Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-20 / 43. szám
szén alapos pusztítást végzett. Az ökológiai felvilágosításnak eddig legjobban bevált módja a film, amely egyszerre s azonos szuggesztivitással hat a néző érzelmeire és értelmére. A csehszlovák kinematográfia néhány év leforgása alatt tekintélyes menynyiségű környezetvédelemmel foglalkozó játék-, dokumentum-, népszerűsítő-tudományos, tan- és rajzfilmet készített. Közös nevezője ezeknek a filmeknek társadalmunk környezetvédelmi programjának ismertetése és támogatása. Valamennyinek alkotói mélyen tudatosították e program lényegét: a civilizáció, az ember beavatkozása a természetbe nem nélkülözheti a természet iránti tiszteletet és felelősséget, a természet védelmének tudatos kötelességét — még a legnagyszerűbb ipari vállalkozásoknál sem. Ostravában az idén nyolcadszor rendezték meg az EKOFILM-bemutatót, amely világviszonylatban is a környezetvédelmi filmek legnagyobb és legjelentősebb nemzetközi seregszemléje. A versenyfilmek alkotóin kívül jeles szakértők és tudósok, újságírók is részt vesznek rajta a világ minden részéből, s az utóbbi időben ezen az ostravai rendezvényen egyre több hazai mezőgazdasági, ipari és más ágazat szakembereivel is találkozunk. S természetesen, a mozikedvelö „laikus" közönség is egyre nagyobb figyelemmel fordul a bemutatott filmek felé. Az idén nagy visszhangot keltett a Homo sapiens című félórás multivíziós program amelyet a prágai rövidfilm-stúdióban forgatott Pavel Hobl és Jindrich Santor. Csehszlovákia az audiovizuális technikában már régen „nagyhatalom". Több mint húsz évvel ezelőtt, a brüsszeli világkiállításon óriási szenzációt keltett a csehszlovák találmány, a poliekran — vagyis a filmkockák és állóképek kombinációja —, amellyel rendkívül látványos dolgokat lehet elérni. Nemrég a prágai rövidfilmstúdió ismét újdonsággal jelentkezett, a multivízióval, amely lehetővé teszi, hogy a „poliekran filmet" vetítsék. Ez azt jelenti, hogy a különleges technikával készült filmek vetítéséhez nincs többé szükség speciális termekre, a diavetítők bonyolult rendszerére, a különleges mozivásznakra és így tovább. A Homo sapiens multivíziós program alkotói elsősorban az ember gazdasági tevékenységével, s ennek a természetre, a környezetre gyakorolt negatív hatásával foglalkoztak. A több síkú és felületű, párhuzamosan vetített képsorok egyedülálló vizuális élménnyé sűrítik mai világunk realitásait a különböző földrészeken, s kétségkívül nagy érzelmi erővel hatnak a nézőre. A félórás multivíziós program tizenöt hónap alatt készült; négyszáz dokumentumfilmböl és háromezer fényképfelvételből állították össze. A végeredmény: tizenkét önálló rész, drámai felhívás az emberiséghez. Lélekbe markolón figyelmeztet a közönyösségre, amellyel még mindig elnézzük vizeink, erdeink pusztulását, éltető levegőnk szennyezését, a természet — melynek részei vagyunk — pusztítását. De nemcsak ezt mutatja be. Felsorakoztatja azokat az eszközöket is, amelyekkel a társadalmi rendszerek s az egyes országok kormányai gátat vethetnének ennek a szörnyű rablógazdálkodásnak életterünkkel. Van rá még lehetőségünk — int a film —, hogy az ökológiai katasztrófát elhárítsuk: megfontolt és tudományos tervezéssel, bizonyos területek védettségének megszervezésével. Hogy csak egy hazai példát említsünk: így jártak el a dél-csehországi Treboni-medence esetében, megmentés végett védett területté nyilvánították. Csehszlovákia a szövetségi műszaki és beruházási