Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-22 / 39. szám
ÚTON, ÚTFÉLEN Virágok A minap — magánügyben — kisvárosunk egyetlen lakótelepének egyik háromemeletes épületében jártam. Sajnos, a környék nem a legrendezettebb, amit azonban az említett házban és annak környékén láttam, az kellemesen lepett meg. Az épület előtt kis liget, fákkal. virágokkal, díszcserjékkel. A bejárat körül, a postaládák között és végig a lépcsöházban cserép cserép mellett, szebbnél, szebb virágokkal. Mintha egy jól működő szövetkezet viruló üvegházába léptem volna! Jó érzés töltött el. Mondhatnám: megdőlt a sivár lakótelepi házakról alkotott véleményem. Mintha ennek az épületnek egyetlen tulajdonosa lenne, aki egyformán törődik a ház minden zugával és környékével. Itt talán sikerült megvalósítani azt, ami máshol nagy erőfeszítések árán sem megy: egy dallamra hangolni a más-más vidékről egy fedél alá került emberek szívét Akárhogy van is, az eredmény önmagáért beszél, s a példa követésre méltó. Félix Béláné, Zselíz (Zeliezovce) Fut a csikó csengővel Fut a szekér, fut a két jó ló a szekér előtt. Fuvaros ül a bakon, háta mögött üres a kocsi, talán éppen építőanyagért igyekszik a közeli telepre. Sárga nyelű az ostora, s a szíjon piros dísz fityeg. Rátarti fuvarosnak tartanám, de csöppet sem az, a környék közkedvelt fuvarosa. Barátságosan mosolyog a két legénykére és a hozzájuk tartozó csinos kislányra, akik csodálkozva néznek a lovasfogatra. Hogyne csodálkoznának, városon cseperedő gyerekek ilyet manapság vajmi keveset láthatnak (falun is egyre kevesebbet). — Oda nézz! Egy kisió! — kiált rá társára az egyik legényke. — Egy valódi kisió! — Igen, a jobb oldali ló mellett egy kedves jószág, szép pejcsikó emelgeti kissé esetlenül, kecsesen hosszú lábait. — Kisió? Hogyisne! Csikó az, pajtás, igazi csikó. Csikó csengővel — igazítja helyére János bácsi, a fuvaros a szót, s a csikónéző-örömet. Gurul tovább a kocsi a sima aszfalton a két szép piros lóval, a csengős kiscsikóval, s egy darabka elsüllyedni készülő múlttal. A gyerekek szomorúan bámulnak utána. Nagy Mihály, Diószeg (Sládkovicovo) I EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN | jqq, tanACSADÖ Kik szorulnak diétára? A civilizációs népbetegségek — elhízás, cukorbaj, zsiranyagcsere-zavarok, szív- és érrendszeri betegségek — gyakorisága mellett egyre emelkedik az epe-, a máj- és a hasnyálmirigy-betegségek száma. Nemcsak a már említett betegségekkel társulnak gyakran, hanem a táplálkozástól és alkoholfogyasztástól is függnek: a zsirbö táplálkozás epebántalmakat és epegörcsöt — sőt sárgaságot és hasnyálmirigy-elhalást is okozhat —, de a túltáplálkozás és elhízás a májbetegségek alapját képező zsírmáj kialakulásában is fontos szerepet játszik. Az alkohol pedig nemcsak zsírmájat idézhet elő, hanem azt idült májgyulladássá és májzsugorrá súlyosbíthatja. Kik szorulnak diétára? Az elhízottak közt több az epebeteg, a zsíros ételek epegörcsöt okozó hatása pedig már mindenki előtt ismert. A zsírmáj napjainkban egyre emelkedő gyakorisága miatt került az orvosi érdeklődés előterébe. Az elhízottak 50 százalékánál, a rendszeresen alkoholt fogyasztók 75—85 százalékánál lehet zsírmájat találni, sőt előfordul a cukorbetegek felénél is, de ezekben az esetekben szintén hízásos zsírmájról van szó. Diétás étrendre van tehát szükség. Régebben a diéta azonos volt a színtelenszagtalan-iztelen folyékony vagy pépes ételekkel. A betegek már eleve undorral fogadták, így nem is volt meg a kívánt hatása. A mai diéta már nemcsak a betegek számára megengedett élelmiszereket, azok