Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-26 / 44. szám

. . . nyári piros alma. és őszi, téli, Jonathan, starkimson, delicious — a legszélesebb válasz­tékban (és legnagyobb vastagságban), nem­csak az útszéleken, a gondosan ápolt kertek­ben. gyümölcsösökben is. Két hónappal eze­lőtt, amikor még a gallyakon csüngtek az ember szíve örült, látván a gazdag termést: lám, milyen bőséges a természet, két év után újból dúsan teremtek a fák. Mert a bő termés láttán még az is bizakodik, akinek semmi köze sincs a mezőgazdasághoz. Elvégre ha jó a termés, több kerül az üzletbe, olcsóbban hoz­zájut mindenki. És mi mindent lehet ma már készíteni belőle!.. . Mustot, szörpöt, üdítő italt, ecetet, pépet, befőttet, nem beszélve az almaillatú kozmetikai szerekről, amelyek az utóbbi évekbe olyan keresettek voltak. Szóval: csak teremjen bőven, hadd jusson mindenre belőle! Van — de minek? Téves volt a feltételezésem. Három járást végigjártam, ám nem találkoztam egy ember­rel sem, aki örült volna a bő almatermésnek. Sőt ellenkezőleg. Az alma szó hallatára leg­többjüket elöntötte a méreg, a keserűség, a tehetetlenség érzése. Már nem is azt szidták, aki azt megérdemelné, hanem a természetet, amely ilyen gonddal verte meg őket. Mert az almát nem hagyhatják szedetlenül a fák alatt, valahová el kell rakni, valahol tárolni kell. De hol? — Én a sertéssel etetem, de már annak is elege van belőle — tör ki a keserűség Keiner Emilből. — Huszonnégy éve vagyok elnöke a fiileki (Filakovo) kertészek szervezetének, így felelősséggel állíthatom, a felvásárlás nem hogy javulna, egyre rosszabb. Nagy az elége­detlenség: az emberek morognak, szitkozód­nak: itt rothad a termés a nyakukon. A környékünkön nincs egy felvásárló sem. az alma nem kell senkinek. Aki teheti, megőrli, kifőzeti pálinkának. Bort. mustot itt nem csi­nálnak, ahhoz sok cukor kell, no meg van itt annyi szőlő, hogy annak a levét is elég megin­ni.. . Nem kell hozzá számítógép, fejből is tudja már, mennyi alma vész kárba náluk. Füleken és környékén több mint háromszáz tagja van a kiskertészek szervezetének, ezenkívül hat-hét­­száznál is több azoknak a száma, akik házkö­rüli gyümölcsöskerttel rendelkeznek. Egy-egy családnál legkevesebb öt-tíz mázsa alma vár eladásra. Ötven-száz vagon alma ez testvérek közölt is. És eddig egy kilót sem vettek át tőlük! A fogyasztásra való almáról már szó sem esik. Ami eláll, azt pincékbe, pajtákba, gará­zsokba rakják. Tavaszig csak lesz vele vala­mi... Reménykednek, bár sejük, ezzel is csak H. ZSEBIK SAROLTA A lm a Ínűl2; munkát adnak maguknak, hiszen tavaszig jó párszor át kell válogatni, ha azt akarják, hogy jó is maradjon közte. A hullott alma az első számú gond: a nagy szárazság, a sok féreg gondoskodott róla, hogy ne kelljen létráról szedni a termést, lehull az magától is. Pedig permetezték a fákat, nem is kétszer, mint máskor szokták hanem négyszer. Nem nézték a vegyszerek árát. gondolván, majd megtérül az az eladásnál. Nem tudhat­ták, hogy ha arra kerül a sor, még nyolcvan fillérért sem kell kilója senkinek .. . Ha mástól hallom, megesküszöm rá, hogy téved. Abban az órában, amikor Füleken és környékén, a losonci (Luíenec) járásban min­denütt azon sirákoznak a kiskertészek. hogy senki sem veszi át tőlük az almát, Losoncon a Vasút utcai zöldségesboltban Magyarországról behozott almát árulnak. S másnap, amikor ugyanebben az ügyben a rimaszombati (Rim. Sobota) járás falvait já­rom és az almafelvásárlással kapcsolatban tel­jesen hasonló helyzetet találok a járási szék­hely (ikerén lévő zöldségüzletben szintén ma­gyarországi almát kínálnak. — Az emberek mindezt látják: csodálkoz­­hatunk-e hát rajta, hogy zúgolódnak? — ezzel fogad Hricko Ján, a kiskertészek szövetsége losonci járási szervezetének titkára. — A Zele­nina nálunk a fokhagymán és az erőspaprikán kívül semmi más iránt nem mutatott érdeklő­dést. A hullott alma a feldolgozó üzemeknek nem kell. Pedig mi megszerveznénk a felvásár­lást, csak lenne, aki átvegye tőlünk. Járásunk 58 alapszervezetének több mint 3300 tagja van, akik szinte egymás kezébe adják a kilin­cset; kiabálnak, könyörögnek, itt sírnak a nyakamon, tegyek valamit almaügyben. Én mit csinálhatok velük? Küldöm őket a rima­­szombati Kertészeti Szolgáltatások vezetője után. adjon tanácsot ő, elvégre az ő feladata biztosítani a felvásárlást. Sajnos, a helyzet így változatlan marad. Talán az a megoldás, amit Barta Kálmán, a járási szervezet alelnöke