Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-03 / 5. szám
GUSTA FUCÍKOVÁ, A CSEHSZLOVÁK NÖSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TISZTELETBELI ELNÖKE Örökség Csehszlovákia Kommunista Pártja a nőket egyenrangú tagokként fogadta soraiba. A csehszlovákiai nők a férfiakkal vállvetve harcolták ki egyenjogúságukat. Jelentős évforduló előtt állunk - Csehszlovákia Kommunista Pártja hatvanéves lesz az idén. Hogy emlékszem vissza a kezdetre? Én 1924- ben léptem a pártba. És azóta egész további életem összeforrott a párt életével. Azt. hogy a párt tagja lettem, hogy a legtetszetősebb polgári nézetektől sem hagytam magam félrevezetni, elsősorban Július Fucíknok köszönhetem, akivel még tanulmányaim idején ismerkedtem meg. Szerény kis diákszobájábon ő beszélt - nekem, néhány munkásnak, munkásnőnek és diáknak - először a valóságnak megfelelően a Szovjetunióról, a kommunizmusról. Felolvasta nekünk a Kommunista Kiáltványt, s olyan lelkesedéssel, olyan odaadással magyarázott, mint a Szovjetunióról irt riportjaiban, hogy többségünk belépett a kommunista pártba. Azután mór semmi sem rendíthetett meg bennünket, mert a kommunisto eszmék mély gyökereket eresztettek és kicslráztak bennünk. Milyen nagyot változott a világ azóta! Menynyire megszaporodott a kommunista pártok száma, s hány szocialista állom keletkezett a Szovjetunió példájára! Hogy megerősödött, megizmosodott a szüntelen harcokban kommunista pártunk, amely annyi nehéz áldozatot hozott szocialista hazánk létrehozásáért, életéért! Csehszlovákia Kommunisto Pártja nem olyasvalami, ami megfoghatatlan, kitapinthatatlan. Élő. dolgozó emberek o tagjai, s a harcos szervezetnek az egész világon vannak barátai. A csehszlovákiai nők is büszkék rá, hogy kezdettől fogva részesei lehettek o CSKP legnehezebb küzdelmeinek. Csehszlovákia Kommunista Pártja a nőket egyenrangú tagokként fogadta soraiba. A csehszlovákiai nők a férfiakkal vállvetve harcolták ki egyenjogúságukat. És a CSKP az egyetlen, amely a kezdet kezdetétől megingothatotlanul harcolt és harcol azért, ami nekünk, nőknek a legdrágább - o békéért. A csehszlovákiai nők ezért bíznak a pártban, ezért dolgoznak szocialista hazánk további felvirágoztatásáért, akár mint párttagok. akár mint a párttól rokonszenvezók. Becsületes munkájukkal Így harcolnak o békéért és vállalnak szolidaritást a tőkés világ leigázott országainak harcoló asszonyaival. A csehszlovákiai nők üdvözlik a CSKP XVI. kongresszusát, amely kitűzi a szocializmus építésének további terveit. A tizenöt pórtkongreszszus - megannyi mérföldkő a jobb, igazságosabb. szocialista életért vívott harc útján. Győzelmes út. Amikor tavaly szeptemberben a csehszlovák küldöttséggel Szófiában részt vettem a Békeporloment tanácskozásán, sok emberrel beszélgettem, akik a világ különböző részeiből érkeztek. Sokan ismerték az üzenet az élőknek könyvet, amelyet csaknem 90 nyelvre fordítottak le. Felszólalásom utón sokan odajöttek hozzám kezet szorítani, vagy megöleltek. Konodából, Írországból, Nicaraguából, Venezuelából, Mexikóból, Palesztinából, az NSZK-ból. Velem is, de főleg az emelvényen arról beszéltek, hogy országukban milyen nehéz körülmények között harcolnak a békéért, gyermekeik életéért, o munkanélküliség ellen. Az oly sok megpróbáltatást szenvedett ir nemzet képviselője az emelvényen felháborodottan kiáltotta: „Nekünk nincs szükségünk halóit hordozó rakétákra, nekünk olyan feltételekre van szükségünk, melyek'élni engednek!" A Nyugatról jött küldöttek arról beszéltek, hogy meg kell győzni az ingadozókat, felébreszteni az alvókat, hogy cselekvőn harcoljanak a békéért. Egy latinamerikai nő azt kérte, nóküldöttséget küldhessenek Salvadorba. Salvadorba, ahol egy megkínzott és megtizedelt nép küzd a szabadságért, és élni akar, nem elpusztulni! A békehorc a nyugati országokban nem könnyű, de az emberek ott is fáradhatatlanul küzdenek. Egyre inkább felismerik, hogy létezik a Szovjetunió és léteznek szocialista országok, s nem az a világ a valós, melyben minden második gyermek meghal, mielőtt megélte volno hetedik életévét, melyben több mint 100 millió p munkanélküli, több millió a jogfosztott, mindenfajta elnyomásnak alávetett vendégmunkás, amelyben sok száz millió az írástudatlan. s ahol a nők még mindig nem egyenjogúak. Éppen ezekben az országokban állják útját az enyhülésnek, fokozzák a fegyverkezési hajszo iramát. Az emberek az Egyesült Állomokban vagy Kanadában keveset tudnak arról, hogy milyen volt valójában a második világháború. Ezt tanúsították Szófiában o kanadai asszonyok. Elmondták: most nálunk, Torontóban a tévé Az ismeretlen háború címmel valamilyen filmet sugároz. Mi volt az az ismeretlen háború? Megmagyaráztam nekik. Bizony, néha nálunk is akadnak fiatalok, akik csak abból szereznek tudomást a második világháborúról, hogy vonnak emlékművek, emléktáblák, amelyekre az van vésve: ... itt estek el szabadságunkért 1939-1945... Csők tőlünk függ, hogyan adjuk át azokat a gondolatokat, amelyekért ők harcoltak és megholtak. Békés szocialista életünk, a Szovjetunió iránti hű barátságunk váltóbotját, örülök, hogy ezt a csehszlovákiai asszonyok sokban elősegítik. Nemcsak szavakkal. hanem tettekkel, áldozatkész, becsületes munkájukkal.
