Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-26 / 44. szám
Könözsi István fevétélei ként emlegetik, persze a szó pozitív értelmében. Hozzá fordulnak kis- és nagytermelők, mert ha Polgáry Géza sem tudja felvásárolni, akkor már senki. Ő pedig a fejét fogja: — Már az alma szó hallatán beteg vagyok. Percenként csöng a telefon, az egész járás ide hív, hogy a televízióban azt mondták, minden almát fel kell vásárolni, miért nem akarom hát tőlük is átvenni? ... Részemről semmi akadálya nem lenne annak, hogy naponta 5 vagon almát elszállítsak; a helyi nemzeti bizottságnak hat teherkocsija van. állandóan úton lehetnének vele. De egyre nehezebb eladni a termést a feldolgozó üzemeknek. Pillanatnyilag a levoéai konzervgyárban nincs víz. a ' rimaszombatiban sav; hol ez, hol az hiányzik, mindig akad kifogás az átvételnél. Állandó kapcsolatot tartok velük, ha este tízkor telefonálnak, hogy reggel hatkor legyen ott a gyümölcs. az biztosan ott lesz. Persze az is előfordul. hogy visszaküldik a szállítmányt: ha a hajnalban útnak induló kocsi délután háromig nem tér vissza, már tudom, hogy baj van. A három faluban — Körtvélyesen (Hrusovj. Szádalmáson (Jablonov nad Tumou), Jabloncán (Sil. Jablonica) — számításom szerint legkevesebb 100 vagon alma vár felvásárlásra. Nem szeretném, ha ez a nyakunkon rothadna. De ennek értékesítéséhez, továbbjuttatásához idegek kellenek és rengeteg idő. S nekem már mindkettőből fogytán van. Polgáry Géza egyben a hnb elnöke is. Joggal teszem hát fel neki a kérdést: nem lenne kifizetődő a három község számára egy mustkészítő, almaaszaló üzem építése, amely hosszú távon megoldaná a két-három évenként rendszeresen ismétlődő almaeladási gondot? — Ez lenne a leggyorsabb megoldás. De a felsőbb szervek támogatása nélkül ez sem megy. Mert ehhez is pénz kell, mégha a Z akcióban segítenének is a lakosok. Mozdulni, minél előbb! • A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felelős dolgozója. Markovié Jozef mérnök minden igyekezetével azon volt, hogy meggyőzzön: nincs probléma az almával. Szlovákiában naponta 50 vagont vásárolnak 1. Keiner Emil: — Senkinek sem kell az alma__ 2. Polgáry' Géza: — Számításom szerint a három községben legkevesebb 100 vagon alma vár felvásárlásra ... 3. Július EliáS mérnök (bal oldalt) és Farsang István: — Hét vagon almára kötöttek veünk szerződést. A többit feldolgozniuk __maguknak kell a termelőknek 4. Hroncová Mária raktáros és Barta Kálmán: — Ez az import alma sem jobb a miénknél 5. Zsákokban vár sorsára az alma. 6. Alma a fa alatt... és kosarakban, zsákokban ország szerte, mert nincs, aki felvásárolja fel, ez hatvanöt felvásárlási napon 3250 vagon almát jelent. Ennyit tudnak kisajtolni, sajnos, csak fele ennyit raktározni. Többre nincs és nem is lesz kapacitás. Ennyi alma elég az ország ellátásához: szörpnek, mustnak. Persze ebben nincs benne a fogyasztásra szánt alma. amelynek felvásárlási tervét a Zelenina nem teljesíti. Ezért a behozatal! Hol van tehát a hiba ? Miért rothad felvásárolatlanu! az alma a losonci, a rimaszombati, a rozsnyói járásban? Erre nem kaptunk feleletet. Illetve csak azt, hogy erre az almára nincs szükség; azt kell termelni, arra szerződést kötni, amit a terv előír. Igen ám. de mi legyen a meglévő fákkal, a régi gyümölcsösökkel? Hagyjuk tönkremenni a két-négy évenként ismétlődő bő termést? Nem hiszem, hogy ezt megengedhetnénk magunknak. A XVI. pártkongresszus és a 4. pártplénum mindenki számára érthetően leszögezte, mennyire fontos az önellátásra, a nagyobb gazdaságosságra való törekvés. Az almapazarlás, sajnos, nem erre vall. S azt sem hiszem el, hogy hasznosítására nem lennének meg a feltételek. Csak a megkeresésükhöz, a megteremtésükhöz nincs elég igyekezet, akarat, rugalmas intézkedés. Mozdulni kellene. Cselekedni. De minél előbb és minél gyorsabban. Kezdve a helyi kertészeti szervezetektől, a nemzeti bizottságokon át egészen a minisztériumig, minden irányítási fokon. Karbatett kézzel nem várhatjuk a következő évet. Ha most nem intézkedünk, két-négy év múlva megint oda jutunk, ahol most vagyunk. Ez a helyzet pedig senki számára sem kívánatos. (nöi3)