minisztérium kezdeményezésére felajánlotta a Homo sapiens multivíziós programot, illetve kibővített tervezetét az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mindenekelőtt az UNEP-nek, a környezetvédelmi szervezetnek, amely az ajánlatot kedvezőnek tartotta, s el is fogadta. Az UNEP 1972-ben alakult meg, székhelye az afrikai Nairobi. Ennek az ENSZ-szervezetnek a létrejöttét főképp az indokolta: nemcsak környezetvédelemre, hanem megfelelő felvilágosító munkára van szükség, s ezt fennállása óta elsőrendű feladatának tekinti. Működésében ma a helsinki Záróokmány tétele az irányadó: „Bármilyen környezetvédelmi politika sikere feltételezi, hogy a lakosság minden rétege és a társadalom minden erői felelősségük teljes tudatában fognak segíteni az életkörnyezet védelmében és javításában, ami viszont megköveteli a szüntelen és következetes felvilágosító munkát különös tekintettel az ifjúságra". Jövőre, az UNEP fennállásának tizedik évfordulóján a Homo sapiens multivíziós program fogja reprezentálni a környezetvédelem kérdéskörét. Ezután pedig elindul hódító útjára, mint egykor a poliekran film és a Laterna Magica — de kétségkívül nagyobb és fontosabb küldetéssel —, s különböző földrészeken, mindenekelőtt az UNEP több mint száz tagországában mutatják be. Az UNEP a programot további öt résszel kívánja bővíteni, s a munkával a prágai rövidfilm-stúdiót bízta meg. A feladat hazánk kinematográfiájának színvonalát és hitelét bizonyítja, s örültünk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ilyen jellegű fontos felvilágosító munkával első ízben a szocialista Csehszlovákiát bízta meg. Úgy gondoljuk, a film bemutatásával hazai berkekben sem szabadna késlekedni, Feldolgozta: -gé-HEINRICH BÖLL kMMRINb BLUM вчедат TISZTESSÉGE Sträubleder arcán valamiféle egészen új. meglepő vonás jelent meg. Blornában majdnem részvétet, de legalábbis kíváncsiságot keltve: majdnem alázatot jelzett. Vagy féltékenységet? — Hogy volt ez azzal az ékszerrel meg a levelekkel, most meg azzal a kulccsal? — Hogy a fenébe nem érted még most se. Hubert? Olyasmiről van szó, amit se Lüdingnek, se Hadinak, s a rendőrségnek nem mondhatok el: biztosra veszem, hogy odaadta a kulcsot a Ludwigjának, és hogy az a fickó két napja ott kuksol a házamban. Egyszerűen féltem Katharinát, a rendőröket, még azt a fiatal csibészt is, aki, úgy lehet, ott kuksol a kohlforstenheimi házban. Azt szeretném, ha eltűnne onnan, mielőtt rábukkannak. ugyanakkor azt szeretném, ha elcsípnék, hadd legyen vége a dolognak. Érted már? Mit tanácsolsz? — Szerintem telefonálhatnál Kohlforstenheimba. — És azt hiszed, a pasas, ha ott van. fölveszi a telefont? — Akkor a rendőrséget kell fölhívnod, csakis ezt leheted. Már csak azért is. hogy elébe vágj egy szerencsétlenségnek. Végső esetben névtelenül telefonálsz. Ha Götten a házadban lehet, ha ennek a legparányibb valószínűsége fennáll, azonnal értesítened kel a rendőrséget. Különben én teszem meg. — Hogy aztán a főcímsorok mégis összekapcsolják a házamat meg a nevemet ezzel a banditával? Én másra gondoltam .. . úgy gondoltam, hogy esetleg te odamehetnél, mármint Kohlforstenheimba, mint az ügyvédem, aztán eligazítanád a dolgot. — Máris, mi? Farsang szombatján, amikor a ZEITUNG már tudja, hogy nagy hirtelenkedve félbeszakítottam az üdülésemet: netán csak azért tettem, hogy a te víkendházadban eligazítsam a dolgokat? Megnézzem, hüt-e még a hűtőgép, mi? Nem állítódott-e el az olajfütés termosztája, nem vertek-e be egy