összetételét veszi figyelembe, hanem ügyel azok elkészítési módjára is. A cél, hogy az étrend a megszokotthoz hasonló maradjon, s a beteg szívesen fogyassza. Az alap mindenkor a főzelék- és zöldségféle, a saláta és a gyümölcs. Ezek szinte minden diétában fogyaszthatok, csak elkészítési módjuk változik. Annak ellenére, hogy az orvosi rendelők várótermeiben a legtöbb esetben ott a sok kis „okos" füzet, mely a betegek étkezési tudnivalóit tartalmazza, csak oda kell nyúlni érte az asztalra, sokan figyelmen kívül hagyják. Rosszul teszik. Sok kellemetlen görcstől, fájdalomtól és töprengéstől kímélnék meg magukat: vajon megint mit ettem, amit nem lett volna szabad? Hogy megkönnyítsük a diétázók táplálkozási gondját, bemutatunk olvasóinknak egy alapétrendet, amelyet a különböző igényeknek megfelelően változtathatnak. Alapétrend: Húsleves benne főtt zöldséggel, cérnametélttel. Főtt hús paradicsommártással, tört burgonyával. Túrós palacsinta; Ha cukorbeteg családtag van, ő üres húslevest kap, főtt húst ecetes tormával és bundás almát; Ha vesebeteg, töltött zellert paradicsommártással (a levesben főtt zellert a főtt húsból készült töltelékkel), vajas burgonyával, sült almát; Ha epés, lezsírozott, füszertelen húslevest zöldséggel, finommetélttel, húsfelfújtat (a főtt húsból) almakompóttal, túrókrémet; Ha erősítő étrendre van szükség, a húslevesbe egy tojássárgát keverünk, a főtt húshoz almamártást és vajas burgonyát is adunk, majd a túrós palacsintát. A nevelőszülői gondoskodás II. A nevelőszülői gondoskodásba adott gyermek köteles ezek háztartásában a tehetsége szerint segíteni és — amennyiben saját munkájából (tanonc- vagy munkaviszonyból) eredő jövedelme van és a nevelőszülőjével közös háztartásban él — a közös háztartás kiadásaihoz is hozzájárulni. A nevelőszülői gondoskodásra bízott gyermek, személyes szükségleteinek fedezésére állami hozzájárulást kap. amely a kötelező iskolalátogatás befejezéséig jár. Ezentúl pedig akkor, ha további hivatására vagy tanulmányaira készül az előírt gyakorlat vagy iskola keretében, vagy ha tartósan kedvezőtlen egészségi állapota miatt nem képes dolgozni vagy hivatásra előkészülni stb. Ezekben az esetekben a hozzájárulást a gyermek nagykorúsága után is megkapja, legtovább a 26. életévéig, ha a nevelőszülőjével közös háztartásban él. E hozzájárulás összege havi 500—600 Kés. A nevelőszülői gondoskodásért a nevelőszülőnek az államtól havonta előre esedékes pénzjutalom jár, amelvnek összege 200,— Kés. A nevelőszülői gondoskodás felett a felügyeletet a járási nemzeti bizottság gyakorolja a gyermekvédelmi osztály dolgozói útján. Ezeknek joguk van a nevelőszülő háztartását meglátogatni és időnként meggyőződni a gyermek neveléséről, fejlődéséről. Ugyancsak joguk van a felügyelet keretében meggyőződni arról is. hogy a nevelőszülő a gyermeknek nyújtott állami hozzájárulási a gyermek érdekében és javára használja-e fel. Megkívánhatja, hogy a nevelőszülő egyszerű feljegyzéseket vezessen a bevételekről, a kiadásokról és az ezekről szóló iratokat, nyugtákat megőrizze. Végezetül meg kell említeni, hogy a nevelőszülői gondoskodás elrendelésére az a járásbíróság illetékes, amelynek körzetében a kiskorú gyermek a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése értelmében tartózkodik. A gyermeknek nyújtott állami hozzájárulásról, valamint a nevelőszülők jutalmazásáról az a járási nemzeti bizottság dönt, amelynek körzetében a kiskorú gyermek lakhelye van. