizonygatja, hogy ő sajnos rossz riportalany. azután egyszercsak beszélni kezd. Logikusan, célratörő módszerességgel gondolkodó ember. Megerősíti Nyitrai Adolf véleményét; a gépállomány elavult, vannak gépek, amelyek még Bata idejéből származnak, s nagy az alkatrészhiány is. Tavaly javítani küldtek egy gépet, óriási szükségük lenne rá, mert amin dolgoznak, már majdnem szétesik, de bármenyire sür-Az új igazgató: Emil Roman

getik. még nem kapták vissza. S az anyag? Nagy Alfréd szerint az anyaghibák végett sokszor nagy a ráfizetés, hiszen nem mindegy, hogy 1000 pár csizma készítésére 1000 párra való anyagot vagy 1010 párra való anyagot használnak fel.

Hallgatom a két műhelyvezetőt, az aszszonvokat — a férfiak szerényen meghúzódnak talpalógépeik és a csizmatomyok mögött —, s szinte érthetetlen számomra, hogy ilyen problémák mellett ilyen kiváló munkát lehet végezni. A műhely ugyanis két szocialista brigádot egyesít, „A példás műhely” cím kétszeres viselője, a 3322-es részleg 1977-ben és 1978-ban a Raznoexport kitüntetésében részesült, a 3321-es pedig a Raznoexport nemzetközi versenyének győztese, amelyet a KGST-tagállanioknak rendeztek. Ebben a versenyben a szocialista államok cipőipari kollektívái közt a legjobbnak bizonyultak.

Nagy a mozgolódás a műhelyben, a hétvégi festéshez készülődnek. Helyet változtatok, s pár perc múlva már a „manipulációs” — szabászműhely mesterével, Szalay Károllyal beszélgetek. Itt sokkal jobbak a munkakörülmények. A Aatalmas bála bőrök, műbőrök a gép egyetlen gyors, éles érintése nyomán talpakká, felsőrészekké alakulnak át. A kész részeket Soós Lídia rakja össze egy „csomagba”, s így kerülnek át a konfekcióműhelybe, ahol az imént jártunk, s ahol kész lábbelivé állítják össze őket a gyors és ügyes munkáskezek.

Szalay Károly a Vasi Miklós vezette, 1973-ban alakult szocialista brigád mestere. Az aranyfokozat várományosai. Gyönyörű krónikájuk közös kirándulásokról, családi összejövetelekről, olvasómozgalomról. brigádról, s mostantól kezdve a Nő szerkesztősége látogatásáról emlékezik meg.

Csere Joli néni, aki kezdettől fokva az üzem munkatársa és három évvel ezelőtt néhány szép hetet töltött a Jaltán, élményeit meséli. Milyen gyönyörű volt, amikor a hegy lábánál ragyogott a hó. a lejtőn pedig mandulafák virágoztak. Hogy összeszorult a szíve a háborús romok láttán Szimferopolban . . . Azután Sándor Margit. a 33 822-es számú varrórészleg — bronzfokozattal rendelkező szocialista brigád mester- és vezetőnője jön. cipeli magával a vastag, nehéz krónikát, amelynek szebbnél szebb lapjait gyönyörködve szemlélem. — Szeretnek dolgozni a lányok — mondja —, s ez a borítékon is meglátszik.

A dolgozók az alapfizetésen kívül teljesítménybért is kapnak. Az a néhány alkalmazott, akivel beszélgettem, elégedett. Dicsérik az új igazgatót, Emil Románt, aki csak egy éve vezeti a nemesócsai üzemet, mégis már a magáénak érzi, szívügyének tekinti annak sorsát. Vajon ő, aki az üzemi hierarchia csúcsán áll, s ezért a munkafeladalokat, a célkitűzéseket, de a gondokat is szélesebb összefüggéseikben látja, hogyan vélekedik az üzem problémáiról? Nagy figyelemmel hallgatja „beszámolómat”, közben többször is bólint.

— Bizony a légkondicionáló berendezés fájó pontjaink közé tartozik. Igaz, én nem tudok róla. hogy a levegő összetétele túllépné a megengedett határt, ami az acetongőzöket illeti, de ez a környezet valóban egészségtelen. Sajnos, a mi befektetéseink kétszeresen korlátozottak. Pedig sok mindenre lenne szükség. Új műhelyekre, lakásokra. Üdülőközpontot szeretnénk, üzemi konyhát. Jelenleg a komáromi üzemi konyháról fuvarozunk meleg ebédet és vacsorát, de hát mire ideér, ki is hűl, meg a minősége is változik. Pedig a meleg étel fontos feltétele a jó munkának, s ezek az emberek igazán jól dolgoznak, megérdemlik, hogy sokoldalúan gondoskodjunk egészségükről, munkakörülményeikről.

Az ember családi problémáit, a magánéletében adódó gondjait munkahelyére is magával viszi. Ugyanakkor a munkahelyi viszonyok a szabad időre, az otthon töltött órákra legalább ilyen mértékben hatnak. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az áru minőségével szemben támasztott követelmények egyre magasabbak, hiszen exportra készül. Viszont nem lehet csak az üzem belső erőtartalékaira számítani, a dolgozók munkakörülményeit is javítani kell, hogy a közös cél, az erkölcsi és anyagi olismérés mellett az a tudat is biztonságot és új erőt adjon, hogy így is becsülik és megbecsülik a gyárukat és a munkájukat.

