Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-13 / 42. szám

в

'V

,<U

'О

у;

'Я

Ъ

о

N.

Maradandó élmény. Némelykor arról vitázunk, van-e ilyen, majd: hogy mikor határozható meg egy-egy élmény maradandósága. Maradjunk a leggyakrabban hangoztatott tételnél, mely szerint ezt az idő dönti el, s hadd mondjam ki jónéhány hét távlatával a Duna menti Folklórfesztiválról, hogy maradandó, tanulságos, sok szépet és követésre méltó élményt hozó rendezvény volt.

Talán ismertebb ez a folklórfesztivál kalocsai jelzővel, mint a fentebb említett megnevezéssel, ám szűkítés, sőt tévedés lenne Így emlegetni az immár hetedszer megrendezett, a Duna menti népek barátságát jelképező fesztivált. Mert ma már Kalocsa, Baja, Kecskemét, Szekszárd, Dunaföldvár, Рака és Decs a rendező fesztiválvárosok. A szervezés gondjai pedig két megye — Bács-Kiskun és Tolna — vezetőinek vállán nyugszik, védnökei pedig — sok más magas tisztséget viselő személyiség mellett — Dr. Pozsgai Imre művelődésügyi, és Dr. Florváth István belügyminiszter.

iröl, a népdalkörök és népzenei együttesek időszerű kérdéseiről, az országos és területi honismereti táborok munkájáról; néprajzinépművészeti kiállítások sora volt a rendező városokban, menettánc-bemutatóra négy alkalommal került sor 8—10 ezer ember előtt (Zselízen is szívesen látnánk ekkora tömeget!), fellépések voltak az említett városokban és a környező helységekben, maga a verseny két napig tartott. Tizenegy külföldi együttes szerepelt (három a Szovjetunióból, egy-egy az NDK-ból, Romániából, az NSZK- ból, Lengyelországból, Bulgáriából, Ausztriából, Csehszlovákiából és Törökországból), amelyek 26 hazai együttessel vetélkedtek. A műsor összeállításánál azt is figyelembe vették, hogy minden csoport szerepelhessen Kalocsán, a fesztivál központjában, és Deesen, a híres „sárközi" lakodalom színhelyén.

Csehszlovákiát az előző három fesztiválon (1973-ban, 1975-ben és 1978-ban) — kulturális minisztériumunk kiküldésében — egy szlovák és egy magyar nemzetiségi csoport képviselte. Nemzetiségi folklórcsoportjaink

Ha azt írom, hogy mindez az új évad kezdése kapcsán jutott az eszembe, és nem a magas szervezői és művészi színvonal miatt, akkor sem túlzók. Akkor sem, ha a házigazdák üdvözlő beszédét idézem: „Vannak, akiket ismerősként láthat viszont a színházak, szabadtéri színpadok közönsége. Jól tudják ők, hogy találkozóink, bemutatóink és kiállításaink a népek közeledését segítik elő. Itt voltak, amikor tudósaink a hiteles népművészet, tánc és dal összetartó erejéről szóltak. Jelen voltak, amikor fesztiváljainkon a különböző nyelvű, nemzetiségű népek között az összekötő híd pillérei épültek; s itt vannak ma is, midőn immár palló fekszik a hídon, hogy azon, a régebben elválasztó folyó fölött, a Duna menti népek egymásra lelvén, jó szóért, barátságért hozzánk eljárhassanak."