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Dr. B. G. Huszonkilenc éves. 175 cm magas, fekete hajú, érettségizett lány ezúton szeretne megismerkedni hasonló végzettségű fiatalemberrel harminchárom éves korig, aki nem kalandra, hanem buldog családi életre vágyik. Jelige: „Boldogság gyere haza” Negyvenkét éves, értelmiségi dolgozó, elvált nő két gyermekkel, társaság hiányában ezúton szerelne megismerkedni becsületes, korban hozzáillő férfival aki gyermekeinek jó apja, neki pedig megértő élettársa lenne. Jelige: „A foglalkozás nem számít” Ötvenöt éves, vidéken éló özvegyasszony szeretne megismerkedni házasság céljából hatvanhátrotn éves férfival akinek nincs káros szenvedélye. Jelige: „Minden ember boldog akar lenni” NÉGYSZEMKÖZT Kedves „Egyenjogú Olvasónk"! Mostanában egyre többen döntenek úgy, hogy férjhez menésük után is lánynevüket viselik. Ezt a kijelentést tette Ön is vőlegénye előtt egy baráti társaságban. Nagy harag, vita lett belőle, azt írja. Csalódottan állapítja meg: nem gondolta volna róla, hogy ennyire maradi, régimódi. Most töpreng: van-e értelme egy házasságnak, amelyet ilyen veszekedéssel kezdenek ? Nehéz látatlanban megszívelendő, értelmes tanácsot adni. Mégis, úgy tűnik, nem vett figyelembe egyenlő jogai számbavételekor egy fontos kitételt, melyet törvényeink éppen ezzel kapcsolatosan szögeznek le: ha a házasfelek kölcsönös megegyezéssel úgy döntenek... Önérzetes, indokolt lehet ez az igénye (mondjuk vőlegényének a neve kevésbé szép, vagy az Ön neve utal régi családfára), mégsem olyan egyszerű dönteni, mert rögtön a név viseléséhez kapcsolódik a második kérdés: a gyerekek kinek a nevét viselik majd? És persze az eddigi szokások, hagyományok, előítéletek sem kerülhetők ki ennyire egyszerűen. Hátha a férjnek is van olyan igénye, hogy nevéhez kapcsolja a feleségét: ő is lehet származására, családfájára, apjára büszke, ígéretet is tehetett neki, hogy továbbviszi a családi nevet, és még nem megszokott a más-más névviselés, hogy „ne érné szó az ő háza elejét" a kollégák, a barátok körében. Persze, ha elfogadható indokai vannak, ha időben előhozakodik ezzel a feltétellel, akkor egy mai, művelt, modern fiatalember nagyvonalúan beleegyezik. Beleegyezése nélkül is megteheti ugyan — de akkor tényleg mi értelme ilyen nézeteltéréssel kezdeni a házasságot ? Különben is, túl sokszor szerepel a kijelentés levelében: én így gondoltam, így akartam, én azt gondoltam, azt szerettem volna... Bármilyen határozott egyéniség, bármennyire önálló döntésekhez szokott is mostanáig, egyet tudatosítson, ha házasságot akar kötni: közös döntésekre van szükség, akkor is, ha azok ellentétes nézetek összehangolásából születnek — másképpen nem megy, illetve nincs sok értelme. Nem tizenéves már: ebben a korban alaposabb felkészülést várna el az ember. Az elsőnek — a névviselésnek — a megbeszélését elmulasztották, a munkahely — honnan hová utazgatás — körüli nézeteket sem tisztázták, a nagyszülőkhöz fűződő kapcsolatot éppúgy nem, mint azt sem, hogy ki kezeli majd a családi kasszát, kinek mi lesz a dolga. Legalább játékos tervezgetések során szóba hozták volna — de nem. „Tapintatosan" kerültek minden hétköznapi témát, ami fennkö/t érzéseiket megzavarta volna, s közben — már most — lenyelték véleményüket, apró és nagyobb sértődöttségeiket. Pedig minden házasság alapja a kölcsönös bizalom — és őszinteség. Talán a megélt vita, nézeteltérés jó tanulságul szolgál, hogy másképpen kell kezdeni, amíg tisztázhatat/anná nem válik a sok elmulasztott tisztáznivaló. Ha minderre időben sort kerítenek, a szerető vőlegény tán azt is elfogadta volna, hogy ő is a felesége nevét viselje. De ki kell hogy ábrándítsam: nem ezen múlik I Üdvözli GELil