javasolt? — Minket úgy tájékoztattak, hogy a kerté­szeket győzzük meg: maguk dolgozzák fel a termést. Hogy milyen célra? Amire lehet. A pálinkafőzésétől kezdve a sertésetetésig sok mindenre jó az alma ... Vagyis: ahelyett, hogy támogatnánk az üdí­tőital-, must-, szörpelőállítást, tanítsuk meg az embereket páünkafőzésre, -ivásra . . .? Vajon kinek juthat ilyen az eszébe? A losonciak mentségére legyen mondva, hogy 'ők már tervbe vették a mustkészítő és almaaszaló építését a Z akció keretében. De ez jelenleg még csak terv1. Ha holnap kész lenne az is késő lenne. Mert a kertekben rothadó állmából már sem must, sem befőtt nem készülhet. S hogy rothadó almából van bőven, azt magunk is láthattuk a város II. kertlelepén. A négyáras kertekben idén több termett, mint amennyit a család, a rokonság el tud fogyasz­tani, be tud főzni. Szívesen eladnák a fölösle­get, ha kellene valakinek. De a piacok is tele vannak. Alig néhány kilométerrel odébb, a Zelenina nagyraktárában nem találunk belőle egyetlen darabot sem. Alma volt olt bőven, csak nem hazai: import. — Ha ide hozzák a termelők az almatermé­süket, mi átvesszük tőlük. Persze nem a hullot­­tat, hanem a fogyasztásra valót. De az igazai megmondva, ki ad pénzt benzinre azért, hogy egy-két mázsa almát — koronáért kilóját — átvegye tőle? Mert ha szerződése van az eladásra, egykorona ötven fillért kap az első­osztályú almáért, ha nincs, csak egy koronát. Ki fog ezért bajlódni vele; leszedni, átválogat­ni, elhozni? Inkább lerázzák és nyolcvan fillé­rért, hullott almaként kínálják — mondja Má­ria Hroncová raktáros. Kínálnák, ha lenne kinek. Mint a 86 éves Bokor András bácsi is, aki a ház előtt ül, előtte egy láda alma, körte — szólongatja az arrajá­­rókat, vegyenek egy kilócskát. De vevő alig akad. Legtöbben ingerülten szólnak vissza: — Jó’ ember, otthon is van annyi, hogy Ipolyi rekeszthetek vele! A tízszerese is kevés Megfogadtuk a losonci járási szervezet titká­rának tanácsát, felkerestük a rimaszombati Kertészeti Szolgáltatások vezetőjét, Július Eli­­áá mérnököt: mondja meg. mi legyen az almával. Hírünk előbb érkezett, mint mi ma­gunk. így nem tudhattuk meg. milyen segítsé­get kap az kertész, akinek mázsaszámra áll otthon az almája. — Annak sem mondhatok mást, mint ma­guknak. Dolgozzák fel otthon a termést. Ké­szítsenek belőle befőttet, aszalják meg. Mi nem tudjuk az összes termést átvenni, mert a Banská Bystrica-i Fatra konzervgyár csak 7 vagon alma felvásárlására kötött szerződést velünk. Eddig 2,5 vagonnal szállítottunk. A járásban négy felvásárlóhelyünk van; Bejében (Behynce), Nagybalogon (Blhovce). Pádárban (Padarovce) és Rimaszombatban. Napi negy­ven mázsát vehetünk át a termelőktől, holott ennek a tízszereséi kínálják. A járás hat pálin­­kafőzdéje sem győzi már a munkát. Ha a Kertészeti Szolgáltatásoknak három járás — Nagykürtös (Velky Krtís), Losonc, Rimaszombat — almatermését kellene felvá­sárolnia. s mindössze 7 vagon almának szerzett piacot — átvevőt (holott csupán Fülek környé­kén több mint 50 vagon lenne a termés), akkor igazán jogos a termelők panasza. Különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy helyben, Rimaszombatban is van konzervgyár. Befőttet, aszalt almát készíteni otthon öl-tíz mázsa termésből? Vajon kinek és miért lenne ez hasznos? — Hasonló volt a helyzet 1980-ban is. Mi már akkor figyelmeztettük a felsőbb szerveket: csinálni kell valamit, ne vesszen rendszeresen kárba ez a rengeteg alma. ígéretet kaptunk, de eltelt az ősz, elcsendesedett a panasz; tavaly kevés volt a termés, nem volt az almával gond. és közben senki sem mozdult. Jövőre megint nyugtunk lesz. Még szerencse, hogy ilyen gazdag termés csak két-négy évenként adódik. Farsang István szavai iróniával telítettek. Igyekszik viccre fordítani a szót, pedig majd szétveti a méreg. Csütörtökön két teherautót indítottak Banská Bystricába, pénteken mind­kettő visszajött — nem vették át az almát. Hétfőig át kellett a rakományt válogatni, hogy újból útnak ereszthessék . .. Munkaerő, költ­ség, idegesség — hol térül meg mindez? Megoldás lenne ... Hogy lehet, illetve lehetne másképpen is — erre is találtunk példát. Csakhogy ehhez ember kell: ügyes szervező, találékony, izig-vérig „kereskedő”. Olyan, akinek nem elég a terv teljesítése, ennél több: az emberek elégedettsége a fontos. És az. hogy ne menjen tönkre a termés az ember szeme láttára. A rozsnyói (Roznava) járásban Almakirály­a fa a la tt...

Next

/
Thumbnails
Contents