LÁM PL ZSUZSANNA

HÉTÁGRA SÜTÖTT A NAP

Ajtót nyit, s az első pillanatban úgy érezzük; régóta ismerjük egymást. Pedig most találkoztunk először. Kakas Hona egész lényéből magával ragadó természetes kedvesség, barátság sugárzik.

— Anyám ukrán volt, aprám magyar — mosolyodik el, amikor származását kérdezem. — A Kárpátokon túl születtem, de tízéves koromtól Fülek (Fitakovo) mellett élek, magyar nemzetiségűnek vallom magam.

Mégis van benne valami, ami a szovjet ember közvetlenségére emlékeztet. S ahogy körülnézek a szoba-konyhás lakásában, már le sem tagadhatná. A szamovár, az orosz dísztárgyak, a fényképek, a polcokra, sarokba, szekrények tetejére rakott sok-sok újság, fénykép, propagációs anyag még azt is elárulja, mivel tölti az idejét.

— Hét évvel ezelőtt, amikor eltemettem anyámat is mint az utolsó itt élő hozzátartozómat, teljesen magamra maradtam. Hálás vagyok a városi nemzeti bizottság tagjainak, hogy ekkor célt adtak életemnek; rám bízták a város

SZARATOV - VASÁRUT

A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek 168 üzemi, illetve helyi szervezete van. Némelyiket közülük régi és erős szálak fűzik egy-egy szovjetunióbeli üzemhez, kollektívához. Ha a barátság krónikáit lapozzuk, a vásárúti (Trhové Myto) szövetkezet dolgozóiról kell elsősorban szólnunk. Nemcsak azért, mert régi és szép barátságról van szó, hanem azért is, mert járásunk egyik legutóbbi, emlékezetes találkozója, eseménye is az ő nevükhöz fűződik.

faliújságjának készítését. Örömmel vállaltam. Azóta évente 15—18 faliújságot készítek, néhány kiállítást szervezek a Szovjetunióval kapcsolatos jelentősebb ünnepekhez, évfordulókhoz

Odamenet mi is megálltunk az egyik faliújság előtt, pedig akkor még nem tudtuk, hogy Kakas Ilona készítette. Olyan ízléses, vonzó volt. annyi hozzáértéssel készült, hogy az ember felfigyelt rá. S most, hogy átnézzük a hét év alatt készített faliújságok albumba gyűjtött fényképeit, valóban leszögezhetjük: sikerült megtalálni azt a formát ami kötetlenül, a maga valóságában tükrözi a szovjet nép életét, a hozzá fűződő barátságot.

— Amerre járok, azt nézem, azt kutatom, mit használhatok fel hozzá. Nyugdíjas vagyok, a havi bevételem felét lakbérre adom, mégis ha meglátok valamit, amire a faliújság szerkesztésénél szükségem lehet megveszem. Évente eljárok a Szovjetunióba, onnan is cipelem a képeket, a díszítő elemeket, legyen valami eredeti, más, mint amihez itt hozzájutok.

1965-től, amikor hosszú évek után először eljutott szülőföldjére, minden évben hazalátogat Mert úgy mondja; neki két hazája van. Aszerint, hogy hol van, a másik haza után vágyik. Egyikről sem tud, s nem is akar lemondani.

Már hat éve rendszeresen részt vesz a szeptember végén Beregszászon évente megrendezett internacionalista Barátság Fesztiválon. Nemcsak a Szovjetunió köztársaságaiból jönnek el ide az emberek, hanem a kárpátontúli kerület városával baráti kapcsolatot fenntartó Terebes (Trebisov) és magyarországi Városnamény járásokból is.

— Hétágra sütött a nap ott-tartózkodásom alatt. Mintha az is a népek közötti barátságot akarta volna erősebbé, szilárdabbá kovácsolni. Mert a szovjet ember számára a barátság nagyon drága kincs — elválaszthatatlan része életének. Ezt a gondolatot szeretném tolmácsolni a faliújságokon is.

Amikor búcsút veszek tőle, úgy érzem én is, hétágra süt rám a nap. Pedig az ereszről eső csepereg. Melegség áraszt el, az őszinte emberi kapcsolafpk tartósságának érzése. Ez az asszony csendes magányában, elzárkózva a nyilvánosság elől, csaknem szavak nélkül fonja a két népet összekötő barátság szálait.

H. ZSEBIK SAROLTA

A vásárúti szövetkezet járásunkban elsőként kapta meg 1973. január 15-én a megtisztelő CSSZBSZ nevet. A szövetkezet dolgozói 4 757 ha területen'gazdálkodnak. olyan eredménnyel, amire méltán felfigyeltek határainkon túl is. 1976-ban. és az idén másodszor is elnyerték a baráti szaratovi terület vándorzászlaját, amelyet a CSSZBSZ nevet viselő mezőgazdasági üzemek versenyének győztese kap minden évben. A vándorzászló átvétele persze nemcsak a jó termelési eredményeket jelképezi. A szövetkezetben jól működik a CSSZBSZ alapszervezel. Bogyai Ferenc elnök vezetésével. Bár a krónikából csak a legutóbbi esemény — a vándorzászló átadását — választottuk ki, érdemes fellapozni azt a krónikát. Események, találkozások, kiállítások, baráti érdeklődés egymás munkája, élete felől... - m —