Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-13 / 42. szám
Kuckó KULCSÁR FERENC versei Színek Kisleány a piros, nem csoda, ha pirul. Róz.sállni nem tilos, hát boldogan virul. Bandukol a barna őszutó avarán, dádolgat a széllel, enyhít búján-baján. Kacarász a fehér, kevély fehérszemély, illog-villog inge, röpköd a tincse. Ijedős a fekete, varjú arcú remete. Sötétbe gubóz.ik, motyogva bagózik. Éneke! a kék: szirmot bont az ég, hullámzik a tenger, világlik az ember. Vigyorog a sárga, tiltva a szája, nyelvén napraforgószirom péppé rágva. Iszkoló a piszkos, ronda a rikító, haldokló a halvány, a lila sikító. Varjú, varjú Varjú, varjú, kántor, láttalak már hányszor temetőben károgatni, temetésen kántorkodni, csípjen meg a nagy hasú, dirim-dórот keselyű. Varjú, varjú, vén pap, annyit mondok én csak, varrd meg szakadt csuhád, szedd rendbe a gúnyád, csípjen meg a nagy> hasú, dirim-dorom keselyű. Varjú, varjú, nagy madár, szalmaöz vegv, szalmaszál, fekete éjfél lánya vagy, szüléd éppen ott szalad, alul, belül, kívül, felül, három lyukas pénzbe kerül. И21(1 US^0 Ok Hol. volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra. Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra: —Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: „Hamm, bekaplak!” — azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát: — Eredj már. leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig. Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: „Hamm, téged is bekaplak!” — azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is: — Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára. Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot. — No, apjuk — mondja a szegény aszszony -, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik. Felment a szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket. hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: „Hamm. téged is bekaplak!” Azzal bekapta ezt is. de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött. kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: ..Hamm, titeket is bekaplak!” Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: „Hamm. titeket is bekaplak!” Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiomlott belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradi kirepedve. Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Nagy Zoltán illusztrációja KEDVES GYEREKEK! Bíró Dániel, a Padányi (Padáft) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola V. osztályos tanulójának rajza: Kép a jövőből Tápunk 37. számában közölt rejtvényünk első részének helyes megfejtése: tehén — borjú, ló — csikó, macska — cica. tyúk — csibe, kecske — gida, birka — bárány, madár — fióka, sertés — malac. A második rész megfejtései közül Molnár Anikó farkasdi (Vlcany) olvasónkét közöljük, az övé volt a legtartalmasabb: bútor — szekrény, asztal szék, ágy, zsámoly, heverő; foglalkozás — ács, kőműves, lakatos, vízvezeték-szerelő, mozdonyvezető, hivatalnok, orvos, számvivő. tanító, nevelő, ápolónő, mérnök, kertész, pilóta, vasutas, bányász, kovács, hentes, eladó, pincér; szerszám — ásó. harapófogó, gereblye, balta, lapát, véső, satu, pumpa; fa — hárs, tölgy, bükk. jegenye, fűz, nyír akác, éger. fenyő; virág — tulipán, rózsa, nefelejcs, szekfű. ibolya, gyöngyvirág, hóvirág, kardvirág, százszorszép, liliom, csillagvirág, hajnalka, rezeda, dália, törökszekfű, krizantém; betegség — szamárköhögés, kanyaró, bárányhimlő, tífusz, kolera, influenza. A sok-sok megfejtő közül könyvjutalomban részesül — természetesen — Molnár Anikó, a mihályfai (Michal na Ostrove) Szabó Csilla és Takács Mária Zsitvabesenyőről (Besenovj.