Ha zselízi (Zeliezovce) fesztiválunkra gondolok, új évad kezdődik csoportjaink munkájában, ha a Tavaszi szél versenysorozatra, új időszak. Ugyanez érvényes a szervezőkre is. A teljességre törekvés igénye nélkül nézzük hát, milyen tanulságokkal szolgált a VII. Duna menti Folklórfesztivál. Sokrétűségében is a kikristályosodott tartalmi egységet tükrözi: a népművészetet szolgálni, ápolni, e tiszta forrásból meríteni. A fesztivál öt napja alatt jeles kül- és belföldi szakemberek részvételével tudományos konferenciák folytak a folklórizmus fogalmáról és jelenségeis helyt álltak, jelentős elismerésekkel, díjakkal tértek haza, ezzel egyúttal jól reprezentálták hazánk nemzetiségi politikáját is. Ebben az évben a IV. Tavaszi szél... országos verseny győztese, a nyitrai (Nitra) járás kilenc faluját egyesítő Párta folklórcsoport kapott meghívást, amely szerintem is — de sok más szakember véleménye ez — kitűnően képviselhette volna hazánkat, a legmagasabb elismerés, a legrangosabb díj esélyeseként. Sajnos, a romániai és a jugoszláviai nemzetiségi csoport sorsára jutottak, hivatalosan nem nevezték őket, így nem nyertek kiküldetést. Határozottan szegényebb lett ezzel a fesztivál műsora, de a politikai program megvalósítására is — híd népek, nemzetek között — káros hatással volt. Reméljük, hazai folklórmozgalmunkat nem veti vissza e sajnálatos tény.

Ami a külföldi csoportokat illeti: a legnagyobb sikert a lengyelek érték el. A legrangosabb — a Népek Barátsága — dijat méltán nyerte a Zakopanéi Bartusia Néptáncegyüttes a Kárpát vidéki autentikus folklór bemutatásáért. Csehszlovákiát, pontosabban Szlovákiát, a Priechodi Folklóregyüttes képviselte, amely a hagyomány sokrétű ápolásáért részesült elismerésben, és meg kell jegyeznünk, hogy ettől sokkal rangosabb dijat is kapott már szlovákiai csoport, aratott már nagyobb sikert is (például 1973-ban a Parchovani Folklóregyüttes, vagy ugyanebben

Népek barátsága

az évben a Borzova—Szilice egyesített folklórcsoport), így hát az idei képviselet nem mondható a legjobbnak.

A magyarországi csoportok egy-egy tájegység hagyományait egységes műsorblokkba foglalva szólaltatták meg. Így került sor a Rábaköz, Kalocsa, Tolna, Bácska, Baranya és Galga mente táncélet-hagyományainak átfogó bemutatására. A zsűri ezt a formát külön értékelte. A hazai nemzetiségi kulturális életünkben a VI. Tavaszi szél ... országos rendezvény esetében, 1980-ban próbálkoztunk ugyanezzel a formanyelvvel, továbbfejlesztve a tévéből ismert Röpülj páva verseny formáját. Két kiváló példával is szolgált a Tavaszi szél..., mégpedig a nyitraiak, akik kilenc zoboralji falut egyesítettek, s műsorukat egy családi esemény köré építették. A Lakodalmast mutatták be. Hasonló értékeket hordozott a Kassa-vidéki (Kosicevidiek) járás műsora, amely egy időszakhoz kötődő, a termeléssel kapcsolatos munkafolyamatok kísérő hagyományait mutatta be a Cserháti új kenyér címmel. Külön értékei ezeknek a műsoroknak — úgyszintén láthattuk a Duna menti Folklórfesztivál magyarországi csoportjainak összeállításában —, hogy nemzedékeket is összefognak, biztosítva a hagyományápolás folytonosságát. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert a Tavaszi szél... is, a Duna menti fesztivál is bebizonyította, hogy ha a csoportok saját műsoraikkal külön készülnek, újabb értékeket feltárva, ragaszkodva sajátos stílusukhoz, arculatukhoz, nem szenved kárt a mozgalom akkor sem, ha egy-egy alkalommal, reprezentatív műsorblokk összeállításakor, egyezteti több csoport stílusát, igényeit. Sőt ez hasznára lehet egész mozgalmunknak, egyáltalán népi hagyományaink felkutatásának, újább értékei feltárásának, ápolásának. A Duna menti Folklórfesztivál, visszahatva ránk, ilyen tekintetben is megerősített bennünket szándékaink helyességében.

Előttünk az új évad. A továbblépéshez mindenképpen kellenek az elmúlt idők tapasztalatai. Remélem, még nagyobb tömegbázissal, jó úton halad majd tovább folklórmozgalmunk.

TAKÁCS ANDRÁS

ЕЕ ■