Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-03 / 5. szám

Tisztuló ég alatt- Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, / Messziről lobogva tenger pusztaságon / Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem . . . - Egy osztalyni gyerek mondja az Előbangot Arany János Toldijából. Amíg Slmonné Lipták Rózsa beírja az osztálykönyvbe a mai tananyagot és a hiányzókat, addig a gyerekek verset mondanak, népdalokat énekelnek. Amolyan bemelegítés féle a szokásos feleléshez. Szöszke hatodikos lány jellemzi Toldit, majd tőle kissé zavartabb fiú kezdi mondani az első ének sorait.

Magyar óra a Rozsnyói (Roznava) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Közvetlen, bensőséges a hangulat, ami nem véletlen, hiszen osztályfőnökük tartja az órát. A felelés után pihentetőül újra dalolnak. Weöres Sándor egyik megzenésített versét, s a zeneszerző kigondolt dallama nehezebben tisztul ajkukon, mint az előbbi, a környéken gyűjtött magyar népdalé, Vidrócki-balladáé. Lám egyetlen magyar irodalom óra is igazolja Bartók és Kodály tiszta forrását, gondolataiknak nemcsak a zenei anyanyelv megismertetését, hanem a beszélt nyelv lélekig hatoló tanítását szorgalmazó tételeit is.

Huszonhárom éve tudását szüntelenül építő, gyarapító pedagógusként ismerik a járásban, de országszerte is, Simon Zoltónnét. Hivatását Krasznahorkán (Krh. Podhradie) kezdte, ahol már az első esztendőben színdarabot tanított. Majd Pelsőc (Plesivec). Szádalmós (Jablonov n. Turnou) következett. Néhány évig - férjével, aki ma szintén a rozsnyói iskola tanítója - a Bodrogközben is oktatott. Tizenhat esztendeje dolgozik Rozsnyón.

— Munkám során — meggyőződésem, hogy kollégáim is Így gondolkodnak munkájukról - mindig az iskolából, a gyerekekből indultam ki. Legfontosabb volt életemben, hogy taníthatok. Minden más ezután következett. Magyar-szlovák szakosként kezdtem, mivel azonban időközben iskolánkban és a járásban én lettem a magyar nyelv és irodalom tanításának módszertanosa, szlovákot csak egy osztályban tanítok. Mi tudjuk, hogy kétszeres erővei kell dolgoznunk, hogy a jobb

körülmények között működő iskolákkal álljuk a versenyt. Olyan eredményt kell elérnünk, hogy tanulóinknak legalább 35-40 százaléka folytathassa tanulmányait középiskolában. Az épület, amelyben most vagyunk, a maga kétszáz esztendejével a legnagyobb ráfordítás ellenére sem szolgálja jól a tanítást. Nehezen fűthető, magas mennyezetű helyiségek, kevés tanterem, kis szertárak. Az idén végre változik a helyzet. Ha minden az építők terve szerint halad, szeptemberben már új iskolában kezdjük a tanévet.

Különös izgalom és lelkesedés uralja a tantestületet, de a gyerekeket is. Mindenki úgy dolgozik, hogy méltó legyen a felettes szervek belénk helyezett bizalmához. Ettől az eseménytől nagyon sokat várunk, nemcsak a tanítás színvonalának emelkedését, hanem a magyar nemzetiségű szülőktől nagyobb megbecsülést is. Sok gondot okozott, hogy nem bíztak eléggé bennünk, pedig nem mi tehettünk arról, hogy az iskolaépület ilyen régi. Ezért ez a bizakodás. Álmunk, vágyunk valósul meg, örülök, hogy pályám hátralévő esztendőit sokkal jobb körülmények között dolgozhatom végig. A maihoz képest szinte a végtelenségig kiszélesednek lehetőségeink, hogy sok értelmes, anyanyelvét, nemzetiségét vállaló gyereket neveljünk jó hazafivá. Az egyik revúcai iskolával tartunk baráti kapcsolatot. Gyerekek, tanítók járunk egymáshoz. Ök nemrég költöztek a miénkhez hasonló új iskolába. Tőlük sokat tanulunk, tanácsaikat hasznosítjuk, amikor az új épület berendezését végezzük. Tanulóink internacionalista nevelését is szolgálja ez a baráti kapcsolat. S ha mi is hozzájuk hasonló környezetbe, körülmények közé kerülünk, méginkább elmélyíthetjük kapcsoló tóinkat.

Ennyit mondott magáról a VI. A osztályfőnöke. Magáról? Első pillantásra talán nem így tűnik, hiszen mindvégig a tanításról, az iskoláról beszélt. Végül is ez ő - Simon Zoltánné, az iskolai szakszervezeti bizottság elnöke, a tantárgybizottság vezetője, a Szlovákiai Nőszövetség Járási Bizottsága elnökségének lagja, a Szocialista Akadémia Központi Bizottságának tagja, az SZLKP Járási Bizottságának lektora és 1975 óta Példás Tanító. Egyetlen szóval jellemezve: kommunista.

Persze mindenek előtt tanító, aki szabad idegében is vállalja, hogy volt tanítványait, felnőtteket készítsen fel a Harmodvirágzás irodalmi vetélkedőre, amelynek országos döntőjébe mindkét rozsnyói csapat bejutott és tisztes helyezést ért el. Aktív szervezője a CSEMADOK járási vers- és prózamondó versenyeinek. Az évek során három tanítványa is eljutott a Jókai-napokra. Nyolc esztendeje ír a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó nemzetiségi osztálya részére tankönyveket. Három kiadást ért meg társszerkesztésében a hetedikesek magyar nyelvi munkafüzeté. Közreműködésével készült az ötödikesek kísérleti és állandó magyar nyelvtankönyve, valamint nyelvi gyakorlókönyve.- Sok ez vagy kevés? - Teszi fel a kérdést önmagának. - Tény, hogy odafigyelést, az új meglátását és megláttatását kívánó munka. Nagyon sok önfeláldozás, szabadidőről, kényelemről lemondás van a munka mögött. A legfontosabbat el ne felejtsem: a felelősség minden szavamért, tettemért Hadd szögezzem le újra, hogy legszívesebben tanítok. Tudom, soha be nem teljesülő álmom marad az, hogy egyszerűen csak taníthassak minden erőmmel, tudásommal. Mert annyi minden hiányzik még . . .

Kép és szöveg: DUSZA ISTVÁN