ablakot, elegendö-e még a bárszekrényben a készlet, és nem nyirkos-e az ágynemű? Ilyen célból tér vissza nagy hirtelen egy tekintélyes iparjogász, egy swimmingpoollal fölszerelt luxusvilla tulajdonosa és a „Vörös Trude” férje a szabádságáról? Igazán okos ötletnek tartod ezt, amikor a ZEITUNG-riporler urak holtbiztosán megfigyelik minden mozdulatomat: alig szálltam ki a hálókocsiból, máris üljek kocsiba, és ki a villádhoz, nézzem meg. csírázik-e már a lánykökörcsin, vagy kibújt-e a hóvirág? Igazán jó ötlet ez szerinted, arról nem is szólva, hogy ez a szeretetre méltó Ludwig már bebizonyította, hogy elég jól tud lőni? — Fene tudja, jókor ironizálsz meg viccelődsz-e még. Én szívességet kérek tőled, mim ügyvédemtől és barátomtól, nem is személyes, hanem inkább állampolgári jellegű szívességet, mire te hóvirágot emlegetsz. Ez az ügy tegnap óta olyan titkos, hogy ma reggel óta antonnan már semmiféle információt nem kaptunk. Amit udunk, mind a ZE-lTUNG-tól tudjuk, ahol szerencsére Lüdingnek jó összeköttetései vannak. Az ügyészség meg a rendőrség még a belügyminisztériummal sem beszél, ahol Lüdingnek szintén jók az összeköttetései. Életre-halálra megy a játék, Hubert. Ebben a pillanatban kopogtatás nélkül belépett Trude, kezében zsebrádió, és nyugodtan közölte: — Halálra már nem megy, már csak életre, hála istennek. Elcsípték a fiút, lövöldözött a szamár, és őrá is lőttek, megsebesült, de nem életveszélyesen. A te kertedben, Alois, Kohlforstenheimban a swimming-pool meg a lugas között. Egy LUding-üzlettárs félmilliós luxusvillájáról rebesgetnek valamit. Egyébként vannak még urak: a legelső, amit a mi jó Ludwigunk mondott, az volt, hogy Katharinának végképp semmi köze az ügyhöz, az övé tisztára szerelmi magánügy, egy csepp köze sincs azokhoz a bűncselekményekhez, amelyekkel öt vádolják, és amelyeket ő változatlanul tagad. Néhány ablakot alighanem újra kell üvegeztetned. Alois: meglehetősen durrogtattak. A neved még nem hangzott el, de talán mégis fölhívhatnád Maudot, mert biztos nyugtalan, és vigaszra szorul. Egyébként Göttennel egy időben más helyeken elcsípték három állítólagos cinkosát is. Az egészei úgy kezelik, mint egy bizonyos Beizmenne tanácsos diadalát. Most pedig szedd a lábad, drága Alois, és a változatosság kedvéért légy egyszer annak a jó feleségednek a férfivendége. Képzelhetjük, hogy erre a szóra kis híján olyan tettleges vita következett be Blorna dolgozószobájában, amely semmiképp sem illett volna a környezethez és a szoba berendezéséhez. Sträubleder állítólag — állítólag — valóban kísérleteit tett arra, hogy Trude Blorna torkának essen, de ebben a férje megakadályozta, azzal a figyelmeztetéssel is, hogy talán csak nem fog egy hölggyel szemben ilyesmire vetemedni. Erre Sträubleder állítólag — állítólag — azt mondta volna, hogy nem biztos benne, vajon a hölgy meghatározás illik-e még egy ilyen éles nyelvű nőre, és elvégre vannak szavak, amelyeket bizonyos vonatkozásban, de legfőképp akkor, ha tragikus eseményeknek jön híre, nem lehet gúnyos hangsúllyal használni, s ha ő még egyszer, még egyetlenegyszer meghallja ezt az ominózus szót. akkor — na. mi lesz akkor —, nos, akkor vége. Alig hagyta el a házat, s Blornának még módja se nyílt Trudénak megmondania, hogy most azért alighanem kicsit messzebb ment a kelleténél, mert az asszony szabályosan elvágta a szavát, és azt mondta: — Katharina anyja mára virradóra meghalt. Mégis sikerült Katharinára bukkannom. Kuir-Hochsackelban. (folytatjuk) Ш ла
