Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-26 / 5. szám
--------------------------------------------Szatirikus vígjáték a MATESZ színpadán Végy egy velúrzakót, s ha bánt a köz-vélemény, nyírasd meg, akár egy birkát. Vigyázz, ha kedélyeskedni támad kedved az ADMINISZTRÁCIÓ emberével, mert a gépezet könnyen megviccel. Érted van ugyan minden hivatal, az összes dolgozójával, de hamarosan rájössz, hogy kéz kezet mos, varjú a varjú szemét nem vájja ki, sok bába közt elvész a gyerek, széllel szemben nem lehet pipálni, és sorolhatnám, de egyszerűbben is fogalmazhatok: megérted, hogy a hivatal egy óriási, személytelen mechanizmus, melyben az igazadat keresni szélmalomharc; hogy az embereknek nincs önkritikájuk, ezáltal ha tévedésüket korrigálják is, csak a te károdra történhet; hogy csúszópénz vagy tiszteletdíj (vagy nevezzük, ahogy akarjuk) nélkül meghallgatásra sem találsz, hát még megértésre; hogy elveszítenek az előírások útvesztőiben, az őrületbe kergetnek, ha nincs összeköttetésed — s mindezt a te érdekedben, érted teszik. Sztaniszlav Sztratiev Velúrzakó című szatirikus vígjátéka volt a Magyar Területi Színház 207. bemutatója. A középnemzedékhez tartozó bolgár szerző (a szófiai Szatirikus Színház dramaturgja) ezzel a müvével, s a hasonló hangvételű a Római fürdő című alkotásával vált ismertté egész Európában. Müveit kontinensünk valamennyi országában bemutatták tán, a bolgár színházak repertoárját évről évre gazdagítják. Nem csoda, mert minden írásában mánkról szól, s leplezetlenül tárja elénk a valóságot, amelyet röviden úgy összegezhetnénk: ami bosszant. Teszi ezt a leghatásosabb eszközökkel, a szatíra, az irónia, a gúny segítségével. Ivan Antonov, a főhős, a szenvedő alany. Nyelvész, akit bánt a csúfolódó hang zakója miatt, ezért megnyíratja. Csakhogy a nyilvántartásba úgy kerül a művelet, hogy birkanyírás volt (mert ki hallott már zakónyírásról?!), rövidesen jelentkezik az adóhivatal, majd a kötelező védőoltások miatt zaklatják az állatvédők, és máris kezdődhet a végtelen és értelmetlen hivataljárás, miközben kiderül, hogyan kell formálisan értelmezni a szocialista kötelezettségvállalást, egyúttal megtanítani csalni az embereket. Az is, hogyan tud (vissza)élni minimális hatalmával a tehetségtelenségétöl, a tehetetlenségétől, az alárendeltségétől komplexusos ember, ha hozzá fordul az ügyfél. Az is, hogyan lehet kirúgni egy beosztottat, ha netán — sok év után egyszer — ellentmond felettesének. Közben az átszervezések lényegével is megismerkedhetünk, mégha nincs is lényegük, de mint jobbítást szolgáló intézkedés kimutatható. És sok minden más egyébbel, ami nem csak bolgár specialitás. Ehhez csak annyi kell, hogy az ember elvhű legyen, ragaszkodjon erkölcsi és etikai normáihoz. Happy end-del végződik a darab, de ez is fricska a javából. Hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon!, néhány évet hozzáírnak a HIVATAL egyik dolgozójának korához, hogy megünnepelhessék 60. születésnapját, amelyen a leírandó, nem létező birkát fogyasztják el. S mindenki eszik, jól is lakik, mert a főnök így akarta! A 60. születésnapját ünneplő (ezúton is gratulálunk neki) Konrád József érdemes művész rendezte Sztratiev kitűnő vígjátékát, amelyet egyegy mozzanattal, jelzéssel még aktualizált, hazaibbá tett (pl. a boltjainkból hiányzó termékek halmozása). Konrádosnak is nevezhető a forma, amellyel színre vitte, megrendezte ezt a vígjájékot: az illusztratív színház követelményei szerint törekszik a látványosságokra, zenei effektusokat épít a darabba, tánclépésekkel is mozgatja színészeit. Kulcsszerepet kapott a narrátor, ezt a megoldási formát sem először használja Konrád József. Végig érezhető volt a rendezői koncepció. Kár. hogy a több, jól kidolgozott jelenetsor közé kevésbé sikeredettek is kerültek, amelyek egyrészt vontatottak voltak (jelenet a Bugár Béla alakította tisztviselőnél), másrészt érthetetlenek, ezáltal funkciótlanok (a tisztviselőnő köszöntése). A kellékek rendszertelen használatára sokszor hívjuk fel az amatőr csoportok figyelmét, sajnos ezúttal a MATESZ előadásában fordultak elő ezek a hibák (lásd: képletes virág-, valódi bundaátadás, vagy: jelképes főzés, műbaba a valódi kocsiban). Sajnos, rendezöileg tisztázatlan maradt a narrátor szerepe. Holocsy István olykor narrátor, olykor rendező, színpadmester vagy éppen ügyelő volt a színpadon, leginkább azonban egy konferansziéra emlékeztetett, ezáltal az előadás egy kabaréra vagy esztrádműsorra. A színészek jól oldották meg a nekik szánt feladatokat. A leginkább Pőthe István tetszett, aki megfelelő visszafogottsággal, nagyon jól játszotta el Ivan Antonovot. A Liftbeszorult (Boráros Imre) és A felesége (Petrécs Anni) jelenetei a két színész alakítása miatt is a legjobbak közé tartoztak. Külön örömet jelentett az előadás azoknak, akik eddig hiányolták a MA-bemutatój TESZ színpadáról Kucman Etát. Sztratiev darabjában jól alakította Dermendzsieva szerepét. A Tisztviselők (Turner Zsigmond, Bugár Gáspár, Bugár Béla, Lörincz Margit, Markó Kati) játékán látszott, hogy intéztek már néhány ügyes-bajos dolgot, ismerősek számukra a tisztviselők különböző típusai. Elfogadhatót nyújtott a többi szereplő is: Ropog József (Jevgeni), Simon Kázmér (Zoro), Benes Ildikó (A lány). Fazekas Imre (Orvos), Ferenczy Anna (Háziasszony), Rozsár József (Paraszt). Játékukkal azonban nem tudták feledtetni az előadás hiányosságait, azt játszották el, amit a rendező megkövetelt tőlük. Végezetül még egy megjegyzés: a színházművészet lényeges alkotó eleme a közönség, minden érte történik a mü megírásától kezdve a bemutatóig. Ez a bemutató, mint sok más előadás is, negyedház előtt zajlott. Engem is bántott a látvány, elhiszem hát a színház dolgozóinak, főleg a színészeknek, hogy őket kiábrándítja a közöny, az érdektelenség. Neszméri Sándor Képeinken a Velúrzakó című szatirikus vígjáték szereplői a komáromi (Komámo) bemutatón: Pőthe István, Bugár Gáspár, Simon Kázmér, Ropog József. Ferenczy Anna és Kucman Eta. ín öi 